„Kemenesmihályfa” változatai közötti eltérés
a (→3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?) |
a (→4.1.) |
||
| 367. sor: | 367. sor: | ||
====a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt? ==== | ====a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt? ==== | ||
| − | + | Ősszel tartották a legtöbbet, amikor már volt újbor. Tarottak Farsangon is, sőt egész évben is. (1,2,3) | |
====b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt? ==== | ====b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt? ==== | ||
| − | + | n.a. | |
===4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja? === | ===4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja? === | ||
A lap 2014. március 3., 14:15-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1991. november |
| Adatközlők: | (1.) Nagy István, 1906. |
| (2.) Nagy Istvánné, 1912. | |
| (3.) Dömölki János, 1912. Simonyi | |
| Gyűjtötte: | Kordé Tünde |
| Wiki feldolgozás: | http://hu.wikipedia.org/wiki/Kemenesmih%C3%A1lyfa |
| A település a Wikipedián: | Nagy Krisztina |
| weboldal: | http://kemenesmihalyfa.hu/ |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
A falu keletkezéséről nem tudnak. Hagyomány nem maradt fenn róla. (1,2,3)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Ambrus, Őze, Berki, Szabó. (1,2,3)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Az uradalomba jöttek cselédek, azok között volt, aki itt maradt. Ők a 40-es évekig „forogtak”. Házasságok révén kerültek a faluba. Egyéb bevándorlás nem volt. (1,2,3)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
A háború után a fiatalok bementek Celldömölkre. 1956-ban 8-10 fiatal ment külföldre. Egyéb kitelepülés nem volt. (1,2,3)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Kemenesmihályfa, Kemenessömjén és Tokorcs egy jegyzőséghez tartozott. Ezekből a falvakból a katolikusok ide jártak templomba (mindhárom falu túlnyomó része evangélikus). (A katolikus családok a cselédség révén szaporodtak el.) (1,2,3)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Kemenesalja. (1,2,3)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
„Cell környéke mind a Kemenesaljához tartozik.” (1) A Rábától keletre. Kemenesmagasi, Kemeneskápolna, Vönöck, Csönge, Ostffyasszonyfa, Simonyi, Vásárosmiske, Köcsk, Ság, Kemenesszentmárton. (1,2,3)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Sitkén híres kápolna van. Kemenessömjénben élt egy ideig Berzsenyi Dániel. (3)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Tokorcsot ecetes Tokorcsnak hívták. (3)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Gyakori volt a külházasság. Leginkább a következő falvakból házasodtak: Kemenessömjén, Tokorcs, Ostffyasszonyfa, Csönge, Vásárosmiske. (1,2,3)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Cellben négyszer volt egy évben országos kirakodó- és állatvásár (2 időpont: május 15 és október 24) és minden hónapban havi vásár. Ide jártak leggyakrabban. Jártak Vásárosmiskére, Somlóvásárhelyre, Tüskevárra is. Ezek a vásárok 1945 után megszüntek. Állatot venni Zalaegerszegre is elmentek.
b) Piacra:
Cellben csütörtökönként volt hetipiac. Gyümölcsöt, baromfit, tojást, tejterméket rendszeresen vittek az asszonyok.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
A szomszédos falvakba jártak, gyakran rokonokhoz. Csöngén Szent Mihálykor, Vönöckön Áldozó csütörtökön, Ostffyasszonyfán Nagyasszonykor, Kemenessömjénben Szent Mihálykor van búcsú. Jártak Simonyiba is, ennek időpontját nem tudták megnevezni.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Minden évben egyszer elmentek Cellbe. (1,2,3)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Nem mentek ki a férfiak a faluból máshova dolgozni, mert „itt megvolt a megélhetés”. (1,2,3)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
Uradalmakba jöttek summások, Szentgotthárd felől jöttek valahonnan. Volt, aki idenősült. Az uradalomba 12-13 tokorcsi jött aratni. (1,2,3)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
Bognár mindig volt a faluban. Ilyesmivel nem piacoltak. (1,2,3)
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
Kosarat kötöttek, de „az nem ment ki a faluból”.
c) szalmafonatú edényeket
Zsombort kötöttek, de „az nem ment ki a faluból”.
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
n.a.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
Söprűt kötöttek, de „az nem ment ki a faluból”.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
Cell közel volt, ott vették meg leginkább, amit nem termeltek meg.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Cellben vették a cserépedényeket, de az ő generációjuk már nemigen használt cserépedényt. Csörgőkorsót még igen. (1,2,3)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Drótos-tótok jártak a faluban. Tótok voltak régebben, 1945 után cigányok. Üveges is járt, hátán hordta az üveget. A meszesek szekérrel hordták a meszet. Paprikások – azt mondták szegediek. (1,2,3)
b) Honnan jöttek?
Szeged.
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Drótos tót, üveges, meszes, paprikás.
d) Mit árultak?
Meszet, paprikát.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
Az ittenieknek volt a tokorcsi határban, Kemenessömjénben, Ság hegyen. Ezek a gyakori házasságok révén kerültek ide. (1,2,3)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
Cellieknek, kemenessömjénieknek, csöngeieknek volt ugyanilyen okból itt. (1,2,3)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Két temetője van a falunak. A régit az 1910 években zárták le, itt már nem is gondoznak sirokat. (1,2,3)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
n.a.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Nincs fogadott ünnepe a falunak. Búcsú is csak a vasútállomás felszentelése óta van. (1,2,3)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Egyes faboronát és két-, háromlevelű vasboronát használtak. (1,2,3)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
Nagyobbrészt kézzel vetettek.
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
Géppel kb. 40 %-a – a nagyobb parasztok. Kölcsön is adták egymásnak a gépet. (20-24 holdas volt a legtöbb ember a faluban.) (1,2,3)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Mind a három fajtát ismerik. „Mindeniket használták, egyiket ez az ember, a másikat az.” (1,2,3)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Használtak kévekötőfát, de nem volt rajta nyílás a sarlónak. A kötőfát a derekukra kötözve hordták. (1,2,3)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
20 kéve egy kereszt. (1,2,3)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
3-5-10 láb ment bele egy kepébe, az már nem számított. Attól függött, milyen széles a föld. Mázsában számoltak leginkább. Egy kereszt jó termésnél 50 kilót adott. (1,2,3)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
150 cm. 180 cm. (1,2,3) Becsült adatok.
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Szerződött munkások voltak. Volt cséplőgép a faluban, itteni emberek mentek el részért. A mázsáló ember szedte össze az embereket. (3)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Nyárssal. (1,2,3)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
„Én már nem is emlékszem rája.” (1) „Én igen. De a két háború között már nem vetettek.” Itt hajdinát akkor vetettek, amikor elfagyott a gabona és akkor abból lett liszt. „Nem hallottam hírét sem.” (3)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
A 20-as években már eke után ültették. Elterjedt, mindenki így ültette, akinek nagyobb földje volt. (1,2,3)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
Rendes időben csak egyszer forgatták. Kaszálás után renden hagyták, harmadnap forgatták. 4-5. nap megszáradt, akkor petrencébe rakták. (1,2) Három nap alatt megszáradt. (3) (Úgy tűnik, régebben tovább hagyták száradni az első forgatás előtt.)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Vesszőkosárban. (1,2,3) Burittóba csak a csibét tették.
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
igafőfa
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
„középsőszeg, ahova a rúd belemegy”, nyakszeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg (1,2,3)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Használták a fák leveleit. Vegyesen – a hegyben gyűjtötték, a gyümölcsfákról lehullott. A diófa levélben méreg van, az nem jó. (1,2,3)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
„Azért ölég sokan szoktak hazahozni, jobban a kisebb gazdák.” „Ahol kevés szalma volt, trágyának meg jó volt.”
c) Melyik évszakban?
Ősszel gyűjtötték.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Nem lánc volt, hanem szíj. Magyaros szerszámokat használtak. (1) Tartóláncot használtak. A parádéslovaknál szíjat. (3)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n.a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Szekér – deszka oldala volt, trágyát hordani, „takarodnyi” volt jó. Zörgő szekér, hosszi szekér. Kocsi – könnyű volt, üléseket tettek bele. Akkor használták, ha valahova mentek. Sráglás kocsi. (1,2,3)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
Hosszi szekérrel – 4 m hosszú. (1,2) 6 m – az már jó nagy szekér volt. (3)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
Elől lánc, hátul kötél. Kétrétűen fogták, át meg vissza. 8-10 m hosszú lehetett. (1,2,3)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Saroglya a lovas szekereknél elől is és hátul is volt. Vonómarhánál hátul. Itt subert használtak elől, ha krumplit, kukoricát stb. szállítottak. Enyhén ívelt volt a „sarágla”, „srágla”. (1,2,3)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
n.a.
b) Használtak-e kettőt is?
Kocsikast gazdasági munkára nem használtak. Kocsiba tették. Egyet használtak belőle, de ritkán tették föl. (1,2,3)
2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Szokták. Amelyiknek vásott volt a körme. Jobban az ökröket, a teheneket egyáltalán nem. Első lábán a külső körmét. (1,2) Ökröt is, tehenet is – amelyiknek fájt a lába. Csak, amelyik sántított. (3)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (1,2,3)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Hajsz-ne! Menjetek!
b) terelik jobbra
Jobbra: Hii!
c) és balra
Hajsz! (1,2,3)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Ne-cocám-ne. Coca-coca. (1,2,3)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Ne-tyutyum-ne-ne-ne. Tyutyu ne-ne-ne. (1,2,3)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Le (aztán a neve). Nevén. (1,2,3)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Kendervágó, tilaló, gereben. (1,2,3)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
A c) fajtát használták. (1,2,3)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
a) Hogy hívták ezeket?
Nem tudnak rá választ. (1,2,3)
b) Miért volt így?
Nem tudnak rá választ. (1,2,3)
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
Nem tudnak rá választ. (1,2,3)
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
Az ő idejükben márcsak tömés- és vályogházak voltak. Boronafalu pincére még emlékeznek. Az 1920-as években épült egy cselédház. Eredetileg 3 család lakta, később még két lakást építettek hozzá. Az első rész falai boronafalúak. A tűzfalak téglából vannak. (1,2,3)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
Leszedték a kéményt, újat raktak. Falba, fal mellé is tettek kéményt – „mindkettő érvényben volt”. „Ebben a században már nem épültek füstöskéményt.” „Az én gyerekkoromban már mind alakították át zártra.” (1) A 30-as években már nem volt szabadkémény. (3)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
Először azt a fajta házat említik, amelyiknek szobája a konyháról nyílt. Ebben az esetben a kamra („kamura”) egyaránt nyílhatott a konyháról és a tornácról is. De! A legrégibb házakon, helyiségnek külön bejárata volt, amely a tornácról nyílt. Említenek olyan kétcsaládos házat, amelyiknek az utcafront felől a következő volt a beosztása: kamra + szoba + füstös konyha (két tűzhellyel) + szoba + kamra. Említik még, hogy a füstöskonyhának „kétrészes” volt az ajtaja. (1,2,3)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
A vályog- és tömésházakban is volt keresztmestergerenda. A 30-as évekre márcsak az istállóban lehet őket megtalálni többnyire. (1,2,3)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
A 20-as években már elkezdték kidobálni a rakott sporhelteket. „Medvelábas”, kétsütős vaskályhákat tettek helyette. (1,2,3)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
A 60-as évek elején lett általános a „tömbházak” építése. A 40-es évek legelejéig egysoros házak épültek. (1,2) A 40-es évek legvégén kezdték így építeni a házakat, de a 30-as években már „meghajtották” 2 szobára. (3)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
Sem kemencére, sem cserépkályhára nem emlékeznek a szobában. A szobát vaskályhával fűtötték. (1,2,3)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
10-20 cm-es patkára. (1,2) 40-50 cm-es patkára. (3)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
Téglalap alapú pajták voltak. Fala tömésből, kőből, téglából épült. A régebbiek keresztben a telken. Két ajtajuk volt, így könnyebben tudtak kijutni a portáról. Olyan pajta is volt, amelyik a házhoz épült szoba + konyha + kamra + istálló + pajta. (1,2,3)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
Nem emlékeznek fazékkiszedő villára. (1,2,3) „Füstös kemencére” már nem emlékszik. (2)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
A kerékrépát megetették a marhával.
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
A káposztát leszelték, letaposták, „el kellett tipornyi”. Birsalmát tettek közibe, mert attól előbb savanyodott és ízletes volt. Fejben néha tettek el kamrába. (1,2,3)
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
Az 50-es években. (1,2,3)
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
A b) fajta az általános a faluban. (1,2,3)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
70-80 cm magas volt a vajköpülő, 5-6 l fért el benne. Három dongája volt, fülre nem emlékeznek. (1,2,3)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
Nem emlékeznek hajdinatörőre. (Nem vetettek hajdinát.) Kölest is csak állatoknak adtak. (1,2,3)
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
Hajdinát nem termeltek. A kölest nem használták emberi táplálékul. (1,2,3)
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
Hosszúkást és kerekest is sütöttek simán. A kerekest kuglisütőbe rakták. Hosszú hármasfonású kalácsot is sütöttek. Régen vert perecet készítettek. Elsőnek ki kellett főzni, csak aztán lehetett a kemencébe tenni. (1,2,3)
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
Régebben nem készítettünk lecsót, megettük nyersen. A 40-50-es évek óta készítenek ilyen gyakorisággal. A lecsóba kevés paradicsomot tesznek. Újabban kolbászt is ütnek rá. (1,2,3)
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
Mindig megették nyersen. Voltak, akik nem szerették régebben sem, meg most sem. (1,2,3)
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
Diós, mákos kalácsot. Linzert, szilvesztert újabban. (1,2,3)
3.22.
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
A 20-30-as években még hordtak néhányan. A kisfiúkét kékre festették. Templomba már nadrágot húztak csizmával. (1,2,3)
b) Hány szélből készült?
n..a.
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
„Az anyámnak volt bü szoknyája meg ugye rékli.” (2) A 30-40-es évekig jártak így az asszonyok. (1,2,3)
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
Egypárnak volt itt a faluban szövőszéke. (Az emlékek összekeverednek, mert 1935-36-ban volt egy szövőtanfolyam a faluban. Akkor 5-6 asszony vett szövőszéket.) Volt takács is a faluban. (1,2,3)
3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?
Nem volt ilyen szokás. Az asssznyok 46-ig nem nagyon mentek ki kendő nélkül. A lányok mindig jártak kendő nélkül. (1,2,3)
3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?
Az 50-es évekig egymás végiben voltak az ágyak. Még most is egymás mellett vannak. (1,2,3)
4. Család, közösség, világkép
4.1.
a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?
Ősszel tartották a legtöbbet, amikor már volt újbor. Tarottak Farsangon is, sőt egész évben is. (1,2,3)
b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?
n.a.
