„Völgyifalu” változatai közötti eltérés

A lap 2014. május 12., 21:45-kori változata

Adatlap

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Nem tudja, mert nem itt született. (1) Régebben „Diós völgy” volt a neve. (2,3) („Régebben” pontosan mikor volt, nem tudták. 2) szerint talán a múlt században.)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Nem tudja, mert ő csak 1952-ben költözött ide. (1) Adorján Jánosék csalájda. (2) Adorjánék, Kaszásék. (3) (Kaszásék saját családjukról nem mondták, hogy régi lenne, igaz, hogy nagyszüleik is itt éltek.)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Völgyifaluba szlovénokat nem telepítettek. „Mikor Petesházáról kitelepítették 1949-ben az összes magyart, néhány család idejött.” Volt, ki rokonokhoz jött, volt, kit idegenek fogadtak be, 1951-ben mehettek vissza Petesházára. Völgyifaluba menekült családok: Josár Józsefék, Gyurica József, Pálfi Józsefék, Gerencsér József, Kósa Jánosék, Simonka Pálék. Csár család (Margit néniék) 2 évig Horvát Vendeléknél éltek „egy betonírozott kamrában”. A felsorolt családok mind hazatértek 1951-ben. (1) 1950 körül néhány család jött Petesházáról, az ottani kitelepítés miatt. Völgyifaluban mindig magyarok éltek. 4 szlovén Muraszombat tájáról jött. (Andrásék Belotincsból, Matursa Královecből.) „Ide nem telepítettek beguncokat Istriából.” De 1923-24 körül Pince majorba, Petesházára, Gyertyánosba telepítettek néhányat. Lakóterületeket „kolóniának” nevezik. (2) Völgyifaluba „szlovényeket” nem telepítettek. „A pincei majorba jöttek valahonnan emberek, akik horvátul beszéltek.” Édesanyja szerint menekültek voltak. Kolónia Hídvégen, Gyertyánosban volt. (3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nagyobb számban nem költöztek el a faluból. „Csak az költözött el, aki máshová ment férjhez, vagy máshová nősült, vagy elment dolgozni és ott maradt.” (1) Egyszerre sokan nem költöztek el Völgyifaluból. (2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Akik a „lendvai fárához” tartoznak, mind hasonlítanak. (Az ide tartozó falvak Margit néni szerint: Völgyifalu, Csente, Hármasmalom, Petesháza, Lakos – alsó és Felső –, Gyertyános, Kapca, Kót, Hosszúfalu, Bánuta, Hídvég, Radamos, Göntérháza, Lendva.) Völgyifaluhoz leginkább Pince hasonlít. (1) Értetlenség. „Minden itteni falu hasonló, nincs jellegzetes különbség.” (2) „Csente jobban hasonlít Völgyifalura, Pince másabb egy kicsit.” (3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A Mura menti magyar és szlovén falvakat nevezik „Muravidék”-nek. (1) A kérdésre nem tudtak válaszolni. (2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

„Medzsugorje”: Horvátország, a Murán túl van. „Hetis vidék: Dobronak felé ven. Azok is magyarok, de másként beszélnek mint mi.” (1) „Hetis: Bánuta, Hídvég... ezek már hetésiek.” „Muraköznek is mondják a Murán túlfelöli vidéket.” „Prekmurje: Muraszombat felé.” (2) „Horvátország a Murán túl van.” „Hetésiek: Göntérháza, Radamos...” „Vendek – fővalósiak, mindenben mások mint mi.” (3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Igazán híres faluról nem tudtak. Azaz, mégis beszélt Margit néni egy-két faluról, melyek „valamiről ismertek”. (1,2,3) Dobronak kultúrházáról híres, Alsólakos bognárok élnek ott, Filóc sok fazekas él ott. (1)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Nem emlékeztek csúfoló mondókákra. (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Elsősorban falusi a falusival kötött házasságot, esetleg a szomszédos falubelivel. Mostanában a legkülönbözőbb falvakból hoznak feleséget, férjet, még a Murán túlról is. (1) Szoktak régebben is más falvakból házasodni, azonban mégis a legtöbb háazsság „fárán belül” köttetett. (Lendvai fára: Völgyifalu, Csente, Pince, Hosszúfalu, Kót, Lakos, Gyertyános, Kapca, Hármasmalom, Petesháza.) (2) Régen ritkaság volt. Esetleg a közeli falvakból, de olyan nagy távolságból, mint manapság, nem szoktak házasodni. (3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

Piacra is, búcsúba is” jártak. (1)

a) Vásárra:

Lendvai Szent Háromság – évente 2 alkalommal (1). Lendva – „régi jugoszláv időben” első szerdán, Csáktornya – első szerdán most is „nagy vásár” van (2). Lendva – Mindenszentek előtti csütörtök, Szerdahely, Csáktornya – szerdánként (3).

b) Piacra:

Lendva – „már régen megszűnt”(2). Lendván – a templom előtt, kedd, szombat(3)

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Csáktornya – Assisi Szent Ferenc, Szentlászló – Pünkösd (1). Völgyifalu – Pünkösd (templom szentelése 1934-ben), Lendva – Katalin (november 25.), Csáktornya – Porcingula (augusztus 2.), Vasvár, Csente – Szent Kereszt, Bisztrice (2). Völgyifalu – május első vasárnapja, Pince – Szent Kereszt (első búcsú), Csente – Kisasszony, Áldozócsütörtök körül, Felsőlakos – „Szent István király”, „Szentháromság”, „Őrangyalkor” (a „magyarok alatt”), Csáktornya – „Porcingula” (augusztus 2.), Gyertyános, Alsólakos – szeptember 11. „utolsó búcsú”, Petesháza – Rozália „Búcsújáró helyek is voltak” – egyebet nem mondott. (3)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Medzsugorje (1). Máriacel „Varasd mellett, ahol Mária megmaradt.” Piacra nem gyakran jártak – legtöbbet búcsúba, ahol rokonok éltek. (2)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Cselédnek sehová sem lehetett menni. „Szezonymunkára” Bácskába a 30-as években. Ausztriába, Franciaországba, Németországba 2-3 hónapra répát kapálni. (1) 1926-29 körül Baranyába, Lenti környékére „szezonymunkára” (aratni). 1932 körül Franciaországba, Németországba márciustól mindenszentekig szintén „szezonymunkára”, kukorica, cukorrépa mellé. A munkások „gyűjtőtábora” Muraszombaton volt, itt egy vállalkozó volt az, aki a jelentkezőknek munkát szerzett. (2) Bácskába mentek 6 hónapra „szezonymunkára” aratásra, jószághoz, „ölfavágni”. A II. világháború előtt Franciaországba, Németországba mentek dolgozni. Zelka Annus cselédlány volt Mádi Gézánál Lendván. (3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

Völgyifaluba nem jöttek munkára, mert olyan nagy gazdasága csak egy-két embernek volt, aki a munkáért tudott volna fizetni. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

„Cekkert” „rogozból” és „fosztásból” mindenki tudott készíteni, azonban ezeket nem adták el. (1,2,3)Licsét – a faluban köttették; (3)

a) kocsikasokat

kocsikast – Lakosban kötöttek (3)

b) vesszőkosarakat

Palináról; vesszőkosarat, kasokat vásárokon. (2). Vesszőkosarat – Kótból néha, inkább vásárokon szlovénektől;

c) szalmafonatú edényeket

Szakasztót, kópicot, pókot szalmából mindenki tudott készíteni Völgyifaluban. (1,3)

d) szövőbordát

szövőbordát – csáktornyai vásárban a bordástól(1,2). Bordát – Petesházán csináltatták (3). Lendva hegyről

e) favillát

„Villát, gráblát” – Palináról¬; szövőbordát

f) fagereblyét

favillát, fagereblyét – Palináról. (1,2) Favillát, gráblát nem tudja honnan szokták beszerezni, mert az édesapja pintér volt, s minden ilyesmit maga csinált a családnak. (3)Csentében is volt 1-2 ember, aki tudott gráblát csinálni.

g) faboronát

n. a.

h) egyebet?

licsét – Völgyifaluban készítette valaki. („Szödörnye indáját 3 részre hasítják egy pálcával, ezekkel kötik össze a szálakat." (3). urán túlra a horvátokhoz – 7 házhoz – vitt a Mura-hídon át túrót, tejfölt, sárgarépát, diót. (1) Lendvára túrót, tejfölt, tojást, gesztenyét vittek piacra. Szőlőt Csáktornya felé szokták vinni a faluból(2). Mikor fiatalabb volt, gesztenyét, „lasponyát”, szokott a piacra vinni Lendvára. (3)

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?

Lakos, Palináról, Lendva, Völgyifaluból, Kótból, Csáktornya, Petesházán

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Egy Csáktornya körül való, magyarul nem beszélő gerencsér szokott a faluba jönni. Vagy tőle, vagy a vásárokon a fialóciaktól szokták venni a cserépedényeket. Színük: zöld, vagy barna mázas, „egyszerű fekete korsó”. (1) Kebeléből, Szentlászlóból, szekérrel járó fazakasoktól, gerencsérektől. A zománc barna színű. (Mázatlan fekete „bugyogós korsó” és „szájas korsó”.) (2) Göntérházáról, Kebeléről. (3)

1.16.

Gerencsér – Csáktornya felől jött vasárnaponként sárga lógóval, kis traktorral. Gráblát, villát – Palináról, még most is jön vasárnaponként biciklivel. „Olcsó Jancsi” – késeket, tükröket hozott, mindig azt kiabálta: „Olcsó Jancsi, vegyetek!” „Szentes gyertyákat” – február 2-re, Mindenszentekre. Seprűt, vesszőkosarat – Petesházáról a „Furuglás Jancsi”. (1) Favillákat – Palináról. „Tyúk árusok” – „fövalósi szlovények (vendek)” a hátukon vitték a ládájukat. Felül tartották a tojást, alul a tyúkokat. Kukoricát, répát, krumplit – a Murán túlról. „Olcsó Jancsi” – bosnyák, csecsebecsét árult. (2) „Olcsó Jancsi” – „bizsut” árult, „tyúkárusok”, favillát – „biciklivel egy ember”. (3)

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

„Tyúk árusok”, felül tartották a tojást, alul a tyúkokat.

b) Honnan jöttek?

Gerencsér – Csáktornya, Palináról, Petesházáról,

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

„Tyúk árusok”

d) Mit árultak?

késeket, tükröket, seprűt, vesszőkosarat, favillákat, tyúkot, tojást, „Szentes gyertyákat”

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A helybelieknek a falu határában vannak szőlőhegyei, de van itt „hegye” gyertyánosinak is, petesházinak is. (3)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Van a falu határában szőlőhegy: Kótból, Kapcából, Gyertyánosból és más falvakból is jöttek ide szőlőhegyet venni. (1) Régóta van a falu határában levő hegyeken „Gyepühegyen” szőlő. Egy-egy gazdának több „hegye” is van. Muraközieknek is, Kapcaiaknak is vannak itt is, a Csentei hegyen is szőlői. (2)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Nem tudnak arról, hogy a közelben bárhol is régi temető, vagy csontokat találtak volna. (1,3) Cserkészek Hosszúfalunál, Lakosnál találtak edényeket, csontokat. (Bővebbet nem tudott róla, de valószínűleg az ott húzódó „római út” maradványaira gondolt.) (2)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

n. a.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Nem tud róla, hogy a falunak lett volna fogadott ünnepe. (1) Tűz ellen valamikor augusztusban. Betegség ellen még az ősök fogadták. Szent György napján a tehenet nem szabad befogdni (a lovat befogják). (2) Szent Kereszt napja szeptember 14. Valamikor rengeteg állat, tehén pusztult el, s misét mondanak azóta, nehogy megismétlődjön ez. (3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Használtak „kettős” boronát is, „egyest” is. (Mindkét fajta fából volt, vasszegekkel. A kettős kisebbekből áll, mint az egyes.) (1,2,3) Inkább a „kettőst” használták. (2)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

Nem tudott pontos választ adni, mivel 1952. óta él a faluban, de szerinte akkor is kézzel vetettek „köcöliből”, csakúgy, mint később. (1) Völgyifaluban nem votlak nagy gazdaságok, mindenkinek közepes nagyságú földje volt, 4-5 hold. (2,3) Leggazdagabb Gazdag István volt, kb. 15 hold földje volt. Nem volt vetőgép, kézzel vetettek „köcöléből”. „A köcöle olyan kötött izé, a sarkait kötötték össze.” (2) Mindenhol kézzel vetettek „köcöléből” minden 2. lépésre, „jobb lábra”. Géppel csak kukoricát vetettek. (3) (Köcöle: 2 szélt kellett összevarrni kb. 2x70 cm. Mind a négy oldala nagyjából egyenlő hosszúságú. Vetéskor a köcöle 2 szemközti sarkát összekötik, az így keletkezett „gomb” a vállon van, a másik 2 sarkát a még szabadban levő kezükkel összefogják. A magot a másik kezükkel szórják.)

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Nem volt vetőgép, kézzel vetettek

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Nem volt vetőgép

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?

Aratáskor a kaszára meghajlított „mogyorú pálcát” erősítettek ez volt a „takarufa”. c) ábrát felismerte. (1) Aratáskor „takaritufát” használtak, így nem szóródott széjjel a szál, és a marokszedő munkája is könnyebb lett. 2 fajta „takaritufa” van: a pálcát visszakötik, ld. c) ábra; a pálcát nem kötik vissza. (2) A kaszára botot, pálcát kötöttek, ezt nevezték „takaritufának”. c) ábrát felismerte. (3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Használtak kévekötőfát nagyon sokan, mert sokkal erősebben meg lehetett ezzel húzni a kötelet. A kévekötőfa hossza 50-60 cm, egyik végén fej, ezért úgy nézett ki, mint egy baba. Nyílás nem volt rajta, a derékszíjba tették, ha nem használták éppen, de náluk volt. (1) 1918-20-ban még használtak kévekötőfát. Nyílás nem volt rajta, kb. 50 cm lehetett, a hegyesebb végén „árkolva”. (2) Használtak kévekötőfát, de nyílás nem volt rajta. (3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Kereszt: 21 kéve, 21. a pap. Nem szoktak a mezőn több keresztet összekapcsolni. A kereszteket lehetőleg úgy rakják, hogy minél kevesebb helyen kellhen majd megállni a szekérrel. (1,2,3) „Zabot, hajdinát, kölest sátorosra összeburogatták.” (1) Hajdinát, zabot, kölest – 5-6 kévét egymásnak támasztottak. (2)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Kepe: 21 kéve. Mennyiség meghatározására inkább a keresztet használták. „Körösztök után számítottak.” (1) A kepe csak fél mércét adott. (2) Kepe: 17 kéve (2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

Csép nyele: kb. 1 m. Csépfej: 30-40 cm. „Össze voltak ragasztva szijbul.” Petesházán is, Völgyifaluban apósánál is kellett csépelni a „zsupp tető miatt”. Legtovább „gabonát” csépletek. Jószág: gabona + búza. Gabona: rozs. Petesházán négyen szoktak csépelni nótára: „Üsd a papot!” Ha leverték már, „meg kellett gráblányi”, majd újra végig verték oda, s vissza. (1) Csép nyele: kb. 140 cm. „Hadaru”: 70-80 cm. (2,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Régóta csépelnek géppel. 1952-53-ban még cséplőgépet használtak Völgyifaluban. Petesházán is, Völgyifaluban is egyetlen gép volt, ezzel (gyakran a felvirágozott géppel) ment a géptulajdonos minden házhoz, vagy a „placcra”, hová azok vitték csépeltetni búzájukat, kiknek kevesebb volt. „A gépész egy kévevágó embert fogadott, a többieket a gazda fogadta”, tudva azt, hogy a segítséget majd „neki is vissza kell adnia”. Így összesen 12-16 ember – rokonok, szomszédok – kellett a gépészen s a kévevágón kívül a csépléshez. (1) 1948 óta csépelnek géppel Völgyifaluban. A géptulajdonos csak a „gépészt, ki a kazánnál volt” hozta magával, a többieket kb. 14-15 ember – rokonokat, szomszédokat – a gazda hívta. A géptulajdonos minden cséplés után „vámot vett”, 4-5 q-t. (2) Mielőtt a faluba került az első cséplőgép, Csentéből jöttek át csépelni. A géptulajdonos majdnem minden házhoz ment, ő legfejjebb egy embert vitt magával. A gazda, aki etetett, hívta az embereket is, akikhez aztán majd neki is mennie kellett csépleni. Kb. 15-17 ember dolgozott együtt. (3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A szalmát 2 rúdra tették, úgy vitték a kazalhoz – ehhez 4 ember kellett. (A kazal rakásához nagy szakértelemre volt szükség. „Fialt kellett hajtani a 4 sarkára”, ezeknek nagyon stabilan kellett állnius, mert különben a kazal összerogyott volna. A „kazal májszter” egy hosszú vesszővel egyengette a kazlat, hogy egyenes legyen.) (1) Akinek messzebbre kellett vinnie 2 rúdra tette, egyébként favillával vitték a kazalhoz a szalmát. A kazlat favillával rakták előbb a földről, majd szekérről. (2) A szalmát 2 rúdra téve vagy villával hordták a kazalhoz. (3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A magyaroknál jobban abbamaradt. Kb. 5-10 éve. Oka: A hóharmat az utóbbi időben mindig megtörte. Búza után nem jó vetni a kölest, rozs után kell, de azt már nem sokat vetnek. (1) Kb. 10 éve maradt abba. (2) Hajdinát is, kölest is a 60-as években még vetettek, – a horvátoknál még most is vetik. „Kölest az allába, hajdinát föllebb kell vetni.” (3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Már gyerekkorában is eke után vetették a krumplit. A földet egyes ekével kiforgatták beleszórták a krumplit, majd kapával, vagy ekével földet húztak rá. (Ekével úgy, hogy minden második „szántásnál” a föld az első barázdába fordul.) Géppel 10-15 éve vetnek krumplit. (1) Mindig eke után vetették a krumplit. (2) Már talán a 10-es években is. (3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Reggelre rendre vágták, elrázták, este petrencékbe rakták, másnap újra elrázták, kétszer-háromszor megforgatták, estére megint petrencékbe vagy baglába rakták. (1) „Már júniusban betakarnak. Júliusban csak a lusták.” Első kaszálás: június – „öreg széna”. Második kaszálás: augusztus – „sari”. „Arra főnek, már májusban betakarnak.” A fű „röndre van vágva”, rögtön utána elhintik, estére „gereblivel petrencébe húzzák”. Másnap még az asszonyok elrázzák, estére nagyobb „baglákba” rakják, ezután már csak be kell hordani. (2) Első kaszálás: május – „öregfű”. Második kaszálás: „betakarodjon Kisasszonyra” – „sarju”. „Fattyisarit leetetik zölden.” Rendre vágták, villával elszórták, forgatták többször is. Estére petrencékbe vagy baglákba rakták. Egy réten 3-4 bagla, vagy 9-10 petrence lehetett. Ha féltek, hogy esni fog, „középre ágyba húzták a szénát”. (3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

„Köcölével” a füvet, a szalmát, de a szénát is. Szénát, ha volt „farjászu” azon dobták le az istállóba. (1,2,3) A füvet köcölében „füj hordó ruha” –, „talicsi”-ban hordták. (3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

iga (1,2,3)

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

igaszeg (1,2,3)

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaküllő, befa (1), igaszeg (2,3)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Almozáshoz főleg szalmát használtak, de az aratás előtti időben, mikor már kevés volt a szalma falevelet – tölgy – is. (Superes – deszkás – szekérrel hozták a házhoz. A szekéren is „tipornyi köll a falevelet, mert különben borzal”. A behozott leveleket a pajtában szokták tárolni, az állatokhoz „silingával” – 2 kengyeles vesszőkosár vagy „köcölével” hordják.) (1) Almozáshoz elsősorban szalmát használtak (2)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Mikor már kevés szalma volt, csak akkor almoztak falevéllel – tölgy, bükk – vagy „fűrészkorpával”(2). Ritkán almoztak falevéllel, inkább csak ha nem volt már szalma (3)

c) Melyik évszakban?

tavaszal

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

b) Melyik mód régibb, újabb?

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

b) Használtak-e kettőt is?

2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

2.23. A fejőedény régi neve?

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

b) terelik jobbra

c) és balra

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

b) Miért volt így?

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

b) Hány szélből készült?

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

b) 1980 körül:

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

b) 1980 körül:

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

d)Meddig élt ez a szokás?

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

b) Milyen hangszereken játszottak?

c) Hány főből állott a zenekar?

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

b) Meddig élt ez a szokás?

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

c) Hol szerezték be ezeket?

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

a) Melyik napon,

b) miért,

c) kik végezték?

d) Meddig élt ez a szokás?

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

a) Melyik napon,

b) miért,

c) kik végezték?

d) Meddig élt ez a szokás?

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentjeként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

b) Mikor, hol, miért?

c) Írjuk le tömören a szokást!

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?