„Kismákfa” változatai közötti eltérés
| 537. sor: | 537. sor: | ||
[[Kategória:Települések]] | [[Kategória:Települések]] | ||
[[Kategória:Vasvári zenészek]] | [[Kategória:Vasvári zenészek]] | ||
| − | [[Kategória: | + | [[Kategória:Rábahídvégi zenészek]] |
[[Kategória:Nagymákfai zenészek]] | [[Kategória:Nagymákfai zenészek]] | ||
A lap jelenlegi, 2014. szeptember 17., 09:49-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1991. október |
| Adatközlők: | (1.) Tóth Ferenc, 1919. Kismákfa |
| (2.) Mizda Istvánné, 1914. Kismákfa | |
| (3.) Sik Anna, 1930. Kismákfa | |
| Gyűjtötte: | Kordé Tünde |
| Wiki feldolgozás: | Sáfár Anna |
| A település a Wikipedián: | |
| weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Az 1700-as években 17 ház volt itt. Ezek zsúptetős kicsi házak voltak. Az egész terület erdős volt. Régen a mostani falu észak-nyugati részén volt a falu egy domboldalban. Csak ott nem volt víz, ezért települtek le. Horvát népek is laktak itt, ezek edényégetők voltak. Fenn laktak az erdőben. Az egyik dülőt ma is Horvát-dülőnek hívják. A földben találtak is edénydarabokat. A falut eredetileg „Makkfának” hívták, mert sok tölgyerdő volt a vidéken. (1,2,3)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Kiss, Gombás, Tóth, Pál, Horváth, Hantó. (1,2,3)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Semmiféle betelepülés nem volt. (1,2,3)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Nem volt kitelepülés a faluból. Néhány elnősültek. (1,2,3)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Nagymákfára hasonlít legjobban. Az is ligetes, darabos falu. Egyéb rokon falvat nem neveznek meg. (1,2,3)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
„Eléggé beletartozunk a Hegyhátba. Itt van a Hegyhát koszorúja.” (1,2,3)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
A Hegyháthoz a következő falvakat sorolják: Gelsekarát, Nagymizdó, Döröske, Döbörhegy, Szarvaskend, Sárfimizdó, Telekes, Hegyhátszentpéter, Petőmihályfa. (1,2,3)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Nem tudnak híres községről a közelben. (1,2,3)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Elégett Kismákfán a laska. Az őrzőgyerek trombitált a faluban, mire azt hitték, hogy ég a falu, erre kiszaladtak, a laska meg odaégett. „Csak karátföldi” (ma Gersekarát – lenéző értelemben használták. Olyan emberre is mondták, aki nem odavalósi volt, ha le akarták szólni. A pácsonyiakra mondták, hogy keresztben vitték a létrát az erdőn. Döbörhegy, macskafarkát pödörd meg! Csipkereg is odaröhhent, Csehimindszent összepösszent, Ha Baltavár nem lett volna, tudja Isten mi lett volna. (1,2,3)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Gyakran volt más falvakból házasság. Kedvelt volt ez a hely, mert közel volt Vasvárhoz (ma csatolt községe), ezért a legények nem szívesen mentek el innét. Leányokat szívesen hordtak. Gyakoriak voltak a házasságok a következő falvakból: Gelsekarát, Döröske, Döbörhegy, Nagymákfa, Kutas, Andrásfa. (1,2,3)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Vasvárra, Körmendre, Rumba jártak. Utóbbi helyre a 40-es évek végéig, akkor megszűnt. (1,2,3)
b) Piacra:
Vasvárra. Gyümölcsöt, csirkét, tejhasznot vittek eladni. A fejükön kosárban hordták az eladnivalót. (1,2,3)
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
A hozzátartozókhoz jártak leginkább: Karátföld május eleje, Gelse szeptember 15 körül, Döbörhegy Sarlós búcsú július eleje, Újlak Péter-Pálkor, Nagymákfa Jakab búcsú, Rábahídvég Szent háromságkor, Péterfa Péter napkor. (1,2,3)
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Vasvárra kétszer mentek egy évben augusztus 14-én és szeptember 12-én. Előbbire jöttek az Őrségből is és a vendek is voltak. Cellbe szeptember 3-án jártak. Búcsúszentlászlóra is mentek. (1,2,3)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
A faluból nem jártak ki dolgozni, itt gazdálkodtak. Masinálni, fát vágni jártak a saját határba. Nagyon szórványosan jártak summások valahova Sopron megyébe. Május egytől november egyik voltak távol. (1,2,3)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
Nem jártak a faluba sehonnan dolgozni. Volt úgy, hogy a nagymákfai cséplőgép átjött, az hozta magával a munkásokat. (1,2,3)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
a) kocsikasokat
b) vesszőkosarakat
c) szalmafonatú edényeket
d) szövőbordát
e) favillát
f) fagereblyét
g) faboronát
h) egyebet?
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
A piacon vették oszkóiaktól, magyarszombatfai gerencsérektől. Bugyogakorsót a Szent kútnál, talán az őrségiektől. (1,2,3)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
b) Honnan jöttek?
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
d) Mit árultak?
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A határban van szőlő. Vasváriaknak van itt 1-2, az ittenieknek meg Vasváron. A szőlők javarészt a 30-as években ültették, és a TSZ alakulásakor jónéhányat kiszántottak. (1,2,3)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
n.a.
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Egy temetője van a falunak emberemlékezet óta. (1,2,3)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
A Horvát-dülőben jöttek elő edénydarabok, de a temetőjéről nem tudják, hol lehetett. A homokbányában a 40-es években egyházi kelyhet találtak. (1,2,3)
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Szent Vendel tiszteletére tartják fogadott ünnepüket. Október 20-a utáni vasárnap tartanak misét. Ezt a vasváriakkal együtt tartják. A marhavész emlékére a vasváriak régebben elzarándokoltak szeptember első vasárnapján Kiscellbe. Ekkor a kismákfaiak is velük mentek. Flórián tiszteletére május első vasárnapján a temetőben tartják a misét. (1,2,3)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Fából készült egyes, és vasból készült kettes-, hármas boronát használtak. Előbbit a „kulik” (tehenek) után. (1,2,3)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Az összes csak aratókasza. Mindhárom fajtát használták. Az a), b) gereblyés kaszák, a c) is csak aratókasza. Időrendiséget és gyakoriságot nem tudnak felállítani. (1,2,3)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Használtak kévekötőfát. Hozzá volt kötözve a sarló, de olyan is volt, amelyiknek lapos nyílás volt. (1,2,3)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
20 kévéből rakták a keresztet. Említik a 21-es, sőt a 17-es keresztet is. Azért volt jó magas, mert esőben nem rohadt a kéve. A 17-es keresztnél az utolsó kévét papnak hívják. (1,2,3)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Nem meghatározott kepelábat olvastak. Attól függött, mennyire volt nedves a gabona. Úgy számoltak, hány keresztből mennyi gabona lett. Egy keresztből általában 30-35 kg gabona lett. „Arattunk ma 15-20 keresztet.” (1,2,3)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
180 cm, fejig kell érnie. A homlokáig ér az embernek. (1,2,3)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Részes cséplők jártak. Az embereket a faluból szedték össze. A munkások ebből a pénzből vettek rend ruhát. Ez a csapat járt végig a falun. A cséplés 3-4 hétig tartott. (1,2,3)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Nyárssal. (3-4 m hosszú) (1,2,3)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
A II. világháborúig, a 40-es évek elejéig. (1,2,3) Nem igen vetettek, azt inkább az Őrségben csinálták. (2)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
A II. világháború után kezdték eke után vetni. A két háború között még mindenki lyuggatta. A nagyobb földeken gyorsan elterjedt. (1,2,3)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
Esőben beletellett egy hétbe is. Jó időben 4-5 nap alatt megszáradt a széna. Kaszálás után renden hagyták. Szélben már 2. nap lehetett forgatni. Újabb 1-2 nap múlva gyűjtötték. Nagyon jó időben boglyákba gyűjtötték és egyből szállították, de általánosabb, hogy petrencébe rakták. (1,2,3)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
A pajtából kézben, kosárban, ölben hordták be. A kint lévő kazal esetében vonyogóval húzták ki, bakszekérrel, burittóval vitték be. A burittó 80-90 cm átmérőjű, 10-12 öl fér bele. (1,2,3)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
vonó (1,2,3)
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
rúdszeg (1,2,3)
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
nyakszeg, igaszeg (1,2,3)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
c) Melyik évszakban?
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Használtak szügyre erősített tartóláncot. Magyaros szerszámokat használtak. (1,2,3)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n.a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
A szekér gazdasági célt szolgált – parasztszekerek. A kocsi az, „amelyikre felülnek, es mennek”. A kocsi finomabb volt, kicsi, könnyű. (1,2,3)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
Hosszú szekérrel hordták. Hossza 4-5 m volt. (1,2,3)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
Elől lánc, hátul kötél. Egyik végén hozzárögzítették a szekérhez, duplán átdobták, úgy rögzítették a másik oldalon. Rudazókötéllel. (1,2,3)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Nem használtak saroglyát. Esetleg a lovasoknak volt elől egy, de az nagy ritkaság volt. Subert használtak. (1,2,3)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
A kocsikast vesszőből fonták, olyan formája volt, mint a szekér aljának. 60-65 cm magas volt az oldala. (1,2,3)
b) Használtak-e kettőt is?
Kettőt használtak kukorica-krumplihordáshoz. Az első majdnem mindig fenn volt. (1,2,3)
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Amelyik „fúrt a körmivel” azt megpatkolták ökörnél és tehénnél is. Az első láb külső körmét patkolták. (1,2,3)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (1,2,3)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Nee!
b) terelik jobbra
Hikk!
c) és balra
Hu-mekk!
Az állatok nevét mondták hozzá. (1,2,3)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Coca-ne-ne. Pici-ne-ne. Coci-gyere-gyere. (1,2,3)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pipipi. Ne-ne. (1,2,3)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Le + a neve. Nevén. (1,2,3)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
„Itt nem kendereztek. A mamánk foglalkozott vele.” (1) Kendervágó, tilaló, kendergereblye. (2)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Az a) fajtát. (2,3)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
a) Hogy hívták ezeket?
b) Miért volt így?
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
Egy ház volt boronafalu, a községháza. Ezt 1940 körül lebontották. Egyéb borona vagy sövényfalu házra nem emlékeznek. Viszont boronafalu pincék voltak és sövényfalu pajták. Döngölt tömésházak épültek márcsak az ő idejükben. A 20-as években már téglából is építkeztek. (1,2,3)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
A régi házak konyhája csak félig volt lepadlásozva. Ez a kemence fölött volt, hogy fogja a lángot meg a sziporkát. A szabadkéményes házaknál a kéményt elzárták, a plafont lepadlásozták. A mászókéményt a fal mellé rakták. Az 1900-as éveken itt már mászókémények voltak, füstös csak ami megmaradt. (1,2,3)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
A legrégebbi házaknál minden helyiségnek külön bejárata volt. Ezek az ajtók a ternácról nyíltak. Ezek közül a házak közül már nem mind volt füstös. Az előszoba a 20-as évektől van. Az olyan házak voltak a gyakoriak, amelyeknek a konyhájából nyílt a szoba és a kamra. A kamra az udvar felől is nyílhatott, időnként két ajtóval is rendelkezett. A 30-as években még épültek egysoros házak. (1,2,3)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
A tömésházaknál is volt keresztmestergerenda. (1,2,3)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
A 20-as években már divat volt. (1,2,3)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
A 60-as években kezdték a tömbházak építését. Előtte hajlított házakat építettek. (1,2,3)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
A szobát szemes cserépkályhával fűtötték. (1,2,3)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
50-60 cm-es patkára. Sparhelten főztek. (1,2,3)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
Kalabókos pajták voltak – f) típusú egy pajtafiával. (A kiugró részt hívják kalabóknak.) Lábas pajták is voltak. A pajták fala deszka vagy sárral bevert sövényfal volt. (1,2,3)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
Fazékkiszedő villára nem emlékeznek. Szalonnakiszedő villa volt. Ez mintegy 40-50 cm hosszú vasból készült szerszám volt. (1,2,3)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
A vasvári malmot leépítették a TSZ megalakulásakor. A 60-a évek elejéig sütöttek háznál. A falunak is volt vízimalma, de az 45-ben lerombolták és elvitték az oroszok. (1,2,3)
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
A b) típusú az általánosan elterjedt fajta. (1,2,3)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
A vajköpülők szűkülő szájúak, 3-5 literesek, 4 abrincsosak voltak. Egy- és kétfülő is volt. (1,2,3)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
Hajdinát a malomba vitték, a kölest meg a csibék ették meg. (1) Valószínű a jobbmódúak ebben az időben a már nem ettek hajdinát és kölest.
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
A kölest is kellett fejezni, lábbal kitiporni. Mozsárban megtörni. A kása: a kölest megfőzték, édes tejjel leöntötték. Dödölle: megfőzték a krumplit és a kölest, lisztet tette bele vöröshagymás zsírba szaggatták. A hajdinát az Őrségbe vitték őrölni. Hajdinából prószát, málét, kását, gánicát és gombócot készítettek. A kását disznóbélbe töltötték. Gánica: megpirítani a lisztet és forró vízzel felengedni. A gombócot úgy kell kifőzni, mint a mácsikot. (1,2,3)
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
Kettes és hármas fonású hosszúkás kalácsot sütöttek. Kerek kalácsot a kuglihuppban sütöttek. A perecmácsikot a kenyér után sütötték a kemencében. Kiszedés után még megöntötték vízzel. Mákos gubát is készítettek. (1,2,3)
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
Lecsót mindig készítettek, de nem ilyen gyakran. A II. világháború után terjedt el. Paradicsomból tesznek bele a legkevesebbet. Van benne vöröshagyma is. Az utóbbi időben ütnek rá tojást vagy tesznek bele tejfölt. Utóbbi esetben a legkevesebb benne a paradicsom, mert a tejföl különben összerántana. (1,2,3)
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
„Én gyerekkoromban nem szerettem, a fogságban szoktam rá.” (1) „Én nem eszem meg a paradicsomot.” (2) A II. világháború előtt nem ettek nyersen a paradicsomot, és a paprikát sem szerette mindenki.
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
Fonott kalácsot, diós-, mákos kalácsot sütöttek. (1,2,3)
3.22.
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
Az édesapám nyáron még kaszált benne. (1) A 20-as években márcsak egy-két öreg hordta.
b) Hány szélből készült?
n.a.
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
A 20-30-as években az asszonyok még hordták, a fiatalok nem szerették a „csúszó-mászó” ruhát. Ebben az időszakban lett divat az egyberuha. A 60-as években még volt olyan nagyon idős néni, aki félszoknyában járt. (1,2,3)
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
1910-ben halt meg a nagymama, ő még szőtt. (1) Böbörhegyen volt takács, oda jártak szövetni.
3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?
A 30-as években még a kislányok fején is volt kendő. (1) Nem volt ilyen tilalom. (2,3)
3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?
A 60-as években egymás végében voltak az ágyak. Akkor kezdtek máshogy építkezni, így a berendezés is változott. Azóta egymás mellett vannak, a szoba közepe felé. (1,2,3)
4. Család, közösség, világkép
4.1.
a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?
b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?
4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?
a) 1910 körül:
szombat, vasárnap (a vasárnapi a régibb, de a 10-es évekig nem tudnak visszamenni)
b) 1930 körül:
szombat (1,2,3)
4.3.
a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?
Inkább a lányos háznál, ritkábban a legényesnél tartották a lakodalmat.
b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?
A templom után hazamentek, akkor már meg volt terítve, de még nem ettek. Néhány órát iszogattak, beszélgettek. 8 óra körül volt a vacsora. Az idősebbek hajnalban, a mulatósabbak délben mentek haza. (1,2,3)
c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?
n.a.
4.4.
a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)
A kocsmában vagy Vasváron étteremben tartják. Másnap hajnalig, reggelig tart. A süteményt viszik magukkal.
b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?
A 70-es évek óta tartják nem otthon a lakodalmat. (1,2,3)
4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)
a) 1910 körül:
Vendéghívó, vőfény hívott a lakodalomba. Egymás helyett is használják a két kifejezést. Két vőfény járt együtt. Az egyik a menyasszony, a másik a vőlegény részéről hívott. Esküvő előtt 1 héttel (1), 2-3 héttel (2,3) hívtak. Szalagos bot volt náluk.
b) 1930 körül:
Menyasszony-vőlegény hív. (1,2,3)
4.6.
a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?
Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)
b) Ki, mikor és miért tört cserepet?
c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =
d)Meddig élt ez a szokás?
4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)
a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?
Vasvári cigány zenészeket hoztak. Vasváron voltak „úri zenészek” is, ők már nem szívesen jöttek falura. Ilyen volt Paki Lajos és bandája. A 40-es évekig rábahidvégi cigányok is játszottak – „Sapka” Lajos és bandája. A 40-es évektől nagymákfai magyar zenészek játszottak (Barabás Imre él Nagymákfán).
b) Milyen hangszereken játszottak?
Tangóharmonika a 30-as évektől volt, de ezek egyedül vagy ketten játszottak. Az oroszok összeszedték a tangóharmonikákat.
c) Hány főből állott a zenekar?
Öten játszottak egy bandában: hegedűs, brácsás, nagybőgős, cimbalmos, sípos.
d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?
n.a.
4.8. Lucázás
a) Volt-e lucázás és mely napon?
5-10 éves gyerekek lucáztak.
b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.
Hajnalban indultak, a más kazlából lopták a szalmát, nehogy elvigyék annak a szerencséjét, akihez mentek. Letérdepeltek a szalmára, úgy mondták a szöveget. A gyerekek aszalt gyümölcsöt, diót, egy kis fillért kaptak. „Luca, Luca kitty-kotty, Tojjanak a tikjok, lúdjok Jó üllősek legyenek. A lányoknak akkora segge legyen, mint a kemence szája Cicije akkora legyen, mint a bugyogakorsó Annyi zsírjok legyen, mint kútban a víz. Annyi pénzek legyen, mint pelvakutyóban a pelva. Olyan hosszú kolbászuk legyen, hogy a falut végigérje, Az egyik végét az alsóvégi ember, a másikat a felső rágja. Olyan vastag szalonnájuk legyen, mint a mestergerenda. Tojásuk annyi legyen, mint égen a csillag. Tej, vaj úgy folyjon, mint patakban a víz.” Ha nem engedték be a gyerekeket lucázni, így kiabáltak be: „Egy csirkéjek legyen, az is vak legyen.” (1,2,3)
4.9. Regölés
a) Melyik napon szoktak regölni?
Nem volt regölés a faluban. (1) Volt valamikor, de már egyáltalán nem emlékeznek. (2,3)
b) Meddig élt ez a szokás?
n.a.
c) Kik regöltek: legények, gyerekek?
n.a.
d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.
„… Azt is megengedte az a nagy Úristen … Istvánokat, Jánosokat köszöntöttek.” A 30-as évek táján halt el ez a szokás. (1,2,3)
4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?
4-5 legény mindig volt. A 25-26 éven felüliek öreglegénynek számított. Az 1920-40-es évek között 10-en voltak nőkkel együtt. (A falu lakossága 240-250 lélek.) (1,2,3)
4.11. X-el díszített tejesfazék
a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?
Voltak.
b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?
n.a.
c) Hol szerezték be ezeket?
Oszkói gerencsérektől vették. (1) Nem tudni hova valósi volt. (2,3)
4.12
4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?
Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)
a) Melyik napon,
b) miért,
c) kik végezték?
d) Meddig élt ez a szokás?
4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?
Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)
a) Melyik napon,
b) miért,
c) kik végezték?
d) Meddig élt ez a szokás?
4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)
Gyerekek, 15-16 évesek maskuráztak, beöltöztek. Nagy bot volt náluk, derekukon lánc. Az arcukat bekenték korommal vagy papírból „jelmezt” csináltak. A gyerekeket és a serdülő lányokat ijesztgették. Bementek a házakhoz és azt kérdezték: Van-e rossz gyerek, azt elvisszük magunkkal. A gyerekeket húzkodták ki a házból. Elég durva szokás volt. Húshagyókedden a lányok cucorkáztak. (1,2,3)
4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.
Nem volt divatban. Pásztorjáték egyáltalán nem volt. A gyerekek csak énekeltek karácsonyi dalokat. Leginkább cigánygyerekek és menhelyi gyerekek csinálták. (1,3) 10-14 éves gyerekek betlehemeztek. Pásztoroknak voltak öltözve. „Szabad-e kisjézuskát köszönteni?” Volt pásztorjáték is. (2)
4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?
Szent Vendelt. (1,2,3)
4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?
Elvisz a Krampusz! Elvisz az ördög! (1,2,3)
4.17. Diódobálás
a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?
Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)
b) Mikor, hol, miért?
c) Írjuk le tömören a szokást?
4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?
Emberfej van benne: 2 szem, orr, száj. Húsvét napján elment az ember fát vágni, a hold meg felszippantotta. (1) Semmit sem látnak. (2,3)
