„Máriaújfalu” változatai közötti eltérés
a (→2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.) |
a (→2.23. A fejőedény régi neve?) |
||
| 235. sor: | 235. sor: | ||
===2.23. A fejőedény régi neve? === | ===2.23. A fejőedény régi neve? === | ||
| − | + | Dézsa. (1,2) | |
===2.24. A befogott marhát milyen szavakkal === | ===2.24. A befogott marhát milyen szavakkal === | ||
A lap 2014. április 18., 13:23-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | Máriaújfalu, 1987. április |
| Adatközlők: | (1.) Köncz Imre, 1920. június 17. Máriaújfalu, Felszabadulás u. 101. |
| (2.) Lőrincz Ferenc, 1926. október 4. Máriújfalu, Felszabadulás u. 46. | |
| Gyűjtötte: | Katona Beáta, Nedevics Gyöngyi |
| Wiki feldolgozás: | Szabó Gabriella |
| A település a Wikipedián: | |
| weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
„Azért olyan kanyargós a községünk, mert ahogyan a patak folyt (nem volt út), oda telepedtek az emberek.” Nagyon régi település. A régi úthoz igazodva alakították ki a mostani utat és ezért a faluban tizenhárom kanyar található. (1) Rábakisfalud régebbi település, mint Talapotka, mert a falu két településből tevődik össze. Ezeket a 30-as években vonták egybe, Máriaújfaluvá. (2)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
A beköltözött családok igen régen kerültek ide. A legrégebbi családok a Koczán, Szentiványi, Takács. (1) Bindik, Zsigák, Gyurik, Cánglik, Estojik. (2)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Nem volt betelepülés. Magyar falu. (1,2)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
1956-ban ötvenheten költöztek el, akkor a legjobb módúak mentek el. (1,2)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Magyarlak, Rábakethely, Háromháza. Mindegyik tiszta magyar lakta település. Hasonló települések, mert ugyanazok a házi szokások, körülmények. (1) Rábakethely (mert Magyarlak már igen kiváltságos falu volt). (2)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Nem. (1,2)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Nem. (1,2)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Nem. (1,2)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Talapotka és Rábakisfalud mikor egyesültek 1933-ban, akkor a kisfaludiak azt mondták: „Talapotka letyetye, Kisfaludot elnyelte.” (1) A község egyházilag Kethelyhez tartozott, volt egy káplán, aki patkányoknak hívta a talapotkaiakat. (Kisfaludnak is volt.) (2)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Szomszéd községekből (Kethely, Magyarlak, Háromház, Csörötnek). (1,2)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
Szentgotthárdra, Szentimrére, Vasvárra, Körmendre. (1)
a) Vásárra:
Szentgotthárdra
b) Piacra:
Szentgotthárdra
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Itt volt ennek a környéknek a legnagyobb búcsúja, Péter-Pálkor (június 29.) Akkor mindig június 29-én tartották, ma az ahhoz legközelebb első hétvégén (vasárnap) (2)
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Nem szoktak eljárni a faluból. Az üzemek nyújtottak munkalehetőséget az ittlakóknak. (1) Cselédeskedni nem jártak, hanem a közeli kasza-, dohány- selyemgyárba. (2)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
Esetleg patakszabályozáskor, hídépítéshez, erdészethez szoktak jönni munkások. (1) Ide sem jártak máshonnan. (2)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
Igen, volt három ember, aki söprűt, kosarat (silingát), gereblyét készített. (1) Bognár, kovács is volt a faluban. (2)
a) kocsikasokat
b) vesszőkosarakat
c) szalmafonatú edényeket
d) szövőbordát
e) favillát
f) fagereblyét
g) faboronát
h) egyebet?
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
A vándorcserepesek, meg egy kétvölgyi Dancsecs nevezetű gelencsér hozta az edényeket eladásra. (1) Szekéren hordták a farkasfai, apáti, kétvölgyi gelencsérek. (2)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Voltak vándorárusok, akik ruhát, cserepet, disznót hoztak eladásra. Voltak, akik elmentek Körmendre, ott megvették a disznót, a faluban pedig eladták. (1) Borosok voltak. (2)
b) Honnan jöttek?
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
d) Mit árultak?
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A magyarlaki határban volt, délen néhány embernek csak. (1) Nem volt általános. Csak 2-3 embernek volt. (2)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Sem a mostani, sem a régi falu határában nem volt temető. Mindenkit a rábakethelyi temetőbe temettek és temetnek. (1,2)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Talapotkáé: fekete csütörtök vagy nagycsütörtök. Ekkor a falu lakossága nem dolgozott, hanem templomba ment. Valami csapás érte a községet ezen a napon és a régi öregek fogadalmat tettek. Ma ez már nem áll. Kisfaludé: szentségimádás (június 6-án). (1)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Csak egy boronát használtak. (1,2)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
Teljes kézzel vetés volt. (1,2)
a) kézi vetés: általános
b) a gépi vetés: nincs.
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Mindhármat használták. Általában a „b”-t. Az 1910-es évektől 45-ig, még 45 után is ezt használták, a mezőgazdaság átalakulásáig. (1,2)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Igen. (1,2)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
Volt aki 18 kévét rakott, ezt tizennyolcasnak mondták (ez volt az általános). Volt aki 22 kévét rakott, ezt keresztnek hívták. (1,2)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
A mezőn összekapcsolt keresztet kepének hívták. Egy földön 4-5 kepe volt. Nem használták. Csak a keresztet meg a tizenyolcast használták a mennyiség meghatározásához. (1,2)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
144-155 cm. (1,2)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Legtöbbje kalánkában volt, de volt olyan, hogy a cséplőgép tulajdonos hozta az embereket és fizetett nekik bizonyos részesedést (11-12 %). (1) Volt akinek állandó csapata volt. A munkások a mázsa után járó részt kapták. (2)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Volt aki nyárson hordta, volt aki vasvillával. Jellemzőbb a faluban a nyárs volt. (1) A 30-as években villával, a későbbi időkben pedig nyárssal. A 30-as évek körül lett általános a nyárs használata. (2)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Kb. 45-ig volt hajdina termelés. (1,2)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
1947-ig csak kézi kapával rakták. (1) 1945-ig, addig kiskapát használtak. (2)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
Aznap elhintették a szénát, általában másnap megforgatták. Ha jó idő volt (elment a zöld színe) petrencébe rakták. Harmadnap elhintették. Megszárították, forgatták vellával, behordták (jó idáőben két nap alatt is végeztek a munkával). (1) Lekaszálták, a rendet elszórták. Másnap megforgatták (egyszer szokták hinteni), ha megszáradt, összetakarták, aztán összerakták boglyába, petrencébe. (2)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
A görbe vassal nyőtték ki és ölben hordták be. (1) Kosárban hordták. (2)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
igafa
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
lucszeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg (1) Akkor az egészet igának nevezték. Volt egyes és kettes iga. (2)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Mikor nagyon silány volt a gabonatermés és nem volt elegendő a szalma, az erdőre jártak ki az emberek levélért, amit almolni vittek haza. (Mindegy milyen időszak volt, a szalma „hiányakor” mentek). (1)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
c) Melyik évszakban?
Tavasszal szokták, mikor elfogyott a szalma. (2)
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Igen. (1,2)
b) Melyik mód régibb, újabb?
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Mind szekérnek hívták 1945 előtt, amin a terményt, takarmányt, trágyát hordták be (tehát a mezőgazdaságban használták). A kocsi kivételesen került elő, ünnepeken fogták be. (A hintót is kocsinak nevezték.) (1,2)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
4-4,10 m hosszú volt. Volt hosszú, rövid szekér és volt egy hosszú és rövid oldal. A hosszú oldalat gabona, széna hordáskor használták. A kukorica, tök, krumpli behordásakor a rövid oldalat. (Mikor szénát hordtak, elbontották a hosszú ajtót és a hosszabb oldalra tették fel a gabonát.) (1) 2,80 vagy 3 m-es volt. Itt csak az oldalas volt. (2)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
Rudazókötéllel (elől volt a lánc, az első két oldal végén egy hosszú lánc volt és oda tették be a nyomórudat). (1) A hosszú oldalra rá volt rögzítve a rudazókötél, azzal szorították le. Kötélen kívül nem használtak mást. (2)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Itt a községben nem volt saroglya. (1,2)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
Kocsikasnak hívták. Az ember levert négy karót és lekötötte a fenekét, a fenék szélességét mindig a szekér oldalszélességével mérték. felhajtották, majd befonták, így elől ívelt volt, amit a kocsikas hódjának neveztek (ez félalakú görbe volt a szekéroldalon felül). (1,2)
b) Használtak-e kettőt is?
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Azt a vonómarhát patkoltatták, aminek puha volt a körme. Általában nyáron szoktak, gabona behordáskor. Ökör nem volt a faluban. (1,2)
2.23. A fejőedény régi neve?
Dézsa. (1,2)
