„Pátró” változatai közötti eltérés
a (→2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?) |
a (/* 2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes…) |
||
160. sor: | 160. sor: | ||
===2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon === | ===2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon === | ||
− | + | Az udvarok 1910 után is szűkek voltak, a cséplőgép éppen csak befért a portára, és úgy állt be, hogy a „számhúzó” vasvillával, gereblyével odahúzhassák a szalmát, ahova a kazalrakók „parancsolják”. (2,3,5) | |
===2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése? === | ===2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése? === |
A lap 2014. március 23., 23:14-kori változata
Adatlap
Adatfelvétel ideje: | |
Adatközlők: | (1.) |
(2.) | |
Gyűjtötte: | |
Wiki feldolgozás: | |
A település a Wikipedián: | |
weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
„A régi öregektől” úgy hallották, hogy Erdélyből származunk, de a „törökök alatt” már itt voltak. (13) „Az asszonyok lóra ültek, ha jött a török, csak az emberek maradtak a faluban, így mentették magukat és a lovat. Az én öreganyám még tudott lovagolni, anyám már nem.” (5)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
A nemesi levél szerint 6 család élt Pátróban: Dömötörffy, Györffy, Szakáll, Bebők, Fekete és Bolla. A Bolla család később kihalt és később jött a Szmodics család. (5,6,7,8)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Nem, csoportosan soha, 2-3 iparos család. Mindig volt a faluban 2-3 zsidó család, ezek vásározók voltak. (2,7,8)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Nem. (1,2,3,4,5,6,7,8)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Porrogszentkirály. A viseletük hasonló volt, olyan gazdagok, mint ők és nagyobb részük evangélikus. (7,8,9,14)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
A környéken nem volt több nemes község és pajtáskertes település sem volt. (5,6,7,8)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Büszke nemesek voltak, nemesi kiváltságokkal, lenézték a szomszéd községbelieket, nem érdekelte őket. (5,6,7,8)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Vásáraikról ismerték Csurgót, Nagykanizsát, Nagyatádot, Perdócot. Fürdőjéről Nagyatádot és Toplicát. (4,5,14)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
„Minket nem csúfoltak, minket irigyeltek.” (5) „A liszóiak úgy csúfoltak minket, hogy Láti, tudi, halli, csipi, rugi, harapi”, de így is beszéltek a régiek. (12) Mink meg úgy visszacsúfoltuk őket, hogy: Liszajijjak tótok, megették a bocskor – fotot. A liszóiak nem magyarok és nagyon szegények voltak. (12,13,14)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Nagyon ritkán. Nagyon gazdagnak kellett lenni annak a háznak, ahová kiadta a pátrói nemes a lányát, ha az vidéki volt. Elvétve előfordult, hogy Porrogra vagy Liszóba férjhez ment pátrói lány. (4,5,6)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Csurgó, Nagykanizsa, Perdóc, Nagyatád
b) Piacra:
Csurgó, Nagykanizsa
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Búcsúra nem jártak.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Nem jártak. Evangélikusok (1,2,11)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Pátrói nemes „soha nem volt más ember keze lába”. Inkább kisebb kenyeret szeltek, de nem mentek el cselédnek. (13) Ha nagyon meg voltak szorulva, sok pénzre volt szükségük „épültek” vagy „lakodalmat állta” akkor elmentek részes aratónak „Sági mezőre”. (7,8,9)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
Summásnak nem állt senki. (4) Cselédnek nem ment nemes ember gyereke. Hozzájuk jött csak cseléd, ők nem mentek cselédnek. Ha a gyerek nem akart dolgozni vagy tanulni, azt mondták neki: „Eregy fiam szógának, ahhoz nem kell ész, csak jó láb és erős kéz, hova mondják, oda mész.” (2,4,6)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
Nem, de 1920-30-ban szokás volt, hogy a lányok Porrogra, Porrogszentkirályra, Somogybükkösdbe jártak napiszámban szőni. Egy-két hétre is elmentek télen, amikor nem volt munka. Az ilyen lányra az egész családja büszke volt. A régi családi mintákat szőtték úgy, hogy egy-két szőttes kendőt magukkal vittek és arról „vötték le” a mintát. (2,6,7)
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
n.a.
c) szalmafonatú edényeket
n.a.
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
n.a.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
n.a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
n.a.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Vas megyéből hordták a fazekasok. (1,2,3)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Főleg fazekasok, „gerencsérek”, A 40-es évektől Zákányból hentes járt ki, „szalámis bácsinak” hívták. (1,2,3,4,5,6)
b) Honnan jöttek?
Vas megyéből, Ládáskútról, Csúrgóról.
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
n.a.
d) Mit árultak?
Melencét, fakanalakat a közeli cigány településről Ládáskútról, kosarakat Csurgóról hoztak a faluba.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
Nem volt. Ha örökség vagy vásárlás útján mégis lett volna, akkor azt igyekezték elcserélni vagy eladni. (2,3)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
n.a.
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
A falu a század végé a mai Fő utca és Petőfi utca közötti domboldalon épült, akkor a falun kívül esett a nagy evangélikus temető és közelébe a kis katolikus temető a beszármazottak számára. A századforduló után kezdték a házakat a mai Fő utca telkeire építeni és 1930 után a mai Petőfi utcába, így a temető lassan a falu közepére került. Ma utcák, házak veszik körül. A mai Rákóczi u. 4. sz. ház kertjének végében volt a kis „zsidó temető”, ide 1945-ben temették utoljára az akkor falu szegényeként meghalt Laufer Izidor utolsó zsidót. 1945 után a sírköveket széthordták. Ma már nyoma sincs, háztáji teheneket legeltetnek itt. (2,7,8)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
n.a.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
1937-ben nagy ünnepséggel felavatták a megrenovált templomot, akkor minden család sok vendéget hívott és jött több vásározó, „portékás” is. Azóta minden szeptember utolsó vasárnapján „búcsú van Pátróban”. Vendégeket hívnak, délelőtt vagy mennek istentiszteletre vagy nem, ebéd után a sátra között sétálnak, apróságokat vásárolnak, este pedig bál van, régen a kocsmában, ma a kultúrházban. A pátróiak örülnek, hogy végre neki is van „búcsújuk”, mert addig nem volt. (1,2,3,4,5,6,7,8)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Igen, mindig két boronát lánccal összekötve, és ráállt az ember, aki boronált, hogy nehezebb legyen. (2,3,5)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
Csak kézzel vetettek. (2,3,5)
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
Nincs.
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Gabona aratásához hajmókot, „kaszatakarítót” használtak, fő kaszálásához nem használtak kaszatakarítót. (2,3,5)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Nem használtak kévekötőfát, kézzel „kötöztek”. (2,3,5)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
20 kévét raktak egy keresztbe 21-ket hosszában tették a tetejére, ez volt a „pap”. Annyi keresztet raktak összekapcsolva a mezőn, amennyi gabonájuk termett, kis darab földjeik voltak. A kereszt neve: „kalangya”. Aratáskor a keresztet a földön hagyták és este „napszállatkor” összehordták, úgy mondták „kalagyáznak”. (2,3,5)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Igen, aratást jelent. „Apám és öregapám még úgy mondták, hogy kepélni megyünk, mi már úgy mondtuk, hogy aratni.” (5) „A régi öregek” ha azt mesélték, hogy nehéz életük volt, akkor mindig azt mondták, hogy „kepélni jártunk Sági mezőre”. (13,14)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
A nyél hossza: 157 cm, a hadaró: 91 cm. Amikor már géppel csépeltek, kézi csép még minden háznál volt, egypár kévét mindig félretettek és azt kicsépelték zsúpnak. (5,7,8)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
A cséplőgép tulajdonosa „szegődtette” a munkásokat, falubelieket. A gép házról házra járt, a háziak ebédet vagy vacsorát adtak a tulajdonosnak, a gépésznek, az etetőnek és a zsákolónak. A többiek a magukkal hozott ételt ették vagy odahozták neki az ebédet, vacsorát. (2,3,5)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Az udvarok 1910 után is szűkek voltak, a cséplőgép éppen csak befért a portára, és úgy állt be, hogy a „számhúzó” vasvillával, gereblyével odahúzhassák a szalmát, ahova a kazalrakók „parancsolják”. (2,3,5)