„Jákfa” változatai közötti eltérés
a (→2.16.) |
a (→2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?) |
||
| 207. sor: | 207. sor: | ||
===2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?=== | ===2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?=== | ||
| − | + | Munkára szekeret, ünnepre kocsit használtak. Kocsiba marhát nem fogtak soha. (1,2,3) | |
===2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.=== | ===2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.=== | ||
A lap 2014. május 13., 17:59-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1989. október |
| Adatközlők: | (1.) Szalay István 1919. római katolikus, Jákfa, Kossuth L. u. 72. |
| (2.) Csempesz Béla, 1912. római katolikus, Jákfa, Kossuth L. u. 107. | |
| (3.) Csempesz Béláné Csempesz Mária, 1915. Jákfa, Kossuth L. u. 107. | |
| Gyűjtötte: | Horváth Gyula |
| Wiki feldolgozás: | Nagy Krisztina |
| A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1kfa |
| weboldal: | http://www.jakfa.hu/hu/bemutatkozas |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Már az 1300-as években létezett a falu, a Jáky család birtokolta és építtetett templomot. 1926-ban egyesült Terestyénfával és 1930-ig Terestyénjákfának hívták. Ekkor hozzákapcsolták Rábakövesdet is. (1,2,3)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
A község régi családjai: Csempesz, Szalay, Erős, Gömbös, Vitéz Simon. (1,2,3)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Cselédeket telepítettek be, de a származásukat nem tudják. (1,2,3)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
1956-ban Amerikába vándoroltak ki négyen-öten. (1,2,3)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Uraiújfalu szintén nemesi község volt, míg Ostffyasszonyfa uradalma miatt hasonlított Jákfára. Rábapaty is három falu egyesítésével jött létre. (1,2,3)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
A falu nem tartozik bele egyik tájegységbe sem. (1,2,3)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
A Kemenesaljáról tudnak, a Celldömölki járás falvait sorolják ide. Hallottak az Őrségről és a Göcsejről is, de községeket nem tudtak megnevezni. (1,2,3)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Vasegerszeg vásáráról híres. Ostffyasszonyfa befogadta Petőfit. Jáknak szebb temploma van, mint Jákfának. Szép lányokat nevelő Szakony. Ölbő falutüzeiről híres. (1,2,3)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Arról nem tudnak, hogy a jákfaiakat csúfolták volna, de az itteniek több falut is csúfoltak. „Családiak hársfa”, a vámoscsaládiak favágáskor mindig a hársfát keresték, mert az gyorsabban égett és hamarabb megfőzhették az asszonyok az ebédet vele. Másrészt könnyebb volt kivágni is, mert puha fa és ezért olcsóbban tudták megvásárolni. „Kónyi bika kanyarit”, a Kónyi templom teteje kizöldült, amit nem néztek jó szemmel a község előljárói és összehívták a falut, hogy lekaszálják. Tanakodtak, hogy kié legyen a fű, mivel a templom a községé, a fű is a község tulajdona volt. Kitalálták, hogy a község bikáját húzzák föl a toronyba, majd az lelegeli és így szintén a község javára válik. A fölhúzott marha nyelve kilógott fulladástól, mikor valaki elkiáltotta, – már kanyarít. „Füstös ölbeiek”, állítólag többször előfordult, hogy szándékosan fölgyújtották a falut. A biztosító fizetett és így egyre szebb házak épülhettek. „Utcán üldögélő egerszegiek”, mondták a vasegerszegi embereknek. Vasárnap délután volt ez szokásban Vasegerszegen. Vámoscsaládon a Szent Márton napi búcsú alkalmával rétessel támogatták meg a templom falát. „Ég mint Mesteriben a lúdkatróc.” A tyukászok katrócaira rásütött a nap és ez messziről vöröslött. Szaladtak is az emberek, hogy eloltsák a tüzet. A Terestyénfaiak megúszták a hajdinát. A hajdina táblát megvilágította a Hold és azt hitték, hogy a Körös kiöntött. Neki is feküdtek az emberek, – át akarták úszni. (1,2,3)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
A Terestyénfaiak Simonyiból és Uraiújfaluból hoztak jelentősebb számban asszonyokat, míg Jákfára a környező községek valamennyijéből került egy-egy. (1,2,3)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Vasegerszegre, Hegyfalura, Vásárosmiskére, Sárvárra (Simon-Judás)
b) Piacra:
Sárvárra minden hétfőn
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Uraiújfalura (május 19.), Patyra (Kisasszony napkor), Nickre (Anna napkor), Vámoscsaládra (Márton napján), Jákfára (szeptember 29-én)
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Celldömölkre (szeptember 12-én), Vasvárra (Nagyasszonykor). (1,2,3)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Kövesdre, Uraiújfalura, Vasegerszegre jártak el uradalmakba répát egyelni kb. huszan, a kenyeri erdőre pedig mintegy tizen fát vágni. (1,2,3)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
Az állami gazdaság megszervezése után jöttek az Őrségből vendek mintegy százan. Közülük sokan Jákfán telepedtek le. (1,2,3)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
Patyon volt és van háziipari szövetkezet, kosárkötéssel foglalkoznak, ahová néhány jákfai is bedolgozott.
c) szalmafonatú edényeket
n.a.
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
n.a.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
A faluban volt ács, asztalos, kovács, bognár, amit ezek nem készítettek azt vásáron vették meg. (1,2,3)
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?
A kocsikasokat Bogyoszlón készítették, a jákfaiak ott szerezték be.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
A cserépedényeket zsidó kereskedőtől vették vasért, tollért, de szoktak vásáron is venni. Ezeket az Őrségben készítették. (1,2,3)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
A meszesek Sümegről és környékéről jöttek, tikászok Sopron környékéről és Ausztriából jártak. Paprikások jöttek egyszer-egyszer Szeged környékéről. Volt egy „tótországi” üveges-drótos-edényfoltozó a faluban telepedett le, Márkó Pálnak hívták. Az 1950-es évektől nem látni ezeket. (1,2,3)
b) Honnan jöttek?
Sümegről és környékéről, Sopron környékéről és Ausztriából,Szeged környékéről.
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Meszesek, tikászok, paprikások, üveges-drótos-edényfoltozó.
d) Mit árultak?
Meszet, paprikát.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
n.a.
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
Terestyénfaiaknak volt egy-két 100 négyszögöles darab a határban, de máshol nem termeltek szőlőt. (1,2,3)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Volt régen Kövesdnek egy temetője, Terestyénfának egy evangélikus temetője és Jákfának volt egy közös evangélikus-katolikus temetője. Ma a terestyénfaiba már csak a hozzátartozóknak lehet temetni, a kövesdit megszüntették. Maradt a jákfai közös temető a templom körül. (1,2,3)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
n.a.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Kb. 150 évvel ezelőtt elverte a jég a határt, ezért Magdolna napján fogadalmi misét tartanak minden évben. (1,2,3)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Használtak a nagyobb gazdák 2-3 levelű vasboronát a szántás elegyengetéséhez, de még sok favázas vasfogú is volt a faluban. (1,2,3)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
Kézzel csak akkor vetettek, ha az idő megkövetelte. (1,2,3)
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
A két világháború között már mindenki géppel vetett. (1,2,3)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?
Két-három fogú gereblyés kaszacsapót és hajmókot használtak. A gereblyés a régebbi. (1,2,3)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Használtak a faluban olyan kévekötőfát, amelyiknek a végén egy lapos nyílás volt. (1,2,3)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
Egységesen húsz kévéből állt egy-egy kereszt. Lábakból épült fel, amelyben 10 kéve volt. Ha az időjárás fenyegetett, akkor összedobálták ötösbe. Négyágú csillag alak, a fejek egymáson + egy kévét tettek a tetejére, hogy takarjon. Az eső után fölállogatták, majd a száradás után keresztekbe rakták. 5-8 keresztet raktak le egyvégtében a tábla szélességétől függően, ezt kepesornak hívták. (1,2,3)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Meghatározott számú keresztet jelent a kepe szó. A termés mennyiségének meghatározására nem használták. (1,2,3)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
A csép nyele 150-160 cm között mozgott. (1,2,3)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
A két világháború között gépi cséplés esetén állandó csapat járt a géppel. (1,2,3)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
A kicsépelt szalmát 1930 körül nyárssal hordták kazalba. Két nyomórúdat erősítettek a szalmarázóhoz, közé egy deszkát tettek. A deszka meghosszabbítására is volt példa, ekkor egy másik deszkát a földre helyeztek, hogy jobban csússzon a szalma. Két villás lány vagy asszony egy előre levert karóhoz verte a szalmát, majd a nyársaló beleszúrta nyársát, egy férfi pedig segített ráhúzni és fölemelni a szalmát (létrán vitték föl a szalmát). (1,2,3)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
A faluban nem termeltek hajdinát az emlékezettel elérhető időben. (1,2,3)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
Az 1920-as években kezdődött, és az 1940-es években lett általános a burgonya eke után való vetése. (1,2,3)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A lekaszált füvet renden szárították, ha nem ázott meg, akkor csak egyszer forgatták meg. Petrencékbe rakták, 5-6 petrencéből volt egy hosszúszekér rakománya. (1,2,3)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
A napi szálastakarmányt bakszekérrel hordták a kazalból az állatok elé. (1,2,3)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
vonó, vonóhám
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
vonószeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg, nyakszeg (1,2,3)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Akinek kevés szalmája volt, az használta a fák levelét alomnak, csalitnak hívták. (1,2,3)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
n.a.
c) Melyik évszakban?
n.a.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Az emlékezettel elérhető időben mindenki tartóláncot használt. (1,2,3)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n.a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Munkára szekeret, ünnepre kocsit használtak. Kocsiba marhát nem fogtak soha. (1,2,3)
