„Bödeháza” változatai közötti eltérés
a (→2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?) |
a (→2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?) |
||
| 176. sor: | 176. sor: | ||
===2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve? === | ===2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve? === | ||
| − | + | A kévékből rakott csomó neve: kereszt. Ez 21 kévéből állt. Ötször négyet raktak egymásra + egyet a tetejére. Ez utóbbi volt a pap. Főleg a rozs alsó kévéinek fejét felhajtották, hogy ne csírásodjon ki a földön. Minden szemre vigyáztak, egy búzaszálért is lehajoltak. A tarlót mindig összegereblyézték. (1,2,3) | |
===2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására? === | ===2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására? === | ||
A lap 2014. április 22., 21:36-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1989 |
| Adatközlők: | (1.) Szekeres Frigyes, 1922. Gáborjánháza |
| (2.) Fehér Vilmos, 1927. | |
| (3.) Szekeres Frigyesné Henye Margit, 1929. | |
| Gyűjtötte: | Hála József |
| Wiki feldolgozás: | Nagy Krisztina |
| A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%B6deh%C3%A1za |
| weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Eredetileg 2 különálló község volt. Szentistvánlak (1910 előtt Jósec volt a neve) és Bödeháza az 1930-as években egyesült Bödeháza néven. (1,2,3)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Bödeházán a Fehér és a Vörös a legtöbb család neve. Ezek a legrégebbi családok. A szomszédos Gáborjánháza a Szekeres családnév a leggyakoribb. (1,2,3)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Nem tudnak arról, hogy a faluba valamikor nagyobb számban betelepültek volna. (1,2,3)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
A II. világháború előtt és a háború időszakában több fiatal felköltözött Budapestre. A termelőszövetkezet megalakulása után sok fiatal elköltözött a faluból, ezért ma csak kb. 70-en lakják. Mindössze egy iskolás gyermek van, aki a rédicsi általános iskolába jár. (1,2,3)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Gáborjánházát, Szíjártóházát, Göntérházát és Kámaházát tartják magukhoz leginkább hasonlónak. Azonos vallásúak (római katolikusok) és a hasonlóság leginkább a nyelvjárásban nyilvánul meg. Pl. a szalmát szómának, az almát ómának ejtik, jellegzetes szó pl. a köcöle (lepedő). (1,2,3)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Bödeháza, Gáborjánháza, Szíjártóháza, Göntérháza és Kámaháza Hetéshez tartozik. A környékbeliek (a lentiek, rédicsiek stb.) is őket tartják hetésieknek. Hetéshez tartozik még Alsólendva és a környékbeli települések (Csente, Völgyifalu, Hármasmalom, Kapca, Lakos, Gyertyános, stb.). Hetés: a Kerka-patak és a Lendva-patak közötti rész.
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Hetéstől északra Göcsej található, a két tájegység között a Kerka-patak a határ. (1,2,3)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Egész Hetésre jellemző volt a hetési szőttes és a hetési perec. (1,2,3)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Törzsökpörkölő Bödeháza: Élt a faluban egy ember, aki fösvénysége miatt nem kapott aratókat, ezért cselhez folyamodott. Feltűnően, hogy mindenki lássa, egy törzsököt (tuskót) kezdett el pörzsölni, mintha disznót vágott volna. Ennek hamar elterjedt a híre, gyorsan kapott munkásokat, akik abban reménykedtek, hogy ebédre húst fognak kapni. Akkor lett nagy baj, amikor kiderült, hogy nem disznót, hanem törzsököt pörkölt. Csíkvirrasztó Gáborjánháza: Régen a falu alatt egy lápos, nádas rész volt, a vízben sok csíkhal élt. A falubeliek esténként csíkkosarakat tettek a vízbe, amelyek reggelre rendszerint tele voltak csíkkal. E csíkkosarakat éjszakánként virrasztották, hogy egyik a másikét el ne vigye. (1,2,3) Najcsont (nagycsont) Szíjártóháza: Eredetét nem tudják. Börsöllüs Szombatfa (Zalaszombatfa): Eredetét nem tudják. Börsöllü: mozsár, amiben pl. a mákot törték. A lakodalmakban (a második napon) járták el a börsöllüs táncot. Egy férfi a lába közé fogta a börsöllüt, egy másik férfi sodrófát vett a kezébe, s a két tárgyat tánc közben, ritmusra összeütögették. „Kicsit pikáns tánc volt.” (1) Lencsés Jósec vagy jóseci lencsések: Eredetét nem tudják. A régi öregek szerint a hetési kifejezés is lekicsinylő, bántó, lenéző kifejezés volt valamikor. Ők nem is tartották magukat hetésieknek, a dobronakiak ma sem ismerik el, hogy ők is hetésiek lennének. E kifejezést Rédicsen ma is lekicsinlően használják. Tehéngráboló Göntérháza: A tehenet nem vakaróval tisztították meg, hanem gereblyével grábolták. (1,2,3)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Az öregek mondása szerint „Minden becsületes ember megtalálja a saját falujában a hozzávalót.” (1) Ennek ellenére gyakori volt, hogy más falubelivel kötöttek házasságot. Innen is elköltöztek és máshonnan is jöttek (nők és férfiak egyaránt). Olyan falvakat, amelyekkel szorosabb lett volna a kapcsolat, nem tudtak felsorolni. (1,2,3)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
1920 előtt Dobronakra, Alsólendvára, Szentgyörgyvölgyre és Lentibe jártak. Voltak, akik Nagykanizsára és Zalaegerszegre is elmentek gyalog. Az I. világháború előtt a legfontosabb vásárhely Alsólendva volt, Lenti csak 1920 után vált fontossá, központi hellyé.
b) Piacra:
1920 óta Lentibe járnak.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
A falu búcsúja áldozócsütörtökön, illetve az azt követő vasárnapon van.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Búcsúszentlászló és Vasvár. Mindkét helyre régóta járnak, de ma már nem prosecióval. Napjainkban autóbusszal, vagy személyautóval keresik fel a búcsújáróhelyeket. (1,2,3)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Cselédek: A II. világháború előtt több lány szegődött el cselédnek Budapestre és Lovásziba (pl. a lovászi orvoshoz). Summások: a II. világháború előtt a falu munkaképes lakosságának kb. a 10-15 százaléka eljárt hathónapra dolgozni summásnak. Kisbérre, Baranya megyébe, de leginkább Somogy megyébe jártak. Férfiak és nők egyaránt elmentek és a tavaszi kapálástól az őszi betakarításokig (aratás, cséplés stb.) többféle munkában résztvettek. Elsősorban a kevés földdel rendelkező, de nagy családban élő nők és férfiak mentek el hathónapra. 12 mázsa búzát és pénzt kaptak. Télen, ha szerényen is, de megéltek a nyári keresetükből. Napszámosok: a bödeházaik a Reszneki-majorba (Tauber Ottó tulajdona volt) jártak napszámba, tavasztól-őszig, időszakonként. A gáborjánháziak, szíjártóháziak és a zalaszombatfaiak főleg a hcg. Esztehrázy-féle Nyakasházi és Rédicsi-majorban vállaltak napszámos munkát. (1,2,3)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
Mivel Bödeházán nem volt cséplőgép, Szentgyörgyvölgyről Csóbor Imre járt ide csépelni. A gép a saját tulajdonában volt. Ő volt a gépész és 2 etetőt is mindig hozott magával. A többi munkást a falu adta. Vö. II.8. (1,2,3)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluba:
Nem, csak saját célra. (1,2,3)
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
n.a.
c) szalmafonatú edényeket
n.a.
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
n.a.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
n.a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
Néhány eszközt az e falut is rendszeresen felkereső vándorárusoktól szereztek be. (1,2,3) Vö. I.16.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Elsősorban Velemérben és Magyarföldön gyártott cserépedényeket használtak. Vö. I.16. (1,2,3)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Licsisek és bordások: licsit és szövőbordát elsősorban Kercaszomorról hordtak ide eladni. Gyalog jártak, az áru a hátukon lévő tarisznyában volt. Az utcákon kiabáltak: „Licsit, bordát vegyenek!” Gerencsérek vagy cserepesek: Velemérről és Magyarföldről (Vas m.) jöttek a kálomistaságból. Meszesek is felkeresték a falut, de nem tudják, hogy honnan jöttek. Zalaszombatfán volt egy Diák nevű bádogos, aki rendszeresen járta a környékbeli falvakat, bödeházát is gyakran felkereste. Fazekakat foltozott. Időnként cigány köszörűsök és fótozók is megjelentek. Bosnyákokat ők már nem láttak, de a szüleiktől hallottak róluk. Bosnyák Jancsinak nevezték őket. A horvátságból jöttek, faluról-falura jártak, tűt, gyűszűt stb. árultak. (1,2,3)
b) Honnan jöttek?
Kercaszomor, Velemér, Magyarföld, Zalaszombatfa, Horvátország.
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Licsisek, bordások, gerencsérek, cserepesek, meszesek, bádogos, cigány köszörűsök, fótozók, bosnyákok, Bosnyák Jancsi.
d) Mit árultak?
Szövőbordát, cserépedényt, meszet, tűt, gyűszűt.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A faluban nem volt szőlő, csupán az 1920-as években telepített néhány gazda a határban novát. Bödeháza, Gáborjánháza és Szíjártóháza szőlői régen az alsólendvai Lendva-hegyen voltak, amelyeket a hagyomány szerint a jobbágyság megszűnése után kaptak. Még a II. világháború után is átjártak Alsólendvára a szőlőket megművelni, az utolsó szüret 1948-ban volt. Ezután már nem lehetett átjárni Jugoszláviába, ezért a Rédics fölött levő Tenke-hegyen vettek maguknak szőlőket. (1,2,3)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
A faluban nem volt szőlő, csupán az 1920-as években telepített néhány gazda a határban novát. (1,2,3)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
A község határában levő temető nem régi, ilyenre nem emlékeznek. Bödeháza, Gáborjánháza, Szíjártóháza és Jósec Dobronakra voltak fárásak. Dobronakon volt a hetési temető. Az öregek elmondása szerint a fent nevezett falvakból régen oda vitték a halottakat eltemetni. A falvak mai temetői a XIX. század második felében létesültek. E községeknek saját templomuk sem volt, 1928-ban építettek egy közös templomot számukra Gáborjánházán. A többi faluban egy-egy kápolna van, Szíjártóházán az sincs. A gáborjánházi közös templomban olvasható feliratok: „Az Isten dicsőségére emelt e templom megépítését és a plébánia felállítását Ő Főméltósága Esterházy Pál Herceg fejedelmi adományai tették lehetővé. A Mindenható áldja meg érte! 1928-1936”
„1927-1934 Az ősi lendvavásárhelyi plébániatemplom helyett, amelyet Trianon elszakított, épült ez a templom az elárvult öt község hívei számára, hogy benne az ép Magyarországért is feltörő imákat meghallgassa a magyarok Patronája.”
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
n.a.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Valamikor, Flórián napján nagy jégverés volt a faluban. A nép megfogadta, hogy a jövőben Flórián napján ünnepet tart. Ezen a napon nem volt szabad dolgozni. „A nagyapám, ha jó’ emlékszem, azt szokta mondani, hogy 1901-ben talán, akkora jég vót, hogy minden házról, amelyik zsindelyes vót, leverte a zsindelyt.” (1) „Ha nekünk ünnepünk vót, bödeháziaknak, őnekik nem vót, gáborjánháziaknak, de ide nem jöttek be dógozni, ha véletlen vót itt nekik fődjük, mer’ reggel a bíró kidoboltatta, hogy holnap ünnep lesz, nyolc órai mise lesz és akkor mi ünnepeltünk. Az utat megsöpörtük és akkor az ünnep vót.” (2)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Régen csak faboronát használtak. Kb. az 1930-as évek végén, az 1940-es évek elején jelentek meg a vasboronák. Mindkét típust úgy használták, hogy kettőt összekapcsoltak. (1,2,3)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
A termelőszövetkezet megalakulásáig (1960-ig) a gazdák legnagyobb része kézzel vetett. Csak 3 vetőgép volt a faluban, amellyel a három tulajdonos vetett. Kölcsön nem kérték, mert „előbbre ment, aki kézzel vetette” (1), vagyis a kézzel való vetést jobbnak tartották. Díszesen szövött, több darabból összevarrott, lenvászon ruhából vetettek. Amikor elindult valaki vetni, azt mondta, hogy „A Jézus nevében indulok” (2), amikor peidg elkezdték a munkát pl. ezt mondták: „Na, a Jézus nevében megkezdem.” (1)
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
Csak 3 vetőgép volt a faluban, amellyel a három tulajdonos vetett.
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
A hajmókhoz hasonló takarítófát használtak. (1,2,3)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Kb. 40 cm hosszú kévekötőfát használtak, amelynek a vastagabb végén nem volt lapos nyílás. (1,2,3)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
A kévékből rakott csomó neve: kereszt. Ez 21 kévéből állt. Ötször négyet raktak egymásra + egyet a tetejére. Ez utóbbi volt a pap. Főleg a rozs alsó kévéinek fejét felhajtották, hogy ne csírásodjon ki a földön. Minden szemre vigyáztak, egy búzaszálért is lehajoltak. A tarlót mindig összegereblyézték. (1,2,3)
