„Zalavár” változatai közötti eltérés

A lap 2014. április 26., 15:14-kori változata

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1985. december
Adatközlők:	(1.) Nagy Gábor, 1903.
	(2.) Hajdúné Papp Katalin, 1907.
	(3.) Nagyné Steffel Mária, 1915.
	(4.) Pati Gáborné, 1914.
	(5.) Lucz József, 1913.
Gyűjtötte:	Petánovics Katalin
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Zalav%C3%A1r
weboldal:	http://www.zalavar.hu/

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Zalavárnak eredetileg 120 háza volt. 40 ház félhelyes (jobbágy), 80 ház zsöllér. A Zala folyótól kapta a nevét. Könyvből tudja. (1) Azt mondták, hogy Szent István itt tartózkodott egy ideig Zalavárott. És az arany eke és az arany ásó itt van valahol eltemetve a Hármasgödör nevű helyen. Mások szerint az arany eke és az arany taliga van ott elásva. Az egyik adatközlő bátyja volt is ott ásni többekkel együtt, de nem találtak semmit. (2) Állítólag innét indul egy alagút. A zalaapáti rendház alatt is van egy alagút. (3) Még szüleitől hallotta, hogy a Hármasgödörnél (Bárándnál) van egy nagy pince, tele borral, oda van elrejtve az arany eke, arany taliga, arany borona. Már sokan kutatták, de még senki nem találta meg a pincét. Állítólag egy hajó is szállított ékszereket, kincseket a várból át a pincébe, de útközben elsüllyedt. A papok nem árulták el, hogy az a pince, senki nem találta meg. (4)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Papp, Baló, Horváth, Kurucz, Lucz, Király. Mivel ezek a családok kiterjedt rokonságúak, minden egyes családnak van ragadványneve. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluba valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nagyobb csoportban senki sem jött Zalavárra. A lakosság új rétegét az ún. benősültek alkotják főként Sármellékről, Sávolyról. A faluban telepedtek le véglegesen a papi birtokra szegődött cselédek: Cser, Kiss, Fülöp nevűek. 7 cigány család a 70-es években telepedett le a faluban. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

A század első évtizedében 5 család ment Amerikába. 1956-ban 3 család disszidált. 1942-ben 3 család költözött az Alföldre. Ok: jobb megélhetés biztosítása. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Sármellék, Balatonmagyaród, Zalaszabar, Nagyrada, Alsópáhok. Viseletük hasonló volt, mint a zalaváriaké. (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Az adatközlők egységes véleménye szerint ők a Kis-Balaton mellett lévő félszigeten laknak, tulajdonképpen kisbalatoniak. Semmiféle népcsoportot nem jelöltek meg, ahova tartozónak éreznék magukat. (1,2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Tudnak Göcsejről és Őrségről. Falvakat nem tudtak ide sorolni. (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Különösebben egyik községet sem tartják híresnek. De megemlítették, hogy Sármellékre jellemző, hogy ravasz, bosszúálló emberek lakják, akik egymás házát is fölgyújtják, s még tüzet oltani is a szomszéd községből mentek át. De jó munkások. Zalaapátit arról tartják érdekesnek, hogy ott volt egy barlang, amelyben szobrokat találtak. Rezi híres a bicskásokról, akik mulatságokban verekedtek. (1,2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Zalavárt nem csúfolták semmivel, nem tudnak róla. Reziről tudnak csúfolkodó történeteket: a létrát keresztben vitték az erdőn, a bikát fölkötötték a toronyba legelni, a világosságot teknőben vitték be a házba ahelyett, hogy ablakot vágtak volna rá és a rezieket muffosoknak is hívják. Radáról van egy mondásuk: Elmegyünk Radára, bornak a javára. Káromkodásként emlegetik a radai rossebet. (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

A század elején nem házasodtak falun kívül. Az a mondás járta: Aki Zalavárott nem kap lányt, elmegy Sármellékre. 1960-as évek óta azonban a legtöbb nősülés Sármellékről történik, aztán Zalaszabarról és Balatonmagyaródról. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Zalavár (Mátyás napi február 24., és Anna napi július 26.)

Zalaapáti (Benedek napi március 21, és a száraz szerda vásár, vagyis a Pünkösd utáni szerdai vásár)

Szentőrangyalok vásár, szeptember első vasárnapját követő hétfőn.

Keszthelyre és Kiskomáromba is szoktak vásárra menni. Keszthelyen gyakran szokott vásár lenni, ezt nem tudják felsorolni, Kiskomáromba pedig ritkábban mentek, azért nem emlékeznek már a napjára. (1,2,3,4,5)

b) Piacra:

Keszthelyre jártak minden szerdán és pénteken. Egy-egy családból úgy havonta biztosan mentek eladni valamit a piacra, volt, aki többször is.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Rada (Szent István, augusztus 20.)

Sármellék (Péter-Pálkor: ezt szedres búcsúnak is mondják, mert akkor érett az utakat szegélyező eperfa gyümölcse)

Balatonmagyaród (Sarlósboldogasszony, július 2.)

Zalavár (Szentolvasó királyné ünnepén, októberben)

Csak a férfiak szoktak elmenni a szomszéd falvakba a búcsúra és a bálba, lányok nem.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Sümeg (Mária napi, szeptember 12.)

Vasvár (Nagyasszonynapi, augusztus 15.)

Segesd

Zalaszentlászló (1,2,3,4,5)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Zalavárról nem túl sokan jártak munkára, de a Zala szabályozásakor sok férfi ment kubikosmunkára az 1920-as évek elején, azután pedig vöröstövű sást szedtek olasz exportra, majd nádat szoktak vágni a Balatonon egészen Szigligetig. Mindezek a munkák a környéken voltak, naponta hazajártak falujukba. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

Zalavárott volt az apátsági birtok. Ide jöttek hónapszámosok, akik a birtokon is laktak 4-6 hónapig. Elsősorban Zsidről (ma Várvölgy) és Reziből. Kb. 50-100 munkás dolgozott a papi birtokon. Közöttük volt néhány falubeli napszámos munkás is, de az ő számuk nem volt jelentős. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Eladásra nem készítettek mezőgazdasági eszközöket, minden falubeli ember tudott fúrni-faragni annyit, amennyivel saját szerszámszükségletét előállította. Egyedül a boronát készíttették bognárral, és a favillát vásárolták.

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?

A favillát a keszthelyi, a zalaapáti vásárokban vásárolták. Pontosan nem tudják, hogy honnét hozták a favillákat a vásárra, de az 1-es adatközlő szerint a Bakonyból. (1,2,3)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Sümegi gerencsérektől vették a cserépedényeket. Szekérrel hozták, és gabonáért vették tőlük az edényeket. (2,3,4)

1.16.

A bosnyákok jugó részről jöttek. Ezt kiabálták: „Házunk előtt gyalogút, Azon jár a gyujcsos tót. Kiabájja vegyenek Gyujcsor mást és egyebet. Kicsalló, becsalló, Ollócsaló, vasalló, Rüszöllő, mángolló, Rántó lábos, serpenyő, Kiskalán, nagykalán, Lóg a fal oldalán.” A bosnyákok nyakában szokott lenni egy láda, abban minden volt. Azt is szokta mondani: „Soker, soker, jo bicska, peretva, posnyák olcsó!” Vásárban is szoktak lenni, de a falvakat is járták. (1,2,3) Meszes jött Sümegről („Hófehér kőmentes meszet vegyenek, asszonyok!”). Az 1945-ös évektől már nem jöttek. Drótos tót: messziről jöttek, edényt javítottak, 1945 után már nem jöttek. Köszörűs: a román cseh határról jöttek, ollót, bicskát, beretvát élesítettek. Háború előtt jöttek. Gerencsérek: Sümegről jöttek szekérrel. A cserépedényt gabonáért vették. A tejesedényt kötényükkel kitörölték, hogy a tej jobban megaludjon. 1945 után már nem jöttek, vásáron szerezték be inkább a tejesedényeket. Olaszok: hízómarhát és pirostövű sást szedettek és vettek. Főként a 30-as években. Tikász: a szegényebbek biciklivel jöttek, a gazdagabb kocsival. Ezek inkább parasztemberek voltak a környező községekből. 1945 után nem. Rongyos zsidó: kocsival jöttek. Kiabáltak, hogy „Fejér tányér rosszvasér”, meg ilyeneket. Háború után nem jöttek. Bosnyákok: Ők a „jugó részről” jöttek, mindent árultak. (1,2,3)

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

b) Honnan jöttek?

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

d) Mit árultak?

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A legtöbb szőlő az egeraracsai és a zalaszabari hegyen van. Kevesebb Orosztony határában a pogányvári hegyen és Dióskálon. (1,2,5)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n.a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Most egy temető van. Tudják hogy a mai templom a régi templom helyén épült, csak más tájolásban. Körülötte mind temető volt. De Zalavár határában sok temető van, amit a régészek egymás után tárnak föl már évtizedek óta. De ezekről csak akkor tudták meg, hogy temetők voltak, amikor a régészek kiásták. Nagyon-nagyon régi temetők ezek, még ezer évnél is régebbiek. (1,2,3,4,5)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

n.a.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A falunak két fogadott ünnepe volt, Szent Vendel és Szent Flórián. Mindkét szent szobra a falu közepén lévő téren áll. 1914-ben és 1918-ban nagy tűz volt a faluban. Ennek emlékére fogadták meg, hogy megünneplik Szent Flórián napját. Tulajdonképpen félünnep volt, amelyen misét hallgattak és körmenetben a szoborhoz vonultak. Szent Vendel napját a nagy marhavész miatt ünnepelték meg. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Parasztságnál egyáltalán nem, csak a papi uradalomban. (1,2,4,5)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

általános (1,2,4,5)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Csak 2-3 vetőgép volt a faluban magánkézben. A harmincas évek második felében előfordult, hogy 3-4 gazda összeállt és közösen vett vetőgépet. (1,2,4,5)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?

Általánosan a c) típust használták, hajtován a neve. Régóta ez volt a megszokott. Ritkábban előfordul a b) típus, a gereblés. Ez újabb, de nem tudják, hogy mióta fordul elő. (1,2,4,5)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Kötőfát használtak, de a jelzett típust nem. Az általuk használt kötőfa sima hengeres fa, melynek egyik vége hegyes, a másik vastagabb. (1,2,3,4,5)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Nem tettek különbséget a búza és a rozs keresztek között. 21 kévéből állt egy kereszt. 4-5 kereszt együtt már egy kepe. De a kepék hossza mindig függött a gabona sűrűségétől. (1,2,3,4,5)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepe szót ismerik, és több keresztből álló gabonamennyiséget jelent. Sohasem meghatározott mennyiségű keresztből áll egy kepe, de általában 4 keresztnél kisebb kepét nemigen raktak. A termés mennyiségét keresztben adták meg, mert az volt az állandó kévemennyiség, azaz 21 kévéből álló egység. (1,2,3,4,5)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csépek nyele – több csép lemérése után – változó. De általában 150 cm alatti nyélhossz nem volt, inkább 155-165 cm között. A hadaró 75 és 100 cm között változott. (1,4,5)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A gépészen és az etetőn kívül a gazda állította a munkásokat a szomszédok és rokonok köréből. (1,2,3,4,5)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépelt szalmát Zalavárott direkt erre a célra készített hosszú nyelű villával vitték föl a kazalra a 30-as években. 2 ember állt a cséplőgép szalmarázója mellett két oldalt, azok normális hosszúságú villanyéllel a szalmát 1-1 megfelelő villanagyságú kupacba összenyomták, rakták, és ezt a kupacot a szalmahordó hosszúnyelű villájával fölbökte, majd a létrán fölvitte a kazalra. Ha nagyon magas volt a szalmakazal, akkor hosszúlétrát támasztottak neki, és még egy személy elvette a szalmával teli villát a létra alsóbb fokán állótól, és úgy adta föl a kazalrakónak. (1,2,3,4,5)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Hajdinát sohasem termesztettek. (1,2,3,4,5)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Csak a TSZ megalakulása után vetettek barázdába krumplit. (1,2,3,4,5)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Szénaszárítás: a széna renden maradt, úgy fordították meg egyszer (kétszer vagy többször csak akkor, ha esős idő megáztatta). Száradás után vasvillával ágylásba (hurka szerű) hajtották, ezt összerakva villánként petrencébe (kupac) rakták, a petrencéket két rúdon vitték, és 10-12 petrencéből raktak 1 baglát. Hosszúszekéren hazahordták, és vagy padlásra vagy az udvaron szénakazalba rakták. (1,2,3,4,5)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A szénakazalból szénametszővel levágtak több napra való takarmánymennyiséget (leginkább egy hétre valót), azt megrázták villával, majd ölben vitték be, vagy nagyobb kosárban, esetleg villánként (de leginkább ölben), fölrakták az istálló padlására, és onnét dobták le a napi mennyiséget. (1,2,4,5)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

c) Melyik évszakban?

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

b) Melyik mód régibb, újabb?

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

b) Használtak-e kettőt is?

2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

2.23. A fejőedény régi neve?

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

b) terelik jobbra

c) és balra

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

b) Miért volt így?

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

b) Hány szélből készült?

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

b) 1980 körül:

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

b) 1980 körül:

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

d)Meddig élt ez a szokás?

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

b) Milyen hangszereken játszottak?

c) Hány főből állott a zenekar?

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

b) Meddig élt ez a szokás?

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

c) Hol szerezték be ezeket?

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

a) Melyik napon,

b) miért,

c) kik végezték?

d) Meddig élt ez a szokás?

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

a) Melyik napon,

b) miért,

c) kik végezték?

d) Meddig élt ez a szokás?

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentjeként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

b) Mikor, hol, miért?

c) Írjuk le tömören a szokást!

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

@@ 219. sor: / 219. sor: @@
 ===2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?===
+A szénakazalból szénametszővel levágtak több napra való takarmánymennyiséget (leginkább egy hétre valót), azt megrázták villával, majd ölben vitték be, vagy nagyobb kosárban, esetleg villánként (de leginkább ölben), fölrakták az istálló padlására, és onnét dobták le a napi mennyiséget. (1,2,4,5)
 ===2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál): ===