„Letenye” változatai közötti eltérés

A lap jelenlegi, 2014. szeptember 16., 07:59-kori változata

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1986.
Adatközlők:	(1.) Bíró István, szül. 1912. március 6. Bázakerettye; Letenye, Ságvári u. 32.
	(2.) Bíró Istvánné, szül. Boronyák Margit 1917. május 12. Lendvaújfalu; Letenye, Ságvári u. 32.
	(3.) Hóbor Istvánné, szül. Nagy Katalin 1909. augusztus 9. Béc¬; Letenye, Tátra u. 5.
	(4.) Halmi Béláné, szül. Gyergyák Erzsébet, 1926. Letenye; Letenye, Bajcsy Zs. u. 43.
Gyűjtötte:	Keszei Sándorné
Wiki feldolgozás:	Sáfár Anna
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Letenye
weboldal:	http://www.letenye.hu/

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Letenye keletkezéséről nem tudnak. Béc, Bóbica, Egyeduta régen külön település volt. A századforduló után közös néven Letenye lett. Egyeduta 1938-ban csatlakozott Letenyéhez. A település legrégibb része Béc. (1,2,3,4)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A község régi családjai: Andor, Gyergyák, Hóbor, Mikó, Kurucz, Pataki, Somogyi. Olyan régi családok, hogy betelepedésük idejéről nem is tudnak. (1,2,3,4)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nagyobb számú betelepülés nem volt. Muraközből néhány leányt hoztak feleségül. (1,2,4)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Néhány család Somogy megyébe költözött a két világháború között. (1,2) Az I. világháború után Amerikába költöztek a családtagok. Ezek egy része nyugdíjas korára visszajött. (4)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Leginkább hasonlónak a szomszédos Pola és Becsehely községeket tartják. Viseletükben, szokásaikban, munkamódszerükben, földművelési eszközök használatában. (1,2,3,4)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A Mura-menti magyar községek csoportjába tartozónak vallják magukat. (1,2,4)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Közeli tájegység a délszláv települések csoportja: Tótszerdahely, Tótszentmárton, Molnári, Petrivente, Semjénháza, Murakersztúr. (1,2,3,4)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Tótszentmárton híres Márton-napi vásárról. Murarátka a Teréz-napi búcsújáról, Felsőszemenye Bertalan búcsújáról. (2,4)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A becsehelyiek így csúfolták a letenyeiket: „Letenyeiek vagytok, béka-likba laktok!” Ok: Becsehely földrajzilag magasabb helyen épült, mint Letenye. A letenyeiek a polaiakat így csúfolták: „Polai zsirka, ollan, mint a birka!” (3) A távoli Dedes csikólopási históriájából maradt fenn ez a mondóka: „Ereszd neki Gosztolának had mönnyön Dedesnek.”! (1,2)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Már régebben is jelentős számban házasodtak Becsehelyről, Poláról, ritkábban Felsőszemenyéről. A délszláv falvakból nem házasodtak Letenyére. (1,2,3,4)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Letenyén négy nagy vásár volt évente, de azért igencsak eljrátak a tótszentmártoni lóvásárra és a kanizsai nagy vásárokra gyalog vagy szekéren.

b) Piacra:

Piac helyben volt.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Búcsúra Tornyiszentmiklósra, Felsőszemenyére, Murarátkára és Becsehelyre jártak. (1,2,3,4)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Búcsújáró helyre szeptember 8-án Búcsúszentlászlóra. (2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

A helybeli Andrássy uradalom cselédei és summásai voltak, de sok családból eljártak summás-munkára Somogy és Baranya megyékbe áprilistól novemberig. (1,2,3,4)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Letenyére nem jártak más vidékről summások. Az itteni uradalom cselédséget tartott, ezenkívül a helyi lakosokból 36 arató dolgozott, de ezek más mezőgazdasági munkákba is bekapcsolódtak. (1,2)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

b) vesszőkosarakat

c) szalmafonatú edényeket

d) szövőbordát

e) favillát

f) fagereblyét

g) faboronát

h) egyebet?

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

Kocsikast, vesszőkosarat, szalmafonatú edényeket, fagereblyét, faboronát minden család maga készített a szomszédok, rokonok segítségével. A szövőbordát Hetésből a vándorárusok hozták. A favillát a vásárokon vették. (1,2,3,4)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A cserép edényeket Hetésben (Göntérházán) és Velemérben készítették a fazekasok. Szekereken hrodták a falvakba és búzával, kukoricával, árpával töltve vásárolták, tehát a fazekas gabonáért adta áruját. (1,2,3,4)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Székelyek jártak, hátukon hozott batyukból ruhát árultak. Tolnából „licsések” jöttek és paprikások. Az edényfoltozók a környéken tanyázó kolompár cigányokból kerültek ki. ezek a dolgok a II. világháború után megszűntek. Szekérről árusító fazekassal Gödörházáról (Göntérházáról?) még 1960-ban találkoztak. (1,2,3,4)

b) Honnan jöttek?

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

d) Mit árultak?

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A helybelieknek Becsehely határában voltak jelentősebb számban szőlőik, körülbelül a lakosság egynegyed részének

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

. A helyi szőlőhegyen a szomszédos Jugoszlávia lakóinak sok szőlője volt (kettősbirtokosok) körülbelül a szőlők fele. (1,2,3,4)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A község mai, temetője a falu belterületén a Bajcsy Zs. utcában van. A régi temető a béci-dombon volt, ahol valamikor a templom is állt. A csitári erdő szélén volt az izraelita temető.

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Nagyobb tömegben emberi csontok a Szabadság-téren és a Kossuth Lajos utcában kerültek elő útépítés alkalmával. (1,2,3,4)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A falunak voltak fogadott ünnepei: május 4-én Szent Flórián ünnepe, amikor nagy körmenettel vonultak a templomtól a Petőfi utcai Szent Flórián szoborhoz, annak emlékére, hogy a Petőfi útfát egykor tűzvész pusztította el. (1,2,3,4)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

A két világháború között egymáshoz erősítve csak ritkán használtak kettő-három boronát a szántás elegyengetéséhez. Az egyes borona használata volt az általános. (1,2,3,4)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Közepes gazdaságokban általános volt a kézzel való vetés.

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Vetőgép csak egy-két módos gazdánál volt. (1,2,3,4)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Aratáskor a kaszán hajmókot használtak (c) ez általános volt, csak egyszerűen hajlított fának nevezték. Neve: takarítófa, kaszatakarító. Használatának kezdeti idejét nem tudják. (1,2,3,4)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Kévekötőfát nem használtak. Nem is ismerték. (1,2,3,4)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Búzából is, rozsból is huszonegy kévét raktak össze, ennek kereszt volt a neve. Részes-aratásnál 11 keresztet kapcsoltak össze, egyébként tetszőleges volt az összekapcsolt keresztek száma. (1,2)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepe szó keresztet jelentet, azaz 21 kévét. Nem használták a termés mennyiségének a meghatározására. (1,2,3,4)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyelének hosszúsága 155 cm fölött volt. (1,2,3,4)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A gépi csépléshez a gépészen és etetőn kívül a gazda állította a munkásokat a rokonság, szomszédság köréből. Ezek egymásnak segítettek. (1,2,3,4)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépelt szalmát 1930 körül két darab négy méter hosszú vízszintes rúdon hordták kazalba. (1,2,3,4) Kevés gabonánál a szalmát villával dobálták a kazalhoz. (4)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A hajdina vetése 1940-ben kezdett megszűnni. A férfiak katonák voltak és az asszonyok nem bírtak a másodvetéssel. (1,2,3,4)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A harmincas években kezdődött és gyorsan általánossá vált a burgonya barázdába való vetése: házilag készített, négyágas ekeszerű sorhuzóval csinálták. Ugyanígy vetették a kukoricát is, de a burgonyánál tuskót kötöttek a sorhuzóra, hogy mélyebb legyen a sor. (1,2,3,4)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Széna szárításnál a lekaszált rendeket rázogatva szétterítették, forgatták, állványt nem használtak. Kétszeri forgatás után boglyába gyűjtötték. Eső esetén többször is kellett forgatni. Ha nagy volt a meleg egyszeri forgatás is elegendő volt. (1,2,3,4)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A kazalból a napi száraz takarmányt villával rakták a „köcölébe”. Ennek négy sarkát összefogva hordták az istállóba. A köcöle durva kendervászon, otthon szövött textilből készült, középen összevarrva. Nagysága kb. 140x140 cm volt. A négy sarkára két arasznyi erős kötőt varrtak, hogy így jobban össze lehessen kötni. A rajzon ábrázoltat nem ismerik. (1,2,3,4)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

Az iga felső fájának neve: „igavonyó”; a rudat rögzítő szög neve: „rúdfejszeg”; a külső szögek neve: „igaszeg”; az iga alsó fája az „iga-alfa”. Az állatok fejét elválasztó két görbe fát „igabefá”-nak nevezték. (1,2,4)

a) az iga felső fájának nevét:

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Almozáshoz a szegényebb családok használták a fák leveleit össze. Így takarékoskodtak a szalmával. (1,2,3,4)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n.a.

c) Melyik évszakban?

n.a.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak szügyre erősített tartóláncot.

b) Melyik mód régibb, újabb?

Ez a régibb mód, újabban szíjat használtak, ami bőrből készült. (1,2,3)

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A tehenes és lovas-szekeret teherbehordásra használták. Mindkettőnek volt hosszú változata is. A kocsi személyszállításra szolgált, könnyű szerkezetű volt és lovakat fogtak bele. Ez volt a „kis szekér”. (1,2,3,4)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A teherszállító szekér két és fél méter hosszú. Ezt alakítják át hosszú szekérré, rudak és vendég oldal felszerelésével négy méter hosszúra szálas takarmány szállításához. Ez a hosszú oldal létraszerű, míg a rövid szekér oldal deszkázott, „szuperos”. Adatközlőim szerint már gyerekkorukban is így volt. (1,2,3,4)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján hosszú kötéllel történt. Ez a vendég oldal végétől a nyomórúdon átvetve a másik vendégoldal végéhez rögzítették, más eszközt nem használtak, kézzel végezték a műveletet. Ezt a kötelet hosszú kötélnek vagy rudazó kötélnek hívják. (1,2,3,4)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A lovaskocsi saroglyája enyhén ívelt volt. (1,2,3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

A szekérkas formája megegyezett a szekér formájával, de hátul félköríves volt, elől pedig teljesen nyitott.

b) Használtak-e kettőt is?

Ha például csépeletlen babot szállítottak, akkor két kocsikast helyeztek el úgy, hogy a nyitott végeket fordították egymás felé, így a szekér eleje és hátulja is zárt lett. Az őszi falevelet is ilyen két-kocsikasos szekérrel hordták. (1,3)

2.22. Szokták-e a vonómarhátpaktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

A vonó marhát csak kevesen patkoltatták tavasszal az első lábon a pata belső felét az ún. félpatkóval. Ezek általában rossz lábú tehenek voltak. (1,2)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejő edény régi nevet: „zséter” (1,2,4). Fejőke (3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

„Ne, te, Füge, Citrom! Na te Zsömla, Bimbó!”

b) terelik jobbra

„Hokk, te, ne!”

c) és balra

„Csáli, ne!” A becce nevet indításkor nem alkalmazták. (1,2,3,4)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

A disznót így hivogatják: „Cocám, ne! Göbe, ne!” (1,2,3,4)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

A tyúkot így hívogatják: „Pipi, pipi, ná, ná, pipikém!” (1,2,3,4)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

A kutyát a nevén hívogatják: pl. így „Esz, ne, Bodri!” (1,2,3,4)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

A kender és len töréséhez tiló (tiloló) típusú törőt használtak. A durváját a kendervágóval ütötték, aminek nagyobb volt a vájata és az ütője is. Másodszor tilolóval törték, ez kisebb volt és finomabb munkát végeztek vele. (2,3,4)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

A fonáshoz fekvő (A) típusú rokkát használtak. Egyesek „magyar rokká”-nak mondják. (2,3,4)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

Korábban a mai község határán négy önálló falu volt: Béc, Letenye, Bóbica, Egyeduta.

b) Miért volt így?

Eredetileg a legnagyobb falu Béc volt. Letenye kereskedők és iparosokból állt. Bóbicán földművesek éltek. Egyedután földművelők, pásztorok, halászok laktak. Letenyén lakott az Andrássy uradalomhoz tartozó cselédség is. Különálló rész volt Bónya. Ez az uradalomhoz tartozott. Itt állatgondozó cselédség lakott (a majorban). (1,2,3,4)

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Adatközlőim boronából készült lakóházakra már nem emlékeznek. Ilyenek csak a hegyi hajlékok (pincék) voltak a szőlőbirtokokon. Földből tömött házak még ma is akadnak a Komját Aladár, az Ady Endre és nagyobb számban a Csány utcában. Ezeket deszka közé tömték. (1,4)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A régi szabadkéményes házakat átalakították. A konyha is padlást kapott. A kéményt a fal mellé helyezték el. Kizárólag zárt kémény az I. világháború utáni időtől készítettek. Az utolsót 1950 körül alakították át. (1,2,3,4)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A legrégibb házakon a szoba a konyhából nyílott. A konyha ajtaja a pitarba nyílott. A kamra ajtaja is a pitarra nyílt. (1,2,3,4)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

A faluban volt keresztmestergerendás ház. A földfalu házak többnyire ilyenek voltak. Ma már ezeket nádpadlással eltüntették. (1,2,3,4)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Az I. világháború után kezdték a rakott tűzhelyek használatát. 1930-ban a legtöbb háznál ilyenek voltak. (1,2,3,4)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A négyzet alaprajzú kontyolt tetejű kocka-házak az 50-es évek után terjedt el a faluban. Ettől kezdve már nem építettek egysoros ún. hosszú házakat. (1,2,3,4)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Olyan régi házról nem tudnak, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt. Csak konyhából fűtött szemes kályhákra emlékeznek. (1,2,3,4)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A konyhai kemencét normál-magasságúra (50-60 cm magas) padkára építették. (1,2,3,4)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

A pajta leeresztett oldal-toldású volt. Közép része a szérű, ahol a szekerek álltak. Jobbról-balról a széna, illetve a szalmás fiók volt. Ez a szalma inkább etetésre szolgált (árpa, szalma, zab). A leeresztést „szinny”-nek hívták. Ez a polyva és törek tárolására szolgált. (1,2,3) Nekünk csak egy fiókos, leeresztékes pajtánk volt. (4)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Nyílt tűzön főzés esetén az edény kihúzására hosszúnyelű hajlított végű, vasból készült tűzpiszkálót használtak. „Sérkoli”-nak mondták. (1,2,3,4)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Arra egyik adatközlőm sem emlékezik, hogy valaha egészben savanyítottak volna tarlórépát, káposztafejet. A répát gyalulva, a káposztát szelve rakták savanyítóba. (1,2,3,4)

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

A kenyér házi sütése 1960-ban szűnt meg teljesen. (1,2,3,4)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Régen a kamrában négy rúdból álló kenyértartót használtak, mint amilyen a b) ábrán van. Ahol nem volt kamra, ott a „tiszta-szobában” padon tartották a kenyeret ruhával letakarva. (1,2,3,4)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Füllel ellátott, hosszúkás, kb. 60 cm magas dongás vajköpülőt használtak. (1,2,3) Nagy méretű tejesfazékban köpülték a vajat. A fazék tetejét ruhával lekötötték és középen kilyukasztották a ruhát, hogy azon a köpülő nyele mozoghasson le-föl. (4)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Hajdina- és kölestörőt nem használtak. A helybeli malom látta el ezt a feladatot. (1,2,3,4)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

A kölest nem használták emberi táplálékul. A hajdinából kását főztek és hurkát töltöttek vele. A kását úgy készítették, hogy megfőzték sós vízben a hajdinát. A levét leszűrték és forró hagymás zsírral, vagy töpörtyűvel meghintették. Kanállal sohasem szaggatták, gánvát sem készítettek belőle. (1,2,3,4)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Karácsonyra, húsvétra, mindszentekre, lakodalomra, gépcsépeléskor, szüretre csavart köralakú kalácsot készítettek „hőkkönperecet”, amit kemencében sütöttek és nem volt tölteléke. Ezen kívül húsvétra hosszú fonott kalácsot készítette, ami töltetlen volt és pontosan akkora, mint a tepsi, amiben sült. A) és B) rajzhoz hasonlók. (1,2,3,4)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

A felszabadulás után készítenek gyakrabban lecsót, melynek összetétele a következő: egy rész hagyma, két rész paradicsom és legtöbb benne a paprika. Krumplit nem tesznek bele, de kevéske kolbászt, csipetnyi füstölt szalonnát, esetleg egy-két tojást. Nagyon szeretik az olyan lecsót is, ami csak hagymából és paprikából áll, ezt sült paprikának mondják és ez előbb volt, mint a paradicsomos lecsó. (1,2,3,4)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Nyers paprikát és paradicsomot rendszeresen 1940. óta fogyasztanak. (1,2,3,4)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

A karácsonyi asztalra szent este hosszúkás mákos és dióskalácsot tettek. Karácsony napján túrós, káposztás rétes volt az ünnepi asztalon. (1,2,3,4)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Az I. világháborúig viseltek a férfiak ünnepre széles gatyát felső ruhaként.

b) Hány szélből készült?

Ez hat szélből állt. Utána még néhány öreg ember viselt csak hétköznapokon ilyent kb. 1930-ig. (1,2,3)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

1960-ig a mezőgazdasági munkával foglalkozó asszonyok derékban rögzített bő szoknyát viseltek, réklival. Ettől kezdve megszűnt a fiataloknak ez a viselete. Ma már csak néhány idős asszonyon találunk ilyen viseletet. (1,2,3,4) Második és negyedik adatközlőm ma is derékban rögzített szoknyát és réklit visel.

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

A faluban az asszonyok 1950-ig szőttek vásznat. (1,2,3,4)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

A II. világháború után már nem volt kötelező az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete. (1,2,3,4)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

A lakószobában a két ágy párhuzamosan egymás mellé helyezése a negyvenes években kezdődött és ma is található ilyen berendezés. (1,2,3,4)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

1910 körül a legtöbb esküvőt januárban tartották. Tartottak esküvőt novemberben is.

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Nyári esküvőre nem emlékeznek. (1,2,3,4)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

1910 körül vasárnap tartották az esküvőt délelőtt, de főként délután litánia után. Lakodalom rendszerint hétfőn is tartott még.

b) 1930 körül:

1960 körül kezdték a szombati esküvőt, általában szombat délután és még vasárnap is tartott a lakodalom. (1,2,3,4)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

A lakodalmat mindkét fél házánál megtartották.

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

A főétkezés a vacsora és a másnapi ebéd volt mindkét helyen.

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

A vendégek a fiús háznál a fiú rokonai és barátaiból, a leányos háznál a leány rokonai és barátnőiből tevődtek össze. (1,2,3,4)

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

1980 körül – de már azelőtt is néhány évvel – nem otthon, hanem a Művelődési Házban, ritkábban a vendéglőben tartják a lakodalmat. Ilyenkor mindkét család vendégei egy helyen vannak, és a vőlegény menyasszony közösen tartják a lakodalmat. (1,2,3,4)

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

1910 körül „pozsovics” hívta a vendégeket lakodalomba

b) 1930 körül:

. Ez a szokás még 1950-ben is élt. Kétszer ment: két héttel az esküvő előtt és ha nem jött a meghívott időben, akkor a lakodalom napján is. Egy sétapálca-szerű botot vitt magával, amire a meghívott vendégek színes szalagot kötöttek, ami azt jelentette, hogy a meghívást elfogadták. 1980 körül postán küldött meghívót használnak már. Ezt is két héttel előbb küldik el. (1,2,3,4)

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

A lakodalom során volt szándékos tejes-fazék törés. A vőfély köszöntő szövegénél: „Mint kocsiknak zörgése”. Ez a szokás szórványosan ma is előfordul. (1,2,4)

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

n.a.

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

A vőfély köszöntő szövegénél: „Mint kocsiknak zörgése”.

d)Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

A zenészek mindig helybeliek voltak.

b) Milyen hangszereken játszottak?

Cimbalom, hegedű, nagybőgő, később tangóharmónika is kapcsolódott.

c) Hány főből állott a zenekar?

n.a.

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

Ez utóbbi 1960-tól (1,2,3,4)

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

Lucázás volt december 13-án reggel.

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

Nem öltöztek jelmezbe, szalmaköteget vittek magukkal, azt szórták a házban, hogy a gazdaasszony azt tehesse a tojáson ülő tyúk alá: azért, hogy a csibéket össze tudja fogni. A következő szöveget mondták: „Lucs, Lucs kitty-kotty, Galagonya kettő, Mind a kettő meddő. Annyi pénzük legyen, mint égen a csillag, Akkor szalonnájuk legyen, mint a szoba-ajtó, Kendtök lányának akkora csöcse legyen, Mint a bugyogás korsó!” (1,2,3)

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

Regölésre nem emlékeznek adatközlőim. (1,2,3,4)

b) Meddig élt ez a szokás?

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

A lakosságnak kb. egy százaléka volt „öreglegény”. Ma már ennél kevesebb. (1,2,3,4)

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

X-el díszített tejesfazék volt, de nem emlékeznek az x-ek számára

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

n.a.

c) Hol szerezték be ezeket?

. Ezt is – úgy mint a többi cserépedényt – vándor, szekeres cserepesektől vásárolták. (2,3,4)

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

a) Melyik napon,

b) miért,

c) kik végezték?

d) Meddig élt ez a szokás?

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

Tűzdobálásról, tűzgyújtásról nem tudnak. (1,2,3,4)

a) Melyik napon,

b) miért,

c) kik végezték?

d) Meddig élt ez a szokás?

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Miklós napján alakoskodás nem volt. Ötödikén este a gyermekek kitisztított cipőjüket az ablakba rakták. Éjszaka a szülők almát, kockacukrot, aszalt gyümölcsöt, diót és kis virgácsot tettek a cipőkbe. (1,2,3,4)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

A betlehemes játék szereplői: betlehem-vivő, gyertyagyújtó, 1-2 angyal, öreg pásztor, bojtár. (1,2,3,4)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Az állatok védőszentjeként Szent Györgyöt, Szent Mártont és Szent Vendelt tisztelték. Szent György a lovak, Szent Vendel a sertések, szarvasmarhák, juhok, Szent Márton a szárnyasok védője. (1,2,3)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

A kisgyermekeket régen így ijesztgették: „Elvisz a kankus!” „Elvisz a bákász!” „Elvisz a mumus!” (1,2,3,4)

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

Diódobálási szokásokról nem tudnak. (1,2,3,4)

b) Mikor, hol, miért?

c) Írjuk le tömören a szokást?

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

A régiek a Holdban „tüskét vágó ember alakot láttak. Történetet is tudnak hozzá: „Egy ember virágvasárnapján elment fát vágni az erdőre. Mivel megcsúfolta az ünnepet, büntetésül a Holdra került és ott tüskét kell vágnia.” (1,2) A másik két adatközlőm nem tudott erről. (3,4)

@@ 585. sor: / 585. sor: @@
 [[Kategória:Települések]]
+[[Kategória:Helybéli zenészek]]
+[[Kategória:Letenyei zenészek]]