„Vinár” változatai közötti eltérés
a (→3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?) |
a (→3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?) |
||
| 341. sor: | 341. sor: | ||
===3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?=== | ===3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?=== | ||
| − | + | Diós-, mákos kalácsot. Utóbb bejglit. (1,2,3) | |
===3.22. === | ===3.22. === | ||
A lap 2014. április 30., 20:42-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1992. március |
| Adatközlők: | (1.)Berta Lajosné, 1921. Várkesző |
| (2.)Várnai László, 1922. | |
| (3.)Várnai Béla, 1921 | |
| Gyűjtötte: | Kordé Tünde |
| Wiki feldolgozás: | Zajkás Bernadett |
| A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/Vin%C3%A1r |
| weboldal: | http://vinar-kozseg.hupont.hu/ |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
„A vina bort jelent. Bortermelő vidék volt ez. Német származású lehetett a falu. Sok Czum volt a faluban.” „Kocsma volt itt, ezért hívták így.” „Németül már nem tudott senki a faluban, de azt tartották német telepesek jöttek ide. Külsővaton, Mihályházán, Vaszaron és itt telepedtek le.” (1,2,3)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
A falu legrégibb családja a Czum. Most már sokan magyarosítottak. Régi család még a Kerpics, Molnár, Szabó. Ld. I.1. (1,2,3)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Nem tudnak betelepülésről. De a falut német származásúnak mondják. (1,2,3)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Nem tudnak kitelepülésről. (1,2,3)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Marcalgergelyivel nem tartották a kapcsolatot (a legközelebbi falu), mert az evangélikus falu. Felekezetileg Külsővathoz tartoztak. Nemesszalókot említi. A hasonlóság mibenlétére nem tud választ adni. (1) Felekezetileg Külsővathoz. Nemeszalókhoz nem, mert ott nagyobb gazdák voltak. (2) Vidhez hasonlítanak. Ott is ilyen törpebirtokok voltak. (3)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
A falu nem tartozik tájegységhez. A Marcal választja el a Kemenesaljától. (1,2,3)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Kemenesalja: Kemeneshőgyész, Kemenesmagasi. Ezek a legközelebb eső falvak. (1,2,3)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
A faluba tanított Horváth János, ki Vát János név alatt írt. (1)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Marcalgergelyiben kiharangozták a cocát: Hajnalban disznót vágtak az egyik háznál. Meglátta ezt a harangozó és azt hitte tűz van. Szaladt gyorsan tüzet harangozni. Vaszaron felhúzták a csizmába a langalót: A vaszari bicskások híresek voltak. (1,2,3)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
A nagyobb gazdák elmentek vidékre. Fele-fele arányban a faluból és vidékről. (1) Több volt a vidéki. (2,3) A nagyobb gazdáknak szereztek, a szegények megtalálták maguknak. Gyakoriak voltak a házasságok: Mihályháza, Duka, Magyargencs, Somlóvásárhely, Külsővat, Merse, Dabrony. A gyakori viszonylagos, mert mindig kicsi volt a falu. (1,2,3)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Pápára, Cellbe legtöbbet. Devecserben lovakat, ökröket vettek.
b) Piacra:
Nem jártak a faluból piacozni az asszonyok.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Nemigen jártak el, nem volt pénzük. A következő helyekre jártak: Nemesszalók, Szergény, Mihályháza, Magyargencs (Pünkösd), Külsővat (augusztus első vasárnapja), Nyárád, Kemeneshőgyész (István).
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Cellbe jártak proseccióval Mária nevanapjakor. (1,2,3)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Innen nem volt kijáró zsöllérember. Aratók voltak falun belül a 4-5 gazdánál. Volt néhány lány Pápán szolgálni. Amerikában volt néhány férfi dolgozni a század elején. 1911-ben a falu határában lévő birtokot eladósodás miatt eladták, akkor akinek volt pénze, vett birtokot (1,2,3)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
Volt vidéki szolgagyerek Vönöckről, Pápáról, Alsóságról. (1,2,3)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
v
c) szalmafonatú edényeket
n.a.
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
n.a.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
n.a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
Régente mindenki csinált magának ilyeneket. Varsát, burittót, kosarat, vékát, zsombort kötöttek. Csak a maguk részére, eladásra nem. (1,2,3)
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Vásáron vették. Valahol a Bakonyban égették őket. (1,2,3)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
A fazekasok szekérrel jöttek. Ugodi meszesek, paprikások, német tyukászok, köszörűsök borotvát, ollót éleztek. Drótos-tótok: „– Honnan jöttél, komám? – Hát onnan föntről. – Táncsak nem az égből? – Nem, csak Trencsényből.” (1,2,3)
b) Honnan jöttek?
Trencsényből
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
fazekasok, meszesek,paprikások, német tyukászok, köszörűsök, Drótos-tótok
d) Mit árultak?
n.a.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
n.a.
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
Az ő idejükben már nem volt szőlőhegy. (Lsd. I.1.) (1,2,3)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
A templom helyén temető lehetett.(1,2,3)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
A templom melletti mindkét háznál kerültek elő csontok. A vasúton túl 15 db avarkori cserépedényt találtak. A 60-as években a pápai múzumtól voltak kint emberek. (1,2,3)
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Nincs a falunak fogadott ünnepe. (1,2,3)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Kettes boronát használtak. A háromlevelű fogast csak magtakarónak. (1,2,3)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
n.a.
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
Vetőgépe 4 gazdának volt. A kisebb gazdák a 30-as évek közepén vettek gépet. 30-40 %-a vetett géppel. (1) 50 %-a vetett géppel. (2,3)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
A kaszacsapót haszálták legtöbben, takarónak, kaszatakarónak, gereblyének mondják. A hajmókott is használták, inkább tavaszi vetéshez, ezt is takarónak hívják. (1,2,3)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Nem volt olyan kötőfa, amelyikbe be lehetett dugni a sarlót. Át volt fúrva, hogy madzaggal fel lehessen kötni. (1,2,3)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
Rúdra kepéltek a faluban. Búzából, rozsból 18 kévéből rakták a keresztet (1 + 4x4 +1). Ha nem rúdra kepéltek, akkor 17-ből rakták. Árpából, zabból 14 kévéből rakták a keresztet (rúdra kep.). Vagy 13-ból, de ez ritka. „Azért kepélt mindenki rúdra, mert így csak egy kéve feje került a földre.” (1,2,3)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Lehetett 3-at, de akár 10 keresztet is egybe rakni. Ez nem meghatározott számú. Attól függött milyen széles a föld és milyen a termés. Kepének hívják. Leggyakrabban azonban 5-6 keresztet raktak egybe, mert egyszerre ennyi fért fel a szekérre. (1,2,3)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
150 cm. (1) 160 cm körül. (2,3)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
A cséplőgépek mellett részes munkások dolgoztak, akiket a gép tulajdonosa fogadott fel. (1,2,3)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Nyárssal. 1938-tól volt elevátor. (1,2,3)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
„Egyszer-egyszer vetettem, de nem ért be. Másse a faluban.” (1) Nem vetettek, csak amikor 45 után kötelező lett. (2,3)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
1935 után már eke után vetették, előtte kalákában. Csak a 40-es években vált elterjedtté. (1,2,3)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
Renden hagyták úgy száradt. Két-három nap múlva forgatták. Ha vastag volt a rend, gyűjtés előtt még börzögették. Petrencéket raktak. A petrencéből azonban nem csináltak nagyobb boglyát. A petrencéket petrencefával a szekérhez hordták és egyből felrakták. (1,2,3)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Nagykosárban, törekes kosárban. Később villával, bakszekérrel. (1,2,3)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
nincs külön neve
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
igaszeg, vonószeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg (1,2,3)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Használták a fák leveleit almozáshoz. A 30-as évekig kimentek az erdőre tölgyfalevelet gereblyézni. Később márcsak gyümölcsfa, akác levelet használtak. Ez már kis méretű. (1,2,3)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
n.a.
c) Melyik évszakban?
n.a.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
A nyaklót tartják a régebbi fogatolásnak. A 30-as években használtak már szügyre erősített tartóláncot. (1,2,3)
b) Melyik mód régibb, újabb?
az újabb a szügyre erősített tartólánc
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
A kocsi az lovas, a szekér ökrös vagy tehén húzza. (1,2,3)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
Hosszú oldalas szekeret használtak. 4-5 m hosszú volt. Vendégoldalas szállítás is volt. A kettő egymás mellett élt. (1,2,3)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
Elől láncot, hátul rudazókötelet használtak. A szekér hátulján volt kampó vagy csiga. (1,2,3)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Elől-hátul használtak saroglyát. Mindkettő enyhén hajtott volt. (1,2,3)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
Ünnepi kiskocsiba tettek kocsikast. Hátul zárt volt, elől nyitott, ide ülést lehetett tenni. Olyan is volt, hogy két ülést tettek bele. Kocsikas csak kevés volt a faluban. A vásáron vették. (1,2,3)
b) Használtak-e kettőt is?
n.a.
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Amelyik állatnak fúrt a lába, „franciás” volt, azt meg kellett patkolni. Az első lábára tettek félvasat. „Szergényben volt kovács, gabonában fizettük.” (1,2,3)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (1,2,3)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Ne, menjünk! Nevét mondták
b) terelik jobbra
Csálé!
c) és balra
Nejde! Hajsz! (1,2,3)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Coci-ne. Koci-koci. (1,2,3)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pi-pi-pi-pi. Pipi-ne, pipi-ne. (1,2,3)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Nevén, eszle. (1,2,3)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Kendertörőt/vágót használtak. Kézzel mozgatós volt. Tiló alatt gerebent értenek. (1,2,3)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
A fekvő fajta rokkát használták. (1,2,3)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
a) Hogy hívták ezeket?
n.a.
b) Miért volt így?
n.a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
Mindig ezen a helyen volt a falu. Egy utcája volt. A 30-as években épültek a faxos házak. (1,2,3)
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
Nem emlékeznek arra, hogy lett volna a faluban sövényház. Tömés és vályogházak épültek javarészt. Kőből is építkeztek, Szergényben volt kőfejtő. (1,2,3)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
A szabadkéményeket elbontották, helyette mászókéményt és új kemencét raktak. A mászókéményeket a kemence tetejére építették rá. A 30-as években már alig-alig volt szabadkémény a faluban. Ebben a században már biztos nem épült nyitott kémény. (1,2,3)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
A nyitott konyhás házaknál a gádorra nyílt a konyha, szoba és a kamra. Az is gyakori már, hogy a konyháról nyílt a szoba. A gádorokat fa- vagy téglaláb tartotta. Bolthajtásos gádor is volt. A 30-as években még épültek egysoros házak. (1) Még a háború után is épült egysoros. Zsellérházaknál több lakás, sőt ház volt egy udvarban. (1,2,3)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
A tömésházaknál is volt keresztmestergerenda. (1,2,3)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
A 20-30-as években már kidobálták a falsporhelteket. Kétsütős sporheltet vettek, Cellben csinálta őket a Simon bádogos. (1) Csikósporheltet vettek. (2)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
Az 50-es években vált általánossá a sátortetős tömbházak építése. (1,2,3)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
A legrégebbi tüzelőberendezés a kívülfűtős cserépkályha volt. A kérdezettek idejében gyakori már az öntött vaskályha. 1930-ban Várkeszőn még volt búbos kemence. (1,2,3)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
A kemence feneke 50-70 cm magasan volt. Addig fel volt töltve törmelékkel, ami jól tartotta a hőt. (1,2,3)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
A leggyakrabban az istállóhoz volt hozzáépülve a pajta. Volt néhány különálló egyenes pajta is a faluban. Kiugró középrésze nem volt. (1,2,3)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
Nem tudnak kiszedővilláról. A pemetet és a kuruglát említik. (1,2,3)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
A kerékrépát káposzta között savanyították. Mindkettőt leszelték. (1,2,3)
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
A kerékrépát káposzta között savanyították. Mindkettőt leszelték. (1,2,3)
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
Az 50-es évek végéig sütöttek kenyeret háznál. (1,2,3)
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
A csillagos fajta volt itt, a padláson tartották. Nem volt kenyértartó, a telázsin tartották élire állítva. (2,3)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
Nagyobb helyeken régen volt dongás vajköpülő. Ruhával kötötték le a tetejét. A legtöbb helyen azonban cserép tejesfazékban köpültek. (1,2,3)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
Nem használtak törőt. (1,2,3)
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
Egyikből sem készítettek emberi táplálékot. Hallomásból tudja, hogy hajdinából és kölesből is kását lehet készíteni. (2)
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
Hosszúkás vagy kerekes hármas fonású kalácsot sütöttek. Sima kalács is volt, amit nem fontak meg. (1,2,3)
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
Régen nem volt ilyen gyakran lecsó, a háború után jött divatba. (1) Régen is ette a szegény ember, ha nem volt más, sült vöröshagymát magában. (2)
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
A paradicsomot régen nem ették nyersen. (1) Régen is megették nyersen mind a kettőt. (2)
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
Diós-, mákos kalácsot. Utóbb bejglit. (1,2,3)
