„Belsősárd” változatai közötti eltérés
a (/* 3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-…) |
a (→3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?) |
||
| 301. sor: | 301. sor: | ||
===3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban? === | ===3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban? === | ||
| − | + | Az 1930-as években már sok berakott sparhelt (más néven rakott sparhelt, falba rakott sparhelt) volt a konyhákban. Ezeket kőművesek építették téglából. Az első építésének idejére nem emlékeznek. Valószínű, hogy már jóval az 1930-as évek előtt használtak ilyeneket, ugyanúgy, mint a csikósparhelteket (más néven csikónyakú sparhelteket) is. Ezek füstjének elvezetésére vagy kéményt építettek, vagy kürtön = csövön távozott a füst a padlásra vagy a pitarba. | |
| + | Huzián Lajos (5) szerint az 1920-as években a házakban kb. 70 százalékban ilyen sparheltek voltak. (1,2,3,4,5) | ||
===3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?=== | ===3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?=== | ||
A lap 2014. május 24., 18:09-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1989. július |
| Adatközlők: | (1.) Kulcsár Farkas, 1912. |
| (2.) Varga Gyula, 1923. | |
| (3.) Vida Lajosné, 1928. Mumor | |
| (4.) Varga Gyuláné Földi Irén, 1930. Rédics | |
| (5.) Huzián Lajos, 1921. | |
| Gyűjtötte: | Hála József |
| Wiki feldolgozás: | Nagy Krisztina |
| A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/Bels%C5%91s%C3%A1rd |
| weboldal: | http://belsosard.eu/ |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
A falu közvetlen környéke régen nagyon zsibbos (mocsaras, vizenyős) terület volt (részben ma is az). „Halott az ember alatt a föld. Ha az ember nem vigyázott, belesüllyedett.” (1) Egyszer a falu leégett. A község vezetői rá akarták bírni a népet, hogy költözzenek el innen, de nem költöztek. A falu minidg ezen a helyen volt. (1,5) Mások szerint (2) a régi falu a Kandia nevű helyen volt. Ott éltek bent a berekben, a szárazabb hátakon. A római út (ma a Körmend felé vezető út) közelébe se nagyon mentek, mert ott katonák jártak. Az öregek meséltek az egykori falu fatornyos, zsindelyes templomáról is. A falu templomát (amely tulajdonképpen csak egy oltárfülke az iskolaépületben) 1948-ban szentelték fel. Azelőtt Rédicsre jártak templomba. Mindig gyalog mentek az ún. Mise-úton (Misejáróknak is nevezték).
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Vida, Tüske, Varga, Jós, Huzián, Nagy. (1,2,3,4,5)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluba valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Nem tudnak arról, hogy a faluban valamikor, valahonnan nagyobb számban letelepültek volna. (1,2,3,4,5)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
A század elején Amerikába hárman mentek ki, mindannyian visszajöttek. Hermán István az ott keresett pénzéből vett 2 cséplőgépet. 1956-ban néhányan disszidáltak. Az utóbbi években a fiatalok nagy része elköltözik a közeli városokba. (1,2,3,4,5)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Külsősárdot tartják a maguk falujához leginkább hasonlónak. „Külsősárd és Belsősárd majdnem testvér község.” (1) „Külsősárd, Belsősárd majdnem egy volt.” (5) Külsősárddal szoros kapcsolatok alakultak ki (pl. a belsősárdiaknak voltak a másik falu határában földjeik, házasságkötés, stb.). Jó kapcsolatban voltak Rédiccsel is, mert ott voltak a szőlőik (Dedes, Gosztola), oda jártak templomba és régen ott volt e jegyzőhivatal is.
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
A falu szerintük Hetés és Göcsej között helyezkedik el. „Se Göcsej, se Hetés. Közepes helyen mozog ez.” (1) Hetéstől a Szentgyörgyvölgyi-patak választja el, ott másképp is beszélnek, ö-betűvel. „Mi mindig olyan középpontba tartoztunk. Hetésiek nem akartunk lenni, meg Göcsej, ugye arra Nova felé van...” (2)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Hetés, Göcsej, Őrség. (1,2,3,4,5)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Velemér és Magyarszombatfa a gerencséreiről volt híres. (1,2,3,4,5)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Reszneki zsirkások vagy zsirkarostáló Resznek. Eredetét nem tuják. Zsirka = töpörtyű. Kavicson csúszkáló Csesztreg. Csíkvirrasztó Belsősárd. A belsősárdiak megúszták a hajdinát. Egyszer a szőlőhegyről hazafelé tartó berúgott emberek a fehérlő hajdinaföldet víznek nézték és úszni akartak benne. (1,2,3,4,5)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Külsősárddal volt jó házassági kapcsolat. A határuk összeért, közel voltak egymáshoz a földjeik, házasságkötés révén könnyen össze lehetett a földdarabokat kapcsolni. De minden környékbeli faluval volt házassági kapcsolatuk, az volt a gyakoribb, hogy asszonyt hoztak Belsősárdra. (1,2,3,4,5)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Régen a legfontosabb központ Alsólendva volt, de Lendvavásárhelyre (Dobronakra) is jártak. Rédicsre, Lentibe, Zalabaksára és Csesztregre is jártak vásárba.(1,2,3,4,5)
b) Piacra:
Régen főleg Alsólendvára, később Lentibe jártak, illetve ma is járnak.(1,2,3,4,5)
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
A falu búcsúja Jézusszive utáni vasárnapon van. Resznekre, Rédicsre, Gáborjánházára is átjárnak búcsúkor.(1,2,3,4,5)
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Vasvár és Búcsúszentlászló. Régen mindkét helyre gyalog jrátak, kb. 1 hétig tartott az út. (1,2,3,4,5)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Summások. A Károly-majorba, Németbólyra, Magyarbólyra, Siklósra (Baranya m.), Tormás-pusztára (Sopron m.), Alsólepelre (Tolna m.), Fejér megyébe, Kisbérre és Bábolnára jártak. Férfiak és nők egyaránt, házaspárok is. Főleg a fiatalabbak, akiknek kevés földjük volt, vagy nem volt földjük. A két világháború közötti időszakban kb. 15 családból jártak hat hónapra. A répakapálók, répaszedő, marokszedő voltak a kisfizetűek. Ők 6 hónapi munkáért 8 mázsa búzát és havonta 80 pengőt kaptak. Az aratók stb. voltak a nagyfizetűek, ők 12 mázsa búzát kaptak és havonta 120 pengőt kerestek. A fizetséggel meg voltak elégedve, a téli időszakban megéltek belőle. Síber Lajos „Az itthon nem is csinált soha semmit. Mer’ ő azt mondta, hogy ő hat hónapig dolgozik, hat hónapig meg úr.” (5) Napszámosok. A Rédicsi-majorba jártak.
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
Két nagyobb gazdához jártak évekig Mihályfáról aratók. A II. világháború alatt, amikor a fiatal férfiak nagy része katona volt, a horvátságból jöttek horvát aratók a faluba. (1,2,3,4,5)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
A legfontosabb eszközök nagy részét megcsinálták saját maguknak, de eladásra nem nagyon készítettek.(1,2,3,4,5)
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
csak saját használatra (1,2,3,4,5)
c) szalmafonatú edényeket
csak saját használatra (1,2,3,4,5)
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
csak saját használatra (1,2,3,4,5)
f) fagereblyét
csak saját használatra (1,2,3,4,5)
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
n.a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?
Amit nem tudtak elkészíteni, azokat vándorárusoktól vették, vagy vásárokon és piacokon vásárolták. (1,2,3,4,5)
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
A veleméri és magyarszombatfai gerencsérektől vásárolt cserépedényeket használtak. (1,2,3,4,5)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Licsit és bordát a kerkafalvai licsisek és bordások hoztak. Ezekkel a környéket ők látták el és a németfaluiak. A hátukon hozták, zsákokban. Az utcán kiabáltak: „Licsit, bordát vegyenek!”. A meszesek Sümegről jártak lovaskocsival. Az üvegesek és az edényfoltozók régen trencsényi tótok voltak. Egy foltozó, Diák Ferenc, Zalaszombatfán is élt. Amikor a tótok elmaradtak, ő járta a környéket. A rokkások szepetnekiek voltak. A gerencsérek Velemérről és Magyarszombatfáról jártak. Szekérről búzáért, rozsért, árpáért és zabért árlulták az edényeket, a nagyobbakat kétszer töltve, a kisebbeket másfélszer töltve. Egy régi történet a veleméri gerencsérekről: „Ugye, lejártak egész Somogyba is ezek. Lovas kocsikkal. Ugye, vitték az edényt, hozták az árut. Aztán általában ilyen jó borszerető emberek vótak, ugye, mentek ezekbe a hegyekbe lefelé..., aztán ugye, bort is hoztak, minden, jó’ fölittak, aztán Szentgyörgyvőgyön belejártak az árokba, ugye. A kocsi beleborult, éppen a temető előtt. Aztán ugye, cipekedtek, emelgettek, nem akart kimenni a kocsi. S hát azt az egyik mondja (ugye jó’ állottak): Ti halottak, aszongya, gyertek segítsetek, aszongya, hát nem bírunk ezzel a szekérrel! Hát, tuggya, az éjjeliőr éppen arra ment a temetőben, aztán mondja, mikor mondták, hogy: Gyertek halottak, aszongya, segítsétek ezt a kocsit kivenni! Hányan menjünk? – aszongya. Megijedtek ezek, elszaladtak, otthagytak kocsit, lovat. Kiabált nekik az őr: Hát ne menjetek! Hát, ilyen viccek előfordultak velük.” (2)
b) Honnan jöttek?
Kerkafalva, Németfalu, Sümeg, Trencsén, Zalaszombatfa, Szepetnek, Velemér, Magyarszombatfa (2)
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
licsisek, meszesek, üvegesek, edényfoltozók, rokkások, gerencsérek (2)
d) Mit árultak?
szövőborda, mész, rokka, cserépedények (2)
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A faluban nincsenek szőlők, csak egy kevés nova a Felső-mezőn. A falu szőlői a Rédics feletti hegyeken (Dedes, Gosztola, Tenke-hegy) voltak és vannak ma is. Ezeket az 500-600 négyszögölnyi, 1 holdnyi területeket örökölték, vagy vásárolták. Dedesben kb. 15 községnek (Szentgyörgyvölgy, Márokföld, Nemesnép, Csesztreg, Baglad, Resznek + a hetési községek) van szőlője. A szőlőhegyre általában gyalog jártak, reggel mentek és este tértek haza. Néha több napra is kimentek. Akik több napig kint maradtak, azoknak az asszonyok szerdán vitték a fél hétre való ételt. Mindenkinek van pincéje. Ebben tárolják a bort, és ott alszanak, ha több napig kint tartózkodnak. (1,2,3,4,5)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
A faluban nincsenek szőlők. (1,2,3,4,5)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
A régiek azt mondták, hogy a két patak között, ahol a faluba Rédics felől bejövünk, valamikor volt egy temető. A helyet Baksaaljának hívják. Valamikor ott egy falu volt, ami „Elsüllyedett valahogyan.” (1) Vö. I.1. Régen a rédicsi Ótemetőbe temetkeztek a belsősárdiak is (ma futballpálya). (1,2,3,4,5)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
n.a.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
A falunak fogadott ünnepei nincsenek. (1,2,3,4,5)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
A vasborona a faluban kb. az 1930-as évek közepén jelent meg. Azelőtt faboronát használtak és a termelőszövetkezet megalapításakor még a legtöbb gazdának ilyen volt. Mindkét típust úgy használták, hogy párba összekötötték, vagyis kettőt egymás mellé kapcsoltak. (1,2,3,4,5)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
1960-ig a termelőszövetkezet megalakulásáig a gazdák 99 százaléka kézzel vetett.(1,2,3,4,5)
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
4 gazdának volt vetőgépe, az elsőt Tüske István vette az 1930-as évek végén. E gépeket nem kérték kölcsön, mert a kézzel való vetést jobbnak tartották. (1,2,3,4,5)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?
A c) típushoz hasonló takarítófát használtak. Ezt vékony, hajlékony, acélos mogyorófából, gyertyánfából, vagy puskavesszőfából csinálták és dróttal, vagy madzaggal erősítették fel. (1,2,3,4,5)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Kb. 40 cm hosszúságú kévetkötőfát használtak. Ez tömör volt, lyuk, nyílás nem volt rajta. (1,2,3,4,5)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
1 keresztben 21 kéve búza, vagy rozs volt. Ötször négyet raktak egymásra, fejekkel befelé. Az alsó kévék fejeit felhajtották, hogy eső esetén ki ne csírázzanak. A legfelső kéve volt a pap. (1,2,3,4,5)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
A kepe szót ismerik. A kereszt szinonimájaként is használják, de az egymás mellé rakott, meghatározatlan számú (2,3,4,5,6,10) kereszteket is jelentette. Ezeket egymás mellé, egy sorba rakták úgy, hogy a keresztek lába vagy összeér, vagy nem. Túl sokat nem raktak egymás mellé, mert ha a villám esetleg belecsapott, sok gabona égett volna el. A kepe szót a termés mennyiségének meghatározásánál nem használták, csak a kereszt kifejezést. (1,2,3,4,5)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
Cséppel zsupnak való rozsot csépeltek. A nyél hossza (becslés szerint) 1,5-1,6 m, a hadaró hossza pedig kb. 1-1,1 m volt. A csépfej, valamint a nyelet és a hadarót összekötő közszíj marhabőrből készült. A nyél és a hadaró elkészítéséhez rózsafát, kőrisfát vagy puskavesszőfát használtak. (1,2,3,4,5)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
A faluban 2 cséplőgép volt. Mindkettőt Hermán István vette az 1920-as évek elején az Amerikában keresett pénzéből. Nemcsak Belsősárdon, hanem más környékbeli falukban is vállalt cséplést. A gőzgépeket a tulajdonos kezelte és felfogadott 2 etetőt, akik mindig vele jártak. A többi munkást a csépeltető gazda hívta. E segítséget vissza kellett szolgálni. (1,2,3,4,5)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
A kicsépelt szalmát két, egyenként 3-3,5 m hosszú szalmahordó rúdon hordták a kazalba. Ezek kérge le volt szíva, vagyis le volt fejtve, faragva. A kazlat 8 ember rakta hosszúnyelű vas-, vagy favillákkal, a 9. volt a kazalmaiszter. Ő irányította a munkát, ő vigyázta a kazalt. Időnként egy hosszúnyelű fagereblyével legrábolta az oldalát. Fiatalokat hajtottak (a kazal szélére tett szalmát behajtották), ezeket fésülte a kazal oldalán a kazalmaiszter. Ha már a földről nem érték el, szekérről, majd létráról rakták. Egy kazal 4-5 m magas volt. (1,2,3,4,5)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
1960-ig a termelőszövetkezet megalakulásáig mindenki termesztett hajdinát a faluban. A rozsot általában a búza előtt 1 héttel aratták. A rozsföldbe másdovetésként hajdinát vetettek. Ősszel aratták, amikor már megbarnult. Ha korán bejött az őszi dér és fagy, akkor nem érett be és tönkrement. Kaszával aratták, mint a gabonát. Kis kévéket kötöttek belőle és nem keresztbe rakták, hanem hármat egymáshoz döntöttek. Úgy csépelték, mint a búzát. A hajdina az egyik fő eleség volt Belsősárdon. Volt olyan család, akinek 3-5 mázsa is termett. (1,2,3,4,5)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
A krumplit régen kapa után, fészekbe ültették. Az 1940-es évek elejétől kezdve eke után: minden második fogatásba raktak belőle. Először Király József és Tüske István csinálta így. Ekkor jelentek meg az első kapálóekék is, az első Kühne-kapálóekét Tüske István vette. A termelőszövetkezet megalakulása előtti években a krumplit már mindenki eke után rakta el. (1,2,3,4,5)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
Kaszával rendre vágták, ma már gép vágja. A munkát hajnalban (3-kor, 1/2 4-kor) kezdték. Reggel az asszonyok (miután kivitték a férfiaknak a reggelit) elhintették a rendet, vagyis vasvillával egyenlő vastagságban elterítették. Nap közben többször megforgatták, este pedig petrencékbe rakták. Egy petrencében kb. 40-50 kg széna volt. Másnap és harmadnap újra széthintették és többször megforgatták. Így szép zölden maradt a széna. Szénaszárító állványokat nem használtak. A szénát szekerekkel hordták a pajtákba. Nagy súlyt fektettek a széna minőségére. Ha nem sikerült pl. megázott, megvörösödött. „A szép széna olyan, mint a saláta, olyan zöld.” (2) A jó széna zöld színű és száraz volt. Mondás: „Szegény ember az, akinek a szénája meg nem ázik.” (5)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
A kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba kb. 1,5x1,5 m-es ruhában (más néven szénásruhában, szénahordó ruhában) hordták, amely házi szövésű vászonból készült. A ruha 2 sarkához (átellenben) 2, 30-40 cm hosszúságú, vászonból kb. 2 ujjnyi szélességben összehajtogatott szalag, terhelő van erősítve. Ezekkel fogták össze a rakományt és a vállukon vitték. Használnak a faluban egy, a II/13. rajzon látható szállító eszközt is, amit Kulcsár Farkas bakcsacsának nevezett. (Csak ő mondta ezt az elnevezést, talán a szekrezetében hasonló gyermekjáték, a bakcsicsa után nevezi így.) Huzián Lajos (5) sintérhálónak és sintérkötélnek mondta. Az elnevezésről a következőket közölte. Csesztregen élt egy sintér, aki rendszeresen hordott a faluba eladni saját maga által (pl. kutybőrből) ksézített csépfejeket és közszíjakat. Ezeket általában szénára cserélte, amelyet a házaktól ezzel az eszközzel hordott össze. Úgy tűnik, hogy a ruha használata elterjedtebb volt a faluban, a másik szállító eszközt csak néhányan használták. Különböző és bizonytalan elnevezése is erre utal, és az adatközlők is ezt erősítették meg. (1,2,3,4,5)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
n.a.
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
igaszeg vagy nyakszeg (1,2,3,4,5)
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
küllők vagy igaküllők (1,2,3,4,5)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
igen (1,2,3,4,5)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
„Ha szegény volt az esztendő” (5) és kevés szalma volt, illetve a szegényebbek máskor is, ősszel alomnak való falevelet grábláztak az erdőkön. A legjobbnak a tölgyfalevelet tartották és több szekérrel is bevittek a pajtába. A gazdáknak volt saját erdőrésze, mindenki a saját erejében gráblázott = gereblyézett. (1,2,3,4,5)
c) Melyik évszakban?
ősszel (1,2,3,4,5)
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
A faluban csak 2-3 gazdának volt lova. Nem volt kifizetődő a lótartás, ökör is csak 1-2 volt, a legtöb gazda teheneket tartott. A ló befogásakor tartóláncot használtak. Ennek egyik vége a ló szügyén levő szügykarikához, a másik vége a rúdhoz volt erősítve. (1,2,3,4,5)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n.a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
A szekeret e faluban általában tehenek húzták, mert kevés ló volt. Ezek erős, teherszállításra használt járművek voltak. A kocsi kisméretű, könnyű jármű volt, főleg személyszállításra (szőlőbe, esküvőre, vásárba) használták. Ezek lőcsösök, vaskrakoncásak, saroglyásak voltak és lovat fogtak eléjük. „Tehenes szekeret nem lehet mondani kocsinak, kocsinak csak azt lehet mondani, amivel a ló nyargal.” (5)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A szálastakarmány szállítására használt hosszúszekér 4,5-5 m hosszú volt. Csak 2 hosszúoldalt használtak, vendégoldalt nem alkalmaztak. Ez utóbbit csak uradalmakban láttak, illetve a termelőszövetkezetben ömlesztett szalma hordásánál használták. (1,2,3,4,5)
2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
Felhasznált eszközök: hosszúlánc, hosszúkötél vagy rudallókötél, nyomórúd. Miután a szekeret megrakták, olyan hosszú láncot bontottak le az oldalvégekről, amilyenre szükségük volt. A szekéren álló ember lenyújtotta a rúd végét (amely be volt vágva, hogy a lánc le ne csússzon róla), a másik ember pedig rátette a láncot. Ennek végeit a kocsioldalak végeihez erősítették. Hátul az egyik oldalvéghez kötötték a kötelet, majd átdobták a rúdon (amely némileg hosszabb volt, mint a szekér), a végét a másik oldalvégre tekerték és jó erős csomóval odaerősítették. A rúd leszorítására a szekér hátulján nem használtak segédeszközt. (1,2,3,4,5)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
A szekereken nem volt saroglya, csak a lovaskocsikon, enyhén ívelt. (1,2,3,4,5)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
Szekérkast akkor használtak, ha pl. krumplit, vagy kukoricát szállítottak. Ilyenkor a szekér eleje és hátulja át volt kötve kötéllel, vagy lánccal. 2 darabból állt, kettes kasokat használtak. Amikor beletették a szekérbe a 2 rész középen fedésben volt. A kocsikba, kiskocsikba egészkast tettek. A szekérkast a használók általában maguk készítették fűzvesszőből, agy rakotlavesszőből. Huzián Lajos (5) szerint ez jobb volt, mint a deszkaoldal, mert ha a bedeszkázott oldalú szekér zsekegős = rázós úton haladt, nagyon hupogott = zörgött. (1,2,3,4,5)
b) Használtak-e kettőt is?
Szekérkast akkor használtak, ha pl. krumplit, vagy kukoricát szállítottak. Ilyenkor a szekér eleje és hátulja át volt kötve kötéllel, vagy lánccal. 2 darabból állt, kettes kasokat használtak. Amikor beletették a szekérbe a 2 rész középen fedésben volt. A kocsikba, kiskocsikba egészkast tettek. A szekérkast a használók általában maguk készítették fűzvesszőből, agy rakotlavesszőből. Huzián Lajos (5) szerint ez jobb volt, mint a deszkaoldal, mert ha a bedeszkázott oldalú szekér zsekegős = rázós úton haladt, nagyon hupogott = zörgött. (1,2,3,4,5)
2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Volt olyan tehén, amelyik fúrt a lábával (rosszul lépett, mielőtt letette, csavart, fordított egyet a lábával). Ezeket meg kellett patkoltatni, mert hamar levásott a körmük, lesántultak. (1,2,3,4,5)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter vagy fejke. A régebbi típus dongás fából készült, az újabbak fémből voltak. (1,2,3,4,5)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Na, Gyöngyös! (Bárány, Citrom, Narancs) Né, Gyöngyös! (1,2,3,4,5)
b) terelik jobbra
Csálé! (1,2,3,4,5)
c) és balra
Hókk!
Megállítás: Hóhe! vagy Hahá! Hátra: Hume hejk! Hejk hume! (1,2,3,4,5)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Coca ne, ne! Coca! + utána csettintenek. (1,2,3,4,5)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pipi, pipi! (1,2,3,4,5)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Csibész (Csöpi, Blöki, stb.) gyere ide! (1,2,3,4,5)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
A kendert áztatás után kendervágóval törték, majd szárítás után tiluval tilutták. A lent először sukkal törték, majd elterítették harmatra. Ezt követően szárítás után tiluval tilolták. (1,2,3,4,5)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Leginkább a fekvő rokkát használták, de volt álló rokka is. A fekvő rokkát szepetnekiektől vették, a ritkábban használt álló rokkát Völgyi István csinálta helyben, a II. világháború előtti időszakban. (1,2,3,4,5)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt, esetleg korábban önálló falu?
a) Hogy hívták ezeket?
A római út mellett volt egy magányos borkocsma. A század első felében egy malom is volt a patakon, amit Hermán-háznak is neveztek. (1,2,3,4,5)
b) Miért volt így?
n.a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
n.a.
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
Ma is van egy boronából épített faház a faluban, laknak is benne. (1,2,3,4,5)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
60-70 évvel ezelőtt már biztosan voltak kémények, de nem minden házon. Amikor kéményeket kezdtek építeni, a szobába a kívülfűtős cserépkályha helyére sok helyen vaskályhát raktak. Amikor a csikósparheltek vagy csikónyakú sparheltek megjelentek, nem építettek hozzá mindenhol (minden házban) kéményt, hanem azok füstje sok helyen egy csövön keresztül távozott a pitarba. A füstvezető csövet kürtnek nevezik. Az utolsó ilyen ház Síber Lajosé volt, 1950 táján bontották le. Ahol kémények voltak, azokat a konyhában építették fel téglából a fal (a szobai fal) mellé. Amikor kéményt raktak, új kemencéket is csináltak. (1,2,3,4,5)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány kijárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
A legrégibb házakban a szoba, a füstöskonyha és a kamra külön-külön kijárattal rendelkezett a pitarba. (1,2,3,4,5)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
A faluban hosszanti és keresztmestergerenda egyaránt volt. A kereszt irányúból 1-1 volt a szoba, a konyha és a kamra fölött. (1,2,3,4,5)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
Az 1930-as években már sok berakott sparhelt (más néven rakott sparhelt, falba rakott sparhelt) volt a konyhákban. Ezeket kőművesek építették téglából. Az első építésének idejére nem emlékeznek. Valószínű, hogy már jóval az 1930-as évek előtt használtak ilyeneket, ugyanúgy, mint a csikósparhelteket (más néven csikónyakú sparhelteket) is. Ezek füstjének elvezetésére vagy kéményt építettek, vagy kürtön = csövön távozott a füst a padlásra vagy a pitarba. Huzián Lajos (5) szerint az 1920-as években a házakban kb. 70 százalékban ilyen sparheltek voltak. (1,2,3,4,5)
