„Karakószörcsök” változatai közötti eltérés
a (→3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?) |
a (→3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?) |
||
| 416. sor: | 416. sor: | ||
===3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?=== | ===3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?=== | ||
| − | + | Az 1960-as években elkezdtek gyári bútorokat vásárolni, akkor kerültek egymás mellé az ágyak. Addig „egyvégbe” voltak (1). | |
| + | A háború után változott meg (2). | ||
| + | 35-40 évvel ezelőtt kerültek egymás mellé az ágyak (3). | ||
==4. Család, közösség, világkép== | ==4. Család, közösség, világkép== | ||
A lap 2014. május 2., 03:13-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1992. július |
| Adatközlők: | (1.) Szabó Sándor, 1912. Karakószörcsök |
| (2.) Nagy József, 1909. Karakószörcsök | |
| (3.) Nagy Józsefné Bolla Mária, 1920. Karakószörcsök | |
| Gyűjtötte: | Borvendég Attila |
| Wiki feldolgozás: | Nagy Krisztina |
| A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/Karak%C3%B3sz%C3%B6rcs%C3%B6k |
| weboldal: | http://www.karakoszorcsok.hu/ |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Nagyon régi község, 1288-ból. Régen Árkikaraszücsüg néven emlegették, később Karakószürcsüg néven is nevezték. Nemesi község volt, kisnemesek lakták. (1) Régen Sarok-, illetve Szegszörcsög néven emlegették, ez két külön település volt. (2)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Bolla, Nagy, Szabó, Kupovics, Persaics. (A két utóbbi név viselői az 1600-as évkeben települtek be Horvátországból.) (1,2,3)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
A két világháború között szinte megújult a falu. A környező falvakból, Kamondról települtek be. 1600-as években pedig Varasdról települtek be a Persaicsok. (1) Nem tudnak róla. (2,3)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Az ajkai iparosodás idején, az 1960-as évek elején. Az értelmiség inkább Veszprémbe ment. (1) 1945 után a városokba. (2) „Most ebben az időben költöztek el sokan.” (3)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Somlóvidéki falvakat, Borszörcsök, Tüskevár, de jobban inkább Kamond, Zalagalsa. (1) Somlóvidéki falvak. („Ide 6000 lépés a Somló.”) (2) Somlószőllős, Doba, Oroszi. (3)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Somlóvidék. (1,2,3)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Marcalmente: Csögle, Kispirit, Nagypirit és Kamond tartozik ide. (1) Ság vidéke: Gérce, Borgáta, Bakony vidéke, Kemenesalja. (2)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Karakó: A századfordulón 52 iparos élt ott (ács, kőműves, lakatos, kovács, kádár, szűrszabó, kádár, takács, cipész). Kerta: Híres kupecok éltek ott. (1) Iszkáz: Ott született Nagy László. (2,3)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Nem tudnak ilyenről. Kertaiakat kupeceknek csúfolták. Szegszörcsöki gyerek vagykok, rajtam kifogni nem hagyok. „Inkább a faluban élő katalikusok és evangélikusok csúfolták egymást, a sarokiak és a faluvégiek.” Sarokiak: katalikusok, faluvégike: evangélikusok. (1) „Nem tudom.” (2) „Volt ilyen, de nem tudom.” (3)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Az evangélikusok Vas megyéből. (Pusztadaróc, Mesteri, Kamond, Rigács, Zalameggyes). A katalikus Somlóvidékről (Tüskevár, Devecser). (1) Leggyakrabban helyből. (2) Tüskevár, Berzseny, Torna. Régebben kevesebb összeházadosás volt más falvakból. (3)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Jánosháza, Vásárhely (Erzsébet napi vásár, Kisasszony napi vásár), Kerta (Erzsébet napi), Tüskevár (Mátyás napi, Antal napi, Magdolna napi), Jánosháza (József napi)
b) Piacra:
Jánosháza (szerda). Vittek: malac, liba, tejtemék.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
A környező falvakba a rokonsághoz.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Sümeg, Cell (Mária búcsú). (1,2,3)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Nem jártak el máshová dolgozni. (1,2,3)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
A falu saját maga állította ki az aratókat. Mindig volt elég zsellér a faluban. (1,2,3)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
Fejlett helyi ipar volt, a szomszéd falvakat látta le (kőművesek, kádárok, szűrösök, cipészek, asztalosok, ácsok). (1) Nem volt háziipar. (2,3)
a) kocsikasokat
n. a.
b) vesszőkosarakat
n. a.
c) szalmafonatú edényeket
n. a.
d) szövőbordát
n. a.
e) favillát
n. a.
f) fagereblyét
n. a.
g) faboronát
n. a.
h) egyebet?
n. a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?
n. a.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Tüskevári cserépedényeket használtak, a tüskevári és a jánosházi vásárban árulták. (1,2,3)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
drótos tót, tyukászok, tikászok, meszesek, gyümölcsárusok, üvegesek, rostások, szitások, paprikások, favellások, teknővájó cigányok (1,2,3)
b) Honnan jöttek?
Somlóvásárhelyről, Sopron megyéből (mai Burgenland), Sümegről, Zalából, Ugodról, Németországból, Cellből, Alföldről, Bakonyból, Vásárhelyről (1,2,3)
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
n. a.
d) Mit árultak?
drót, meszet, üveg, baromfi, gyümölcs, zöldség
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
Majdnem mindenkinek a Somlón volt kisebb-nagyobb szőlője, jobbára Somlószőlős környékén. (1,2,3)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
n. a.
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Jelenleg egy evangélikus és egy katolikus temető van. (1,2,3)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
Nagyobb számban a templom környékén kerültek elő csontok. (1,2,3)
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Nem voltak fogadott ünnepek. (1,2,3)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Használtak, de ritkábban, általános elterjedésű volt a fogas. (1,2,3)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
Általában kézzel. (1) Kézzel is, géppel is. (3) „Minekünk volt gépünk, de kézzel vetettek jórészt.” (2)
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
„Minekünk volt gépünk, de kézzel vetettek jórészt.” (2) Kézzel is, géppel is. (3)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?
A b) típusú volt általánosan elterjedt takaró révén. (1,2,3)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Kévekötőfát használtak, de a kérdéses formáját nem ismerik. (1,2,3)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
rozs, búza 16 + pap árpa, zab 12 + pap (1,2,3)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
7-8 kereszt egy kepe. (1) 8-10 kereszt egy kepe. (2,3) A terményt keresztben számolták, 40-50 kg volt egy kereszt.
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
150-160 cm. (1,2,3)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Ha idegenből jött a masina, akkor a csapatot is hozták vele. Általában azonban a faluban lévő két-három gép masinált, a munkaerőt a helybeliektől állították ki. Állandó csapat volt. (1,2,3)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Nyárssal. (1,2,3)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Időszakosan volt, a század elejétől az 1930-as évekig. (1) Volt, másodvetésként takarmánynak. Nem volt általános. (2) Nem volt. (3)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
„Kapáson vetették”: 1945 után terjedt el az eke után való vetés, amikor a vasekék divatba jöttek. (1) „Már gyermekkoromban eke után vetettük.” Kb. 1920. (2) „Már nem kapával raktuk.” (3)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
Renden forgatták, börzögették, petrencébe hordták. (1,2,3)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Istállóruhával („Minden szálat megbecsültek.”). Az alomszalmált bakszekérrel. (1) Bakszekérrel. (2,3)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
igavonófa (1), igavonó (2), nem ismeri (3)
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
nem tudja (1), igaszeg (2), nem ismeri (3)
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszög (1), igaszeg (2), nem ismeri (3)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Nem használták, esetleg trágyáztak vele. (1,2,3)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
n. a.
c) Melyik évszakban?
n. a.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Igen, szügyellő lánc vagy tartólánc néven emlegették. (1,2,3)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n. a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n. a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Marha után szekér, ló után kocsi. (1) „A szekér rúdja nem állt meg maga.” (2) „Csak a rúdban volt különbség. És a kocsinak volt förhénce.” (3)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
Legalább 4 m. Volt régen is vendégoldal. (1) 5 m, 1945 után terjedt el a vendégoldal. (2)
2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
Elől hosszúlánccal, hátul rudazókötéllel húzták le a nyomórúdat. (1,2,3)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Ívelt volt. (1,2) „Elől kisebb, hátul nagyobb volt a saroglya.” (3)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
„Kötöttem is ilyet, használták is a faluban a gazda emberek.” A hosszúsága és a magassága megegyezett a koiével, elől nyitott volt, hátul zárt. (2)
b) Használtak-e kettőt is?
Ilyet már nem találni a faluban. (1)
2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
„Igen ritkán, mondhatnám, hogy nem, csak ha szöges volt.” (1) „Inkább Sümeg tájékán, itt nem volt szükséges.” (2) „Azt nem, nem olyan út volt.” (3)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (1,2,3)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
néven szólították (1,2,3)
b) terelik jobbra
jobbra: Hé! (1,2,3)
c) és balra
balra: Hajsz! (1,2,3)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Coca ne! Koca ne! Ne, ne! (1), Koca, koca, koca! (2), Cuppogtat (3).
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Tyutyu ne! (1), Tyutyu! (2), Pi-pi-pi! (3).
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Néven, gyere ide! (1), Le, néven. Gyere keresd meg! (2), Gyere ide! (3).
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Tiloló típusú eszközzel törték a kendert. (1,2)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Az a) típusú rokkát használták. (1,2,3)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n. a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
a) Hogy hívták ezeket?
Torna és Berzseny között volt egy vizimalom, 8-10 ember közös tulajdona volt. (1) Nem volt a falu környékén. (1,2,3)
b) Miért volt így?
n. a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
n. a.
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
Tömős házak voltak, de ebben a században már inkább téglából építettek. Voltak vályogtégla házak is. „Éppen most bontják a szemben lévőt.” (1) Tömős és fecskerakásos házak voltak. „Még nálunk is van fecskerakásos fal.” (2) Tömős házak voltak. (3)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
Nagyon sok nyitott kémény volt. Már régen is építettek zárt kéményeket. „A második háború után már nem volt nyitott kémény.” (1) „Már mióta cserepe házak vannak”, a II. világháború után terjedt el a zárt kémény. „Itt nálunk a falon belül építették át. Itt a műhelyben van még ilyen.” (Az adatközlő udvarán.) (2) 60 évvel ezelőtt már zárt kéményt építettek. (3)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
Egy közös bejárata volt ennek a házrésznek, ez a gádorba nyílt. (1,2,3)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
„Mestergerendás házak is voltak a régi időkben.” (1) „Ez is mestergerendás volt. A tömősházak általában mesteregerendával épültek.” (2) „Igen szép gerendáink voltak, de lestukatórozták.” (3)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
Már nagyon régóta használták, a csikósparheltek váltották fel. (1) Mindig is volt. „1930-ban bontottuk le.” (2) „Már nem is volt az én gyerekkoromban.” (3)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
A TSZ szervezése utáni időkben, az 1960-as években lett általános ezek építése. (1,2,3)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
A faluban nem volt ilyen. (1,2)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
A tűztér 40 cm magasan nyílt. (1) 50-70 cm magasról nyílt, előfordult, hogy két ajtaja volt. (2) Fél méter magasan nyílt a tűztér. (3)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
1 db L alakú pajta volt a faluban, a téglalap alakú volt általánosan elterjedt. (1,2,3)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
Nem használták a faluban, a kemencéből ruhával szedték ki a fazekat. (1,2,3)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
Savanyították, sóban rakták el a kerékrépát. (1,2,3)
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
A káposztát csak reszelve. (1,2,3)
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
A TSZ szervezése után az 1960-as években. (1,2,3)
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
Az a) és a b) típust használták. (1,2), a c) típust használta. (3)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
Igen, használták, űrtartalma 3-4 literes volt. 3 részből állt: allja, teteje, köpülőfa (1,2). Nem ismeri. (3)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
Nem használtak hajdina törőt. (1,2,3)
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
Emberi táplálékként nem szolgált a hajdina. (1,2,3)
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
Az a) típusú fonott kalácsot sütötték, volt még c) típusú vert perec és d) típusú perec, esetleg kugli került az asztalra. (1,2,3)
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
Mindig is ettek lecsót. Elsősorban paprikát tettek bele, de volt még benne paradicsom, vöröshagyma, kolbász, később rizs is. (1). Volt, aki kolbászt is tett bele. (2). Paprikából több volt benne. Úgy csinálták, mint most. (3)
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
Paradicsomot csak 1945 után, paprikát is. „Emlékszem, 1920-as évek elején, Csöglén volt először, ott ettem paprikát. Aztán itt is elterjedt.” A paradicsomot általában befőzték. (1). Gyerekkorában már ették. Kb. 10 éves volt akkor. (1920-as évek) (2). „Nem tudom, befőzni befőzték mindig.” (3)
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
Mákos kalács, diós kalács, pusztakalács. Rétest inkább búcsúra sütöttek. (1), beigli (2,3).
3.22.
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
Inkább hétköznapra vászongatyát hordtak. Még 1945 után volt néhány öregembernek. Általában csizmával, nyáron mezítláb hordták. (1) Nem hordták se hétköznap, se ünnepen. (2) „Az én apámnak volt, de egyszer sem hordta.” (3
b) Hány szélből készült?
n. a.
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
Itt nem volt népviselet, a réklit akkor hagyták el, amikor az öregek kihaltak, kb. 20 évvel ezelőtt (1). „Már az édesanyám is hordta az egyberuhát” (2). Már 1930-35-ben hordtak egészruhát. „Anyám inkább ünnepnapra hordta a réklit, de volt egyberuhája ünnepre is” (3).
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
Volt olyan, aki maga szőtt. Talán két-három szövőszék volt a faluban, de a legtöbben Somlószőlősre illetve Iszkázra vitték szövetni. Az 1950-es évek óta nem szövetnek. (1,2,3)
3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?
Az idősebb korosztály kihaltával. De itt nem is vették szigorúan (kb. az 1960-as évektől) (1). „A gyerekek már másképpen öltözködnek, már nem kötik” (2). „Jobban bekötötték, de nekem már nem is volt hosszú hajam” (Nem volt oka a kendőviselésre) (3).
3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?
Az 1960-as években elkezdtek gyári bútorokat vásárolni, akkor kerültek egymás mellé az ágyak. Addig „egyvégbe” voltak (1). A háború után változott meg (2). 35-40 évvel ezelőtt kerültek egymás mellé az ágyak (3).
