„Nemesgörzsöny” változatai közötti eltérés
(→2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?) |
(→2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?) |
||
| 247. sor: | 247. sor: | ||
===2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?=== | ===2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?=== | ||
| − | + | Pipi-pipi. Pipi-ne, pipi-ne. (1,2,3) | |
===2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?=== | ===2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?=== | ||
A lap 2014. április 27., 20:06-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1992. július |
| Adatközlők: | (1.)Jánosa Gyula, 1921. Alsógörzsöny |
| (2.)Pethő Dénes, 1909. Alsógörzsöny | |
| (3.)Pethő Dénesné, 1908. Alsógörzsöny | |
| (4.)Kis Dénesné, 1920. Felsőgörzsöny | |
| Gyűjtötte: | Kordé Tünde |
| Wiki feldolgozás: | Szakolczai Zsófia |
| A település a Wikipedián: | |
| weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
A falu a Görzsönyi családnév után kapta a nevét. Egyebet nem tudnak. (1,2,3)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Pethő, Jánosa, Tóth, Farkasdi (Felsőgörzsönyben), Buzás, Szalay, Németh, Dózsa, Hegyi, Balassa, Mészáros, Szalóki. A Böröczky család Tevelből költözött be, de ők is réginek számítanak. (1,2,3,4)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
A közelben majorságok voltak (Szél-mező, Asszonyfa, Mátyusháza, Cigány-major, Szold-major, Csikó-akó). Innen 1945 után telepedtek le cselédek a faluban, de ez nem volt nagyarányú. Egyéb betelepülésről nem tudnak. (1,2,3)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Kitelepülés nem volt. Az I. világháború előtt férfiak mentek ki Amerikába dolgozni, de ők haza is jöttek. Az 50-es években sok fiatal elment városra. 1956-ban néhányan külföldre mentek. (1,2,3)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Alsógörzsöny, Felsőgörzsöny és Nagyacsád tartozik szorosabb egységbe. Ezek a falvak ősi református és nemesi falvak. Határozottan elkülönítik magukat a szomszédos katolikus falvaktól (Egyházaskesző, Várkesző). (1,2,3)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Marcalvölgye. Ide tartozik Marcalgergelyi, Kemenesmagasi, Külsővat, Pirit, Csögle, Egeralja, Adorjánháza. A Kisalföld nyúlványa. (1) A többiek nem sorolják magukat tájegységbe.
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Nem tudnak szomszédos tájegységről. (1,2,3,4)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Marcaltőn Esterházy gróf lakott. A falu egyébként sváb származású, sok iparos lakta. Egyházaskeszőn kőbánya volt. (1)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Felsőgörzsönyt Ártányfalvának hívták. Valaki sajátkezüleg próbált végetvetni férfiasságának. Mihályházát Miskaházának csúfolták. A nagyacsádiakra mondták, hogy szőrös acsádiak. (1,2,3,4)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
A falun belüli házasság volt a gyakoribb. Nagyacsádról gyakran házasodtak. Mezőlakról és Csögléből szórványosan. (1,2,3,4)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Pápára jártak leggyakrabban. Itt országos vásárok is voltak, de minden pénteken állatfelhajtás is. Ökröt, lovat venni, eladni eljártak Devercserbe, Tüskevárra, Szanyba, Tétre, Marcaltőre, Szilbe, Jánosházára, Csornába, Győrbe, Egercsanakra.
b) Piacra:
Pápán kedden és pénteken volt piac. Ide az asszonyok tojást, baromfit, tejhasznot hordtak. Nagyon régen a piacon vették a zöldséget.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
A búcsúkba gyalog, később biciklin jártak. Alsógörzsönyben Lajos-búcsú volt. Egy héttel később tartották a felsőgörzsönyi búcsút. Eljártak Nagyacsádra (Imre hercegi búcsú), Takácsiba (Péter-Pál), Mezőlakra (szeptember derekán), Egyházaskeszőre (július második vasárnapja).
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
A faluból nem jártak. (1,2,3,4)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Sokan jártak az uradalmakba napszámosnak, kapálni, répát „egyezni”. 5-6 szolgálólány mindig akadt a faluban. Sokan Pápán, Budapesten maradtak közülük. A falubeli nagyobb gazdáknál is dolgoztak. (1,2,3)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
A faluba nem jöttek vidékről dolgozni. Az uradalmakba (Szél-mező, Cigány-major) Mezőkövesd környékéről, Zala megyéből jöttek summások. Ezekben az uradalmakban Kemeneshőgyész és Magyargencs emberei is dolgoztak. (1,2,3)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
Zsombort, kosarat mindenki kötött magának, de eladásra nem készítettek.
c) szalmafonatú edényeket
n.a.
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
n.a.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
Bősárkányban gyékényből szatyrokat kötöttek. (1,2,3)
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
n.a.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Valahol Devecser környékén készítették. Főként a pápai piacon vették. (1,2,3)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Tikászok, faárut árulók, cserépedény árusok, drótos-tótok, vándorköszörűsök (cigányok), meszek
b) Honnan jöttek?
Csornáról, Malomsokról bakonybéliek Felvidékről ugodiak
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Tikászok, faárut árulók, cserépedény árusok, drótos-tótok, vándorköszörűsök (cigányok), meszek
d) Mit árultak?
kendervágót, létrát, favillát, dagasztószéket, cserépedényeket, meszet
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
Valamikor a Kertalja-dülőben volt szőlő. A terület kb. 10 hektár volt. Itt nemcsak szőlőt, hanem gyümölcsöt is termeltek. Főként othelló és noha szőlő volt. A házaknál lugas volt és van. Más falu határában nem volt. Újabban van néhány családnak szőleje a Somlón és a pápai Öreghegyen. (1,2,3)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
n.a.
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Nagyon-nagyon régen a falu a patakok mentén (Marcal, Tapolca, Séd) telepedett le. Már több évszázada a mostani helyén van. A Csartorja-dülőben régen voltak házak. Ma már a nyoma sincs meg.
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
A Marcal melletti homokbányában találtak csontokat. Ezek állítólag juhászok csontjai, akik agyonverték egymást. (1,2,3)
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Nem volt a falunak fogadott ünnepe. (1,2,3)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Egyes faboronát és kettes, hármas vasfogast használtak. (1,2,3)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
n.a.
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
Kühne- és Hoffer vetőgépek voltak a faluban. 50 %-a géppel vetett. (1,2,3)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
A c) fajtát használták, takarónak mondják. (1,2,3)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Nem volt a kévekötőfán lapos nyílás. A nadrágszíjba dugták. (1,2,3)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
Búzából és rozsból 17 kévéből rakták a keresztet, árpából és zabból 13-ból. Később minden fajta gabonát „rúdra kepéltek”, tehát a kereszt egy kévével többől állt, amit lefektettek, és erre tették rá a többit, így csak egy kéve feje maradt a földön. (1,2,3)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
A kepébe nem meghatározott számú kereszt ment bele. Ez attól függött, milyen széles a föld. (1,2,3)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
150 cm. (1,2,3)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
1930 körül még összesegítettek egymásnak, kalákában dolgoztak. A 30-as évek végén már részes cséplők dolgoztak, akiket a géptulajdonos fogadott. (1,2,3,4)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Ekkora tehető a váltás. A vidéki és a felsőgörzsönyi géphez volt eleváter, Alsógörzsönyben még jobban nyárssal hordták. (1,2,3)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Nem termeltek hajdinát. Másodvetésként kölest és mohart vetettek. (1,2,3)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
Második, harmadik ekefordításba rakták el. (1,2,3)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A lekaszált fű renden száradt. 4-5 nap múlva forgatták, újabb 1-2 napig száradt. „Szél után hajtották a rendet.” Petrencéket raktak. A petrencéket petrencefával „baglákba” hordták. 6-7 petrence ment bele a boglyába. (1,2,3)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Tragáccsal, vellával, vesszőkosárral. (1,2,3)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
járom
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
nyakszeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg (1,2,3)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
A diófalevelet a trágyára dobták. Nem jellemző, volt szalma elég. Nagyon régen nyárfalevelet gyűjtöttek a Tapolca partján, ha nem volt elég a szalma. (1,2,3)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
n.a.
c) Melyik évszakban?
n.a.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
A szügybe is akasztották a tartóláncot, de a nyaklóba akasztott is elterjedt. A nyaklót tartják a jobbnak.
b) Melyik mód régibb, újabb?
Időbeliséget nem tudnak megállapítani. (1,2,3)
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
A szekér az, amit tehén, ökör húzott. A kocsit mindig ló húzta. Említik a „laptikát”, aminek kétkerekű és négykerekű fajtája is volt, és hátul nem volt benne ülés. (1,2,3)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A parasztszekér 8 sukkos volt. Hosszú oldalakat „takarodnyi” használtak. Elterjedt a karfás-vendégoldalas szállítás. A hosszú oldal már ritka a kérdezettek idejében. (1,2,3)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
Elől láncot, hátul rudazókötelet használtak. A kötél az egyik végén rögzítve volt, a másik végén kampó vagy csiga segítette, hogy könnyebben gördüljön. (1,2,3)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Az első és a hátsó soroglya is enyhén hajtott volt. (1,2,3)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
Amelyik állatnak sodrós volt a lába, azt nyárra megpatkolták. Nem kellett mindegyiket. Első lábat vasalták, nagyon ritkán hátsót is. (1,2,3)
b) Használtak-e kettőt is?
n.a.
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
n.a.
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (1,2,3)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Na, menjetek, ballagjatok!
b) terelik jobbra
Jobbra: Hajsz!
c) és balra
Balra: Csálé! Volt, aki a sváboktól átvette: jobbra: Hű-meg! balra: Nejde! (1,2,3)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Koca-ne-ne-ne. (1,2,3)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pipi-pipi. Pipi-ne, pipi-ne. (1,2,3)
