„Jánosháza” változatai közötti eltérés

A lap 2014. május 13., 17:10-kori változata

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1989. november
Adatközlők:	(1.) Bolla Ferenc, 1909. római katolikus, Jánosháza, Rákóczi u.17.
	(2.) Kasza Józsefné Szűcs Irma, 1925. római katolikus, Jánosháza, Petőfi u. 36.
	(3.) Özv. Meszler Ferencné Nagy Erzsébet, 1920. római katolikus, Jánosháza, Petőfi u. 6.
Gyűjtötte:	Csik András
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1nosh%C3%A1za
weboldal:	http://www.janoshaza.hu/

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A település keletkezését 1396-tól, a várkastély építéstől számítják a megkérdezettek. (1,2,3) Megemlíti, hogy ő úgy hallotta, a mai temető helyén már azelőtt is volt lakott település, Szentpéterfa néven. (2)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Nagy, Horváth, Sík, Steiner, Barna. (1) Kovács, Németh, Steiner, Csellner, Barna, Ken, Schvartz, Perendi, Aranyos. (2) Perendi, Pongrácz, Mészáros (gazdák), Horváth, Magdics. Hogy honnan költöztek be nem tudja, de általában a zsidó családok költöztek ide messzebbről. (3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem tud nagyobb számú beköltözésről. (1) Az ún. Tripoliszba (a ma cigány-víznek nevezett terület) 1925-26-ban az ún. faksz kölcsön segítségével épített házakba költözött be kb. 6-7 család a környező településekről. (2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

A II. világháborút megelőző időszakban nagyon sok kb. 10 zsidó család elköltözött. (1,2,3) Rönökre 1947-ben kb. 3-4 család. Az ottani németeket kitelepítették. (2) 1923-24-ben kb. 20-an Kanadába vándoroltak ki, megélhetési gondok miatt. (3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Devecser: kereskedelmi központ, népesség szám. (1,2,3) Ajka: népesség szám. (2) Sümeg, Celldömölk, Vasvár: vásárközpontok, településszerkezet. (1,2,3) Kisebb mezővárosok az Alföldön, amelyek híresek állatvásáraikról. (2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A település nem tartozik bele semmilyen tájegységbe, népcsoportba, csupán a Marcal-vidéke elnevezés illik rá. (1,3) A Kemenesaljához tartozik a település. (2)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Kemenesalja pl. Celldömölk, Ság, Magyargencs. Nagysomló-vidéke pl. Somlóvásárhely, Iszkáz, Karakószörcsök. (1,2,3) Őrség, pl. Őriszentpéter (vend és horvát népcsoportokkal). (2,3) Balaton Felvidék: Badacsony, Badacsonytomaj, Balatonederics, stb. (2)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Celldömölk – híres vásárközpont, vasúti csomópont. Sümeg – történelmi nevezetességei, búcsújáróhely, Barátok templom. (1,2,3) Vasvár – búcsújáróhelye. (1) Farkasfa – fazekasáról. (2) Pápa – szövő-céhek. (2,3) Zalaszentgrót – híres bortermelő vidék. Szentgotthárd – selyem-, kaszagyáráról. Kemenespálfa – hízómarháiról. Karakó – hajdani várispánságáról, Egen báró kastélyáról. (3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Jánosházát a következővel csúfolták: „Jánosházán fütyül a zsidó!” (1,2,3) Jánosházi riszákok! (3) Dukát: Kutya sül a kályhába! (3) Bögötét: Bögötei kobakok! (2) Hosszúpereszteget: Hosszúfalu, Pereszteg összevesztek, elestek! (2) Zalagyömörőt: Bicskások. (1,3) Zalaerdődöt: Cserebogarak. (3) Rigácsot, Meggyest, Galsát evangélikus lakossága miatt csúfolták. (3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Házasodni régebben főleg a környező katolikus falvakból szoktak (Zalaszegvár, Karakó, Keléd, Nemeskeresztúr, Kemenespálfa), kevésbé az evangélikus falvakból (Galsa, Boba, Meggyes). (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Helyben minden hónap első szerdáján sertésvásár volt. (3) Valamint évi 4 országos vásár (március 19., május 29., augusztus 23., november 15.). Tüskevárra, Hosszúperesztegre (márciusban), Devecserbe, Zalaszentgrótra, Körmendre (iparos vásár), Rumba, Sümegre, Celldömölkre (mindig oda, ahol naptár szerint vásár volt). (1,2,3)

b) Piacra:

Jánosháza (szerda, péntek, vasárnap). (3) Celldömölk (csütörtökön), Sümeg (hétfőn). (1,2,3)

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Karakóra augusztusban, Rigácsra szeptemberben, Zalaszegvárra, Kemenespálfára augusztusban. (1,2,3)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Szentes, Vasvár (nagyasszonykor augusztus 15.). (2,3) Sümeg (június 10., szeptember 12.), Celldömölkr (szeptember 8.). (1,2,3) Székesfehérvár. (1)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Summásnak: Helyben az Erdődy grófhoz, a Károlyházi-majorba, a kelédi uradalomba (1,2,3), Zalába szőlőmunkára (2), Pécsre és környékére nagyobb uradalmakba, tavasztól őszig (1,3). Béresnek: Helyben az Erdődy grófhoz és a Körtvélyesi-majorba. (1,2,3) Napszámosnak: Szintén az Erdődy uradalomba és a Körtvélyesi-majorba. (1,2,3) Cselédnek: Helyben a zsidókhoz és az Erdődy grófhoz, valamint a nagyobb uradalmakba. (1,2,3) Aratásra: Kamond (3), Károlyházi-major (2,3), Balozsa-major (1,3), Egyházashetye, Duka (1), Boba körülszaros-major) (2). Vasút: Tapolca, Balatonfüred. (3) Bányászat: Ság és Uzsa-bazaltbánya. (3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

Általában a helyiek betöltötték a kínálkozó lehetőségeket. (1,2,3) Kisebb mértékben jöttek vidékről napszámosok, summások, cselédek, főként az Erdődy grófhoz és a Körtvélyesi-majorba. (2)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

A helyiek legtöbbje általában saját célokra készített ilyen eszközöket.

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

Kosár- és söprűkészítő: Cseh Flóri, Fazekas István, Stankovics, Rába. (3)

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

Voltak a településnek eladásra is termelő bognárai (Szabó bognár a templomnál, Marton bognár, Vas bognár, Kisfalusi bognár). (1,2,3) Kádár: Horváth Antal. (1)

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?

Vidékről: Bakonybélről Váli bácsi faeszközöket (2), Sümegről, Tüskevárról cserépedényeket (1,2,3), Szentgotthárdról aratóeszközöket (3).

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Sümegen és Tüskeváron készítetteket használtak. (1,2,3) Vagy a felsorolt helyeken vették meg, vagy az ún. gelencsérektől, vándor cserepesektől. (2)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Paprikások Kalocsáról (1,2,3), meszesek Sümeg környékéről, Pinkócról Juhász bácsi (1,2), helybeli meszesek: Braun Adolf, Veisz Náci (3). Üvegesek Ajkáról (1), drótos tótok Felvidékről (3), helyben Veisz üveges (2,3). Köszörűs cigányok Kislődről, Városlődről (2), fazekasok Sümegről, Tüskevárról gelencsérek (1,2,3), almaárusok Zalából, Szentgotthárdról (1), faszerszám árusok Bakonybélről (2). Sonkolyosok: mutatványosok románok, csehek, szerbek (3), deszkások helyben Sleizinger Rudolf, Zellner József (3). 1945 után nem járnak ezek, kivéve a meszeseket és a fazekasokat.

b) Honnan jöttek?

Kalocsa, Pinkóc, Ajka, Felvidék, Kislőd, városlőd, sümeg, Tüskevár, Zala, Szentgotthárd, Bakonybél.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Paprikások, meszesek, üvegesek, drótos tótok, gelencsérek, almaárusok, fazekasok, faszerszám árusok, sonkolyosok, mutatványosok, deszkások, köszörűs cigányok.

d) Mit árultak?

Paprikát, meszet, cserépedényt, almát, faszerszámot, deszkát.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A helyieknek szőlőjük volt Kissomlyón, Nagysomlyón (1,2,3), a Bezerédi hegyen (1), Badacsonyban, Kőszegen (1,2), Ság-hegyen (2,3). Helyben nem volt jelentős mennyiségű szőlő. (1,2,3)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Helyben nem volt jelentős mennyiségű szőlő. (1,2,3)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Régi zsidó temető (a most vágóhídnak nevezett részen). (1) A jelenlegi katolikus temető, valamint a mögötte lévő evangélikus temető.(1,2,3) A mai Templom-dombon régen katolikus temető volt. (3)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Nagyobb tömegben előkerült emberi csontokról nem tudnak. (1,2,3)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A január 14-i Szentségimádás fogadott ünnep, hogy miért nem tudják. Ugyancsak fogadott ünnep a községben október 20., Szent Vendel napja. A hagyományok szerint e napon szűnt meg a pusztító állatvész a településen, valamikor a XVIII. sz. végén. Hálaképpen állították a Szent Vendel kápolnát. Azóta Szent Vendel az állatok védőszentje. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Igen, használtak. Általánosan elterjedt volt a faluban. Főleg a módos gazdák voltak elterjesztői. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

A jómódú gazdák vetőgéppel vetettek, kb. 10-20 %, a többiek kézi vetést alkalmaztak. (1,2,3)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

A jómódú gazdák vetőgéppel vetettek, kb. 10-20 %, a többiek kézi vetést alkalmaztak. (1,2,3)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?

Jánosházán csak a gereblyés kaszacsapó használatáról tud. (2,3) A gereblyés kaszacsapót használták a legtöbben, főleg aratáshoz. Ritkábban használták a villás kaszacsapót és a hajmókot. Utóbbiakat főleg fűvágásra. (1)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Lapos nyílásút nem használtak, viszont gömbölyű nyílásút igen, kb. 4 cm-es réssel. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

21 kévét raktak keresztbe. (1,2,3) A 21. keresztet pakknak nevezeték. (1) 5-6 keresztet raktak össze és kepének nevezték. (1,2) Ha száraz volt, 8-10 keresztet, vizesen külön-külön. (3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Ismerik. Meghatározott mennyiséget jelent 5-6 keresztet, tehát összerakott kereszt egységeket (1,2), szárazon 8-10 keresztet (3). Termésmennyisége meghatározásra nem használták. (1,2) Egy kepéből jó esetben 60 kg termés is kijöhetett. (3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

144-155 cm között (cséphadaró). (1,2,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Állandó csapat volt. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Nyárssal, általában elterjedten. Nem tudják mióta terjedt el. (1,2,3) Elevátorokkal csak nagyobb majorokban dolgoztak. (1)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Az 1910-es (1,3), az 1930-as (2) években.

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A XIX. sz. végén kezdődött, kb. 1880-as években és az 1930-as évek végére lett általános. (1,2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Kaszálás, a rend forgatása (2 forgatás, megázástól függően többször is), börzögetés, gyűjtés, boglyába, kisebb egységekbe petrencékbe rakás, beszállítás, kazalba rakás. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Vonyogóval. Ez volt a legáltalánosabban elterjedve. Ősidők óta ismert eszköz a településen. (1,2,3) Hordták még: kosárral (slinga) (1,3), bakszekérrel (1), hordó ruhával (pár födél, vagy köcölle) (3), vellával (1,2,3).

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

nyakas (1,3)

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

igaszeg (1,2,3)

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

gúzs (3) (ő is csak hallomásból ismeri, elterjedten általában nem ismerik)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Csak akkor, ha szegényebb év volt és nem volt elég szalma.

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n.a.

c) Melyik évszakban?

Főleg tavasszal használták ilyen esetekben. (1,2,3)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Alkalmaztak. (1,2,3)A rajzokon lévőt a jászolhoz kötéshez használták. (1)

b) Melyik mód régibb, újabb?

Előbb a tartóláncot alkalmazták, majd úgy a nyakszíjat.(3)

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

Hogy honnét ismerték, nem tudja. (3)

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Szekérnek azt nevezték, ami marhavontatású volt. Kocsinak pedig azt, amit lóval vontattak. (1,2,3) A kocsi fixen álló rúddal rendelkezett, a szekér pedig földön lógó rúddal. (3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

4-5 méter (400-500 cm kb. 14-15 sukk). (1,2,3) 1 hüvelyk ujj ½ sukk. (3) A régibb és az elterjedtebb a hosszúszekérrel való szállítás. (1,2,3) Vendégoldalt elsősorban a nagyobb uradalmakban használtak. (3)

2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Rudazókötéllel történt. (1,2) Elől lánccal, hátul kötéllel. (3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Erősen ívelt. (1) Gyengén ívelt. (2) Általában enyhén ívelt, de volt erősebben ívelt is. (3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Téglalap alakú (szekér hosszúságú) fa keret, amely be volt fűzve erős fűzfa, vagy mogyoró vesszővel. (1,2,3) Magasítónak, a gazdag parasztok pedig főleg dísznek használták. (3)

b) Használtak-e kettőt is?

n.a.

2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Ritkán, csak ha fájt a lába. (1,2) Igen, az első lábait, nyárra, hogy köves úton jobban húzzon. (3)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Ne! (1,2) Hé, hajsz! (3)

b) terelik jobbra

Hé!

c) és balra

Balra: Hajsz!

A becce nevet ismerik, de inkább a „bú becce” kifejezés alapján. Indításkor nem elterjedt. (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Coca ne! (1,3) Coc-coc-coc! (2,3) Hücs ki! (1)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pi-pi-pi! (1,3) Tyu-tyu ne! (2) Pitye-pitye! (1)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Általában a nevén + gyere. (1,2,3) Esz le! (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Tilólótípusú törőt (vasgerebent). (1,2,3)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Lábbal hajtott álló rokkát. (1,2,3)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

Körtvélyes-puszta: tanyaszerű, majoros település, amely korábban létezett Jánosházánál. (1,3) Tripolisz: új település volt az 1920-as években. E házak az ún. faksz kölcsönökből épültek. A mai cigány-víz vidéke. (1,2,3) Az ún. 13 város: a török időkben lepusztult lakott rész volt, Körtvélyes-puszta és a Kissomlyai hegy között. (2,3)

b) Miért volt így?

Faksz kölcsönökből épült házak. Török időkben lepusztult lakott rész volt.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

A településnek mindig itt volt a helye. (1,2,3)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Boronából készült és favázas sövényházak létezéséről nem tudnak. Csak zsuppos- és kőházak voltak. (1,2,3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

Nagyobbrészt falba helyezték, de egyes esetekben ritkán fal mellé is. (1,2,3) Úgy alakították át, hogy a szabadkéményeseket lepadlásozták. (1,3) Kizárólag zárt kéményeket építenek: az 1910-es évektől (2,3), az 1930-as évektől (1). Szabadkéményes ház már nincs a településen. (1,2,3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Általában egy bejárat volt. A tornácos, lodzsás házaknak volt több bejáratuk. (1,2,3) Főleg a konyha és a kamra volt különbejáratú. (2) Szoba, konyha, kamra átlag egy helységből nyíltak. (3) A bejáratok legnagyobb részt udvarról nyíltak, de nyitott tornácról és pitvarból is. (2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Volt. A földfalú házaknál is előfordult. (1,3) Ezek az 1945 utáni átépítések során szűntek meg. (3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Az 1910-es években lett általános. (1) A XIX. sz. végén vált kicsit általánosabbá, de a helyiek ritkán használtak ilyet. (2,3) Kezdeti időpontját a használatára vonatkozólag nem tudják. (1,2,3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Nem tudják mióta lett általános. (1,3) Kontyos tető nem volt, csak zsuppos. (2) Kontyos (zsuppos) házakat 1945 után már nem építettek. (3)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Igen. (1,3) Ilyen volt a szülői ház is (búboskemencével fűtötték egyszerre a konyhát és a szobát is). (1,3)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A konyha padlószintjére (1,3), alacsony 10-20 cm-es padkára (2).

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Kiugró középrészes (torkos) pajta volt. (1,2,3)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Nagyobb edény pl. üst, két ág közé fogták a fazekat. Kisebb edény esetén, egyik ágát akasztották a fazék fülébe. (1,2) Csípővasnak nevezték. (1)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Kerékrépát savanyítottak. Tarlórépát nem.(1,2)Tarlórépát káposzta között savanyítottak.(3)

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

Egész káposztafejeket csak néhányat tettek a szelt közé (töltöttkáposztának). (1,2) Tarlórépát káposzta között savanyítottak. Inkább félbevágott káposztákat tettek a szelt közé. (3)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

1930-as években (1,3), 1945 után (2).

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Csillagos formájút , vesszőíves típusút (2,3).

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Igen. Fából készült. Felfele szűkülő hengeralak, két füllel, tetején középen lyukas fedlappal. Benne egy, a lyukba lazán illő rúd, a végén lyukacsos, köralakú fedlappal. (1,2,3)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

A rajzon lévő d) jelűt használták. (1,2)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Kiszaggatva itt nem készítettek, csak simán kását hús mellé és hajdinának nevezték. (1,2,3)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Fonott hosszúkás kalácsot, nem csak ünnepi alkalomra. Ünnepi alkalomra töltelékes kalács készítése volt a helyi szokás. (1,2,3) Ezenkívül szoktak kalácstésztából kuglit készíteni. (3)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Lecsót azóta főznek, amióta a paradicsomot és a paprikát ismerik. A hagymát a paradicsom és a paprika arányának megfelelően adagolják. Krumplit soha nem tettek a lecsóba. (1,2,3) Kb. 1 kg paprikához tesznek 3-4 db közepes nagyságú paradicsomot, és egy közepes fej hagymát. (1,2)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Az 1880-as évek óta vált rendszeres étrendi elemmé. (1,2) Az 1900-as évek óta. (3)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Szent este: diós, mákos beiglit. Az ünnepi asztalra: kevert tésztákat, zsíros piskótát. (1,2,3)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Viseltek. (1,2,3)

b) Hány szélből készült?

„13 széből van az én gatyám.” – nóta. (3)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Az 1910-es évekig (1), az 1930-as évekig, főleg az idős asszonyok (2,3).

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Szoktak. Az 1930-40-es évekig, amíg a vászon ki nem ment a divatból. (1,3) Nem szokta, a Pfiszter takácsékat kivéve. (2)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Nem volt kötelező, csupán szokás volt (nem elterjedten) az 1950-es évekig. (2,3)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Szokásban volt. Egészen a mai napig (főleg fiatal házasoknál). (1,3) Az 1950-es évekig, az új bútordivat bejöveteléig. (2)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Tavasszal és főként ősszel (novemberben) tartották a legtöbb esküvőt. (1,2,3) Ősszel, szüret után már jobban ráértek. Ekkorra már volt új bor is. (3)

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Nyáron a sok munka miatt kevésbé. (1,2,3) Télen a hideg és a kicsi lakások miatt tartottak kevesebbet. (1)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

Vasárnap, de ez eltarthatott 3-4 napig is.

b) 1960 körül:

Szombaton (1,2,3)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

Általában a lányos háznál, vagy ott ahol nagyobb volt a hely. (1,2,3) Kisebb mértékben hajnalban is tálaltak. Két helyen lakodalom csak a módosabb családoknál volt. (3)

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

Közvetlenül az esküvő utáni vacsora volt a főétkezés. A főétkezés szintén általában a lányos háznál volt. (1,2,3)

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

Ha két helyen volt a lakodalom, akkor a vőlegénynél inkább csak mulattak, süteményeket fogyasztottak. (1) A vendégek elhelyezése úgy történt, hogy mindenkinél a saját rokonait helyezték el. (2,3)

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

1980 körül főleg a vendéglátóhelyeken. (1,2,3)

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

1960-as évektől szokás a lakodalom nem otthon való tartása, kb. a lakodalmak 10 %-át tartják csak otthon. (2,3)

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

A lakodalom előtt 2-3 héttel (1,2,3) a vőfény személyesen mondókákkal a szülők levélben (2,3). „Itt hozom a mártást, Isten uccsa nincs más.” (2) A párok hívtak. (1)

b) 1980 körül:

Maga a pár hívja meg a vendégeket, a közelieket személyesen, a távolabbakat levélben, esetleg telefonon. (1,2,3)

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Csak a zsidóknál volt szokás. (1,3) Nem tud ilyen szokásról. (2)

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

A násznagy törte a cserepet a szertartás után a lakodalmas vacsora előtt. (1,3)

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

n.a.

d)Meddig élt ez a szokás?

1945-ig élt a szokás, a zsidóság pusztulásáig. (2)

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

Helybeli zenészeket hoztak. Cigányzenészeket. (1,2,3)

b) Milyen hangszereken játszottak?

(hegedű, bőgő, klarinét, cimbalom)

c) Hány főből állott a zenekar?

3-5 fős zenekart. (1,2,3)

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

Harmonika szegényebb helyeken volt, ahol nem tudtak zenekart fogadni. (2,3) A harmonika zenekari használata az 1950-es évektől. (3)

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

Lucázás december 13-án volt.

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

Szokás volt a szalmázás (a fiatal, eladósorú lányok házainak környékét, főleg a kerítést, kaput szalmával beteríteni). A lucázást főleg a gyerek és a fiatal legények végezték, diót, sütemény kaptak ajándékba. (1,2,3) Szokás volt a rönk rakás a vénlányoknak (1,3), divat volt a mákszórás (2), a lucaszék készítés (aki abba beleült boszorkánynak tartották) (3). „Akkora legyen a kendtek lányának a csöcse, Mint a bugyiga korsó.” (2,3) „Luca, Luca kity-koty, tojjanak a tikok Ha nem tojnak a tikok, tojjanak az asszonyok!” (1,2,3)

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

Karácsony hetében, egészen az újévig.

b) Meddig élt ez a szokás?

Az 1940-es évektől nem jellemző. (1,2)

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

A legények és a gyerekek.(1,2,3)

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

„Ej regő rejtem, majd neki ejtem… Akkora feneke legyen, mint a kemence szájának.” (3)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

Voltak és vannak is, de a lakosság 1 %-nál általában nem többen. (1,2,3)

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

Ilyen nem volt. (1,2,3) De vonalas díszítésű igen. (2,3)

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

n.a.

c) Hol szerezték be ezeket?

n.a.

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

Nem volt ilyen és ezekhez hasonló szokás a településen. (1,2,3)

a) Melyik napon,

n.a.

b) miért,

n.a.

c) kik végezték?

n.a.

d) Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

Nem volt ilyen és ezekhez hasonló szokás a településen. (1,2,3)

a) Melyik napon,

n.a.

b) miért,

n.a.

c) kik végezték?

n.a.

d) Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Szokás volt a Mikulásozás. Kifordított bunda, piros kucsma, fehér vatta szakál, láncos bot, csengő, virgács, furkós bot, tarisznya. A Mikulás és vele 2-3 ördögnek öltözött személy járták a kisgyermekes házakat és jobbító jellegű mondókákkal kísérve ajándékot osztottak. (1,2,3)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Betlehem vivő, 3 püspök sipkás. (1) Köszöntő + a pásztorok 3-5 fő (alkalmi gyermektársaságok). (2) Betlehem vivő, csengő vivő, valamint a kísérő pásztorok, összesen 8-10 fő. (3)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentjeként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Szent Vendelt, mivel a XVIII. sz. végén e napon szűnt meg a pusztító dögvész. (1,2,3)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

b) Mikor, hol, miért?

c) Írjuk le tömören a szokást!

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

@@ 588. sor: / 588. sor: @@
 ===4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentjeként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?===
+Szent Vendelt, mivel a XVIII. sz. végén e napon szűnt meg a pusztító dögvész. (1,2,3)
 ===4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?===