„Hegyfalu” változatai közötti eltérés

A lap 2014. április 26., 06:49-kori változata

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1990. november
Adatközlők:	(1.)Csóka Károly, gazdálkodó, 1920, Hegyfalu, Kossuth u. 6.
	(2.)Csóka Gyula, gazdálkodó, 1913, Hegyfalu, Kossuth u. 6. (3.)Hollósi György, gazdálkodó, 1898, Hegyfalu, Kossuth u. 41.
Gyűjtötte:	Farkas Viktor
Wiki feldolgozás:
A település a Wikipedián:
weboldal:

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Kezdetben a mai patikánál volt a falu határa. 1860-ban egy tűzvész csaknem teljesen elpusztította. Sok zsupos talpas ház leégett akkor. Azóta a falu kétszeresére növekedett. A falu földbirtokosa Széchenyi Gábor volt. A templom építtetője a répceszentgyörgyi Horváth Antal uraság. Állítólag a zászlóskatonák kézről kézre adogatták a téglát, háromszázan, az égetőtől az építkezésig. 1918-ban Sugár Géza vásárolta meg a birtokot. Későbbi tulajdonosok Szorg Jenő, Gerlicze Félix.

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

80-100 holdas nagygazdák: Bokor János, Nagy János és Károly, Halmosi Pál, Takács József és János, Bernáth István. 20-25 holdas nagygazdák: Molnár János, Kozák Károly, Molnár József 17-20 holdas nagygazdák: Hollósi György és László, Molnár István és János, Szandi Pál, Sümegi József, Kuti István 10 kat.: Fehér Zoltán, Varga József, Csóka Károly és Gyula, Nagy István, Molnár Kálmán, Alapi István, Nagy Károly, Kertész Pálné, Németh Ferenc, Hollósi György, Takács János, József, Bokorék, Bernáth, Hollósi, Eger József. Erdei Károly gabonakereskedő és Török Vince székely körorvos települtek át a 30-as években Erdélyből.

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Csáfordról Halmosi Pál molnár cselédképpen települtek be Pósfáról Ölbőről, Nemesládányból, Répceszentgyörgyről. Bruchner sváb kőműves uradalmi cselédek, kb. 15-en telepedtek itt le, 10 kataszterig földet is kaptak az első háború után.

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Néhány családból a férfiak Amerikába mentek dolgozni néhány évre: a Márfi család tagjai: Borzon János és Mihály 1935-től 1938-ig. A Politzer és a Maritz család 1956-ban emigrált. A fiatalok közül kevesen maradnak a faluban, sokan beköltöznek Szombathelyre, Sárvárra vagy Celldömölkre. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Vasegerszeg, Zsédeny, Répceszentgyörgy. Ugyanúgy gazdálkodók, cselédek, zsellérek lakták. (1,2)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

„Átmenő község”, – nem tartozik bele ilyesfajta egységbe, nem tudnak róla. (1,2)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Nem tudnak választ adni. (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Vasegerszeg – a „Majakovszkij” kórház patrónusa oda való. Zsédényben laktak a Marótiak, Börzsönyiek. Répceszentgyörgyön püspök volt. (1,2)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Zsédeny községgel kapcsolatban említik: „ajtónyomó zsédenyiek” – egy alkalommal egy zsédenyi ember a cirkuszba a zárt ajtón át próbált volna erővel bemenni, de az ajtó nem engedett. A zsédenyiek állítólag ma is erősen haragszanak ezért a csúfolódásért. (1,2)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Többen hoztak asszonyt Nagykamondról, Bőből, Répceszentgyörgyről, Zsédenyből, Vámoscsaládról, Sajtoskálból, Ságról, Újkérről. Hegyfaluról répcelakiak, tompoládonyiak vittek feleséget. Említik még Vasegerszeget, Ölbőt, ahonnan hoztak, Ölbőt, Sárvárt, Szelestét, ahova vittek feleséget. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Hegyfalun június 8. után az első szerdán; november 11. után szerdán. Ezek országos hírűek voltak, nem volt ritka 5-600 marha a vásáron. Vasegerszegen négy vásár volt, minden negyedév első szerdáján. Bükön nagy vásár volt, Bőben és Répceszentgyörgyön kicsi. Ivánban is volt vásár.

b) Piacra:

Sárváron volt.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Minden községben volt: Zsédeny – Szt. Mártonkor Vasegerszeg – Nagyboldogasszonykor Vámoscsalád – Szt. Mártonkor Mesterházán és Ládonyban – István Királykor Damonya – Vendelkor Répceszentgyörgy – Szt. Györgykor Pósfa – Jakabkor Váton és Szelestén – István Királykor Ölbőn – Lőrinckor Semjénben – Szt. Györgykor Alsópatyon – Nagyboldogasszonykor Felsőpatyon és Jákfán – Kisboldogasszonykor

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Vasboldogasszony, Vasvár, Celldömölk (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Summásnak nem jártak el, idejártak dolgozni a kastélyba, személyzetnek, cselédnek, a módos gazdákhoz bejárónak, a vasútra, meg a városba. (1,2) Summásnak Körmend mellé jártak. (3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Vagy 20-25 summás jött Csornáról meg az Alföldről. Feleséget is vittek. Summásnak idejártak inkább, máshonnan. (1,2) Zalabérből jöttek ide cselédnek. Vendek jöttek (Szent) Gotthárdról, aratni, csépelni, cukorrépára. Répaegyezéstől csírázási, májustól novemberig maradtak, pénzt és gabonát kaptak fizetségül. (3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

Kosarat fonni szinte mindenki tudott-tyukborítót, karkosarat, kast, virágtartót, előszobába fonott bútort is készítettek.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

A szövést Vámoscsaládon takácsok végezték, 1. és 2. nagyapja is ott volt takács. Biczó György.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

Fehér Pista és Németh István zsupot kettőzött, házat fedett. Pados Ferenc vályogvető volt. Kertész Pál és József patkolókovácsok voltak és cséplőgéppel jártak. Lakatos Németh Gyula volt. Asztalos Szalniak János (lengyel) és Nagy László, Klepaczki és Borbély József. Bognár volt Tóth István és Fehér József. Pék – Sárai Antal. Borbély – Kiss Gyula és Vártok Lajos. Ács – Polgár István és Varga János. Favillákat Jákfán készítettek. Fazekas nem volt – Sárvárról hozták a fazekat. Szabó – Gyurácz Kálmán és Szandi Kálmán. (1,2,3)

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

n.a.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Úgy emlékeznek, magyarszombatfáról származnak a fazekak, vagy Sárváron szerezték be őket vásáron, vagy a falusi boltos hozott készletet a fazekasoktól. (1,2,3)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Csornáról járt zsidó ruhaneművel; állatkereskedő Beledről, Csornáról; Celldömölkről Klein és Goldsmidt, borjút vett Kohlmann Pósfáról; Kalocsáról jöttek paprikaárulók; Szentgálról meszesek; Rábabogyoszlóról drótosok; késesek Lövőről jöttek; üvegesek valahonnan városról, fatelep volt Hegyfalun: Zipfer zsidóé, Erdei Károlyé. (1,2,3)

b) Honnan jöttek?

Csornáról járt zsidó ruhaneművel; állatkereskedő Beledről, Csornáról; Celldömölkről Klein és Goldsmidt, borjút vett Kohlmann Pósfáról; Kalocsáról jöttek paprikaárulók; Szentgálról meszesek; Rábabogyoszlóról drótosok; késesek Lövőről jöttek; üvegesek valahonnan városról, fatelep volt Hegyfalun: Zipfer zsidóé, Erdei Károlyé. (1,2,3)

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

zsidó ruhaneművel állatkereskedő paprikaárulók meszesek drótosok késesek üvegesek

d) Mit árultak?

lásd. a) b) és c) pontokban

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Répceszentgyörgy és Gór határában volt hegyfalusiaknak szőleje. (3)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n.a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A régi temetőbe kb. 8 éve nem temetkeznek, – ez a falu Répcelak felé eső határában van. Azóta új temetőt nyitottak. (1,2,3)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

n.a.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Vendel-nap: valamikor állatvész elmúltával kezdték tartani. Nem volt szabad ezen a napon állatot befogni. Szentségimádás: július 19. (1,2) Szentkereszt felmagasztaltatásakor: szeptember 14. – dologtiltó nap (3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Általánosan elterjedt a hármas borona és a kettes-hármas eke használata. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Általános a géppel vetés, de kézzel is tudnak vetni. (1,2)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Általános a géppel vetés. Kb. 1905-06 óta géppel vetnek. (3)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A gereblyés kaszacsapót használják már régóta, csak aratáskor, de ennek csak két foga van. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Ismerik, használták – amin lyuk volt. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Tudják, hogy máshol 20-21 kéve egy kereszt, de itt 10 kévét számolnak egy keresztbe. Ebből viszont kettőt számoltak – „kettőskereszt”. Az összerakott kereszteket kepének nevezték. Négyet – 80 keresztet tettek egy kepébe. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A szót ismerik, négy keresztet raknak egy kepébe. A termést keresztben számolják. Az összes gabonát egybe számolják, számontartják, keresztje hány mázsát hozott. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A nyél kb. 160 cm, a hadaró kb. 50-60 cm. (1,2,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Esetlegesen, hol cséplők jártak a géppel, hol a föld tulajdonosa állította a munkásokat. A termésből 5 % a gép tulajdonosáé, 10 % a részesmasinálóké. (3) Kalákában is jártak csépelni. 100 mázsából kb. 5,5 Q a gép tulajdonosáé, 6-7 Q a cséplőké. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Elevátorral is és nyárssal is, de sokan inkább nyárssal hordták, azzal szebb kazlat lehetett rakni. (3) A háború utáni üzemanyaginséges időben sokszor kellett nyárssal rakni, de elevátor is volt. A polyvát, töreket vízszintes rudakon hordták. (1,2)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Nem termesztettek hajdinát. (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Nagy területen itt nem volt krumpli. A háború alatt, 1944 körül. (1,2) Bokorba ültették, kalákában kilukolták. (3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Kaszálás – renden száradt, jobban kicsit, mint félig – forgatták – boglyába rakták. Ha rossz volt az idő, többet kellett forgatni, ha összetapadt, akkor favillával elbörzöngették, összedobták sorokra, a 3-ra két oldalról csomóba összetolták, boglyázták. Pár napig kint maradt, hogy takarmánynak kiforrja magát. Szénaszárító: három lábon álló keret, legalább 50 cm magasan a földtől, hogy be ne fülledjen. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Kosárban, bakszekéren. (1,2,3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

A felső fa: igafőfa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

n.a.

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

A külső szegek: igaszegek

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Általánosan elterjedt a falevelek használata almozáshoz – gyümölcsfák, hársfák levelét lombhullás után, mikor már kicsit száradt. (1,2) Nem használták. (3)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

általánosan

c) Melyik évszakban?

lombhullatás után

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Volt nyakló, de csak a szügykarikába behúzva alkalmazták. Halmosi molnár használt tartóláncot is, főként amikor a loval lejtőn lefelé haladtak nagy teherrel. (1,2)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Szekér – gazdasági szállítóeszköz. Kocsi – hintó, cséza. (1,2)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A sukkot földmérésnél használták. Az 5,5 méter hosszú szekérre az uradalomban néha tettek vendégoldalt, ez valamivel hosszabb, mint maga a szekér hossza. Használtak hosszúra rakott szekeret, 7 m-es nyújtókkal, ilyenkor ritkára rakták a zápokat. (1,2,3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Elől lánc volt, hátul kötél-rudazókötél. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Enyhén ívelt. (1,2,3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

A 2,40 m-es szekéren kb. 1,70 m volt a kas, amit bele lehetett tolni a szekérbe. Az ülés vesszőből, elől nem volt kas, bele lehetett tenni az üregbe az elemózsiát. Hátul saroglya és suber zárja a szekeret. Ide kerül a ló takarmánya.

b) Használtak-e kettőt is?

Csak egyet használtak, de a módosabbja azért kettőt is tartott, ünnepre, vásárra. (1,2,3)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Szokták, amikor kellett, de leginkább aratás, betakarulás után, lapos patkóval, 4-5 szeggel. (1,2,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zsiéter. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

győ! ne!

b) terelik jobbra

hék! hajsz! Szántáskor: jobbra: tüled!

c) és balra

hajsz! linksz!(3) Szántáskor: balra: hozzád! (1,2)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Coca ne! (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipi ne! (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Név szerint és „gyere” (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Tilolótípusú törőt – két fa közé csúszik be a harmadik (3) Törővályút – kivájt fatörzsre csapódik a törőfa (1,2)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Álló rokkát. (1,2,3)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

„Külső kocsma” – Sopron felé 2-3 km-re a falutól. Az uradalmi majorok: – Manetta, – Seregélyháza – Rózsamajor

b) Miért volt így?

n.a.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

Mindig ezen a helyen volt a falu. (1,2,3)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Talpasházat tavaly is bontottak le, az utolsót – kalodába vert sövényház volt. Vályogház van, zsúpfedelét cseréptetőre cserélték. Vesszőből font pajta már nincsen. (1,2,3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

Fal mellé helyezték a kéményt, a szabad kéményt befalazták. Bokor Jánoséknál még van műemlék füstös kémény. (1,2)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A konyha és a kamra a pitvarba nyílt, a szobának a konyhából nyílt ajtaja. Pilléres tornácos házakat építettek általában. (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Ilyen volt az iskola és Szandi Péter meg Kertész Pál háza. (1,2,3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Már gyerekkorukban, tehát az 1906-07-es években volt. A 30-as évektől kezdve már nem raktak. (1,2,3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A háború alatt. De volt, aki a háború után is épített sorházat: Molnár László, Márton László. Egyébként a telek is adta a lehetőségeket: a félhelyes gazdák keskeny házhelyet kaptak, eleve csak sorház fért el rajta. A helyiségek sorrendje: konyha, szoba, kamra, szoba, kamra. (1,2,3)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Bokor Jánosnak volt, átalakították, de restaurálták. (1,2,3)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

20-30 cm-es padkára. (1,2) 10-20 cm-es padkára. (3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Volt olyan pajta, mely téglalap alaprajzú, elől-hátul kapu, a jobb és bal eső sarokban pelyvakutyó, a bal pajtafiában takarmány, jobboldalt törek. Középső rész: cséplőpajta. (3) Volt téglalap alaprajzú pajta is, balra széna, jobbra törek, jobboldalt elől a tetőzet mellmagasságig leeresztve, itt volt a pelyvakutyó. Az L alakú pajta utóbb gyakoribb lett. (1,2)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Nem használtak. (3) Volt ilyen szerszám, „kapacs” kb. 1,5 m hosszú, kétfelé ágazott, a két ága visszahajlott, vasból készült, kovácsmunka. Fazék egyik fülébe akasztották, tepsit két oldalával együtt vették ki, hogy fel ne boruljon. (1,2)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Tarlórépát nem savanyítottak

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

Tarlórépát nem savanyítottak, káposztát igen, háromkéses gyaluval összegyalulva, egy keretbe tettek 4-5 fej káposztát, a keret egyik vége felől löködték a késeket, alul vödörbe hullott a gyalult káposzta. Ahány szita káposzta, annyi félmarok só. Babérlevél, bors, kömény, alma kellett még bele. (1,2,3)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

1931-32-ben amikor pék jött a faluba. (1,2,3)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

a)csillagos formájú, c)egyéb (1,2,3)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Használtak. Méretei: 60 cm magas, alul 25 cm, felül 20 cm, a köpüfán 8-10 lyuk. (7-8 lyuk – 1,2) (1,2,3)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Mivel az említett növényeket nem termesztették, illetve kölest csak takarmányozásra használtak, ezt az eszközt nem ismerik. (1,2,3)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Gánicát csak búzalisztből készítettek. A lisztet megpirították, forró vízzel leöntötték, majd mikor hűlni kezdett, forró zsírral leöntötték. Savanyú szilvával (leginkább) fogyasztották. (1,2,3)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Pusztakalácsot az a) és b) formát, valamint sima hosszú kalácsot készítettek. (1,2,3)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Már gyermekkorukban is ették. Zsír, hagyma, paprika, paradicsom. Kevesebb a paradicsom. (1,2) Kb. 1950 óta eszik a lecsót. Paprika, hagyma, kolbász kell bele. Paradicsom nem. (3)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Paprikát már gyermekkorában, paradicsomot csak miután az oroszok bejöttek, 45 után. (1,2) 1955-60-ban evett először belőle. A fiatalabbak hamarabb megszokták. (3)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Mákos, diós kalácsot. (1,2,3)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Igen.

b) Hány szélből készült?

Egy szé kb. 50-60 cm, 3-4 szé volt egy gatya. Kettőt lépett a vékonyabb ember, mire a gatya indult. (1) Az I. vh. után maradt el. Addig sokan még misére is mentek gatyában, egyébként pedig mindig ezt hordták. A módosabbjának 8-10 gatyája is volt. „Jó divat volt, nem kellett rá slicc!” (3)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

A 20-as években már nemigen. (1,2) A II. vh. után már nem. (3)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Kb. 1930-ig. (3) Az asszonyok inkább csak előkészítették a gombolyagot a rokkán, aztán elvitték a takácsokhoz Vámoscsaládra. (1,2)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Idősebbek ma is hordják. 5-6 asszony. (1,2) Máig is általános az idősek között. (3)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Ma is így van. (1,2,3)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Esküvőt leginkább farsangon tartottak, egyébként februártól májusig. (1,2,3)

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Adventi és böjti időben nem tartottak. (1,2,3)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

Akkor is, ma is szombaton volt szokás az esküvőt tartani. (1,2,3)

b) 1930 körül:

Akkor is, ma is szombaton volt szokás az esküvőt tartani. (1,2,3)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

A lakodalmat a lányos háznál tartják. Kisebb összejövetel, csak a vőlegény rokonainak részvételével szokott lenni a vőlegény házánál is. Ez általában a lagzi végén volt szokás.

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

A főétkezés a vacsora általában.

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

n.a.

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

Vendéghívó járja végig a rokonokat, ő is általában rokon, esetleg a násznagy. Bejelentik az esküvőt a plébánián hat héttel előbb. Aztán a templomban a pap háromszor kihírdeti. A lakodalom napján a vőlegény elmegy a lányos házhoz, kikérik a menyasszonyt, gyalog mennek a templomba. Utána a násznagy a párral és a két tanuval a jegyzőségre, majd a tanácsra. Utána kezdődik a lakodalom. (1,2,3)

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

n.a.

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

Régen is és most is a vendéghívó járja a rokonokat. Ő is általában rokon, esetleg a vőfély. (1,2,3)

b) 1930 körül:

Régen is és most is a vendéghívó járja a rokonokat. Ő is általában rokon, esetleg a vőfély. (1,2,3)

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Nem volt ilyen. Mint többször is hangsúlyozták, náluk semmiféle babonaság nem volt soha. A falu 60 %-a katolikus, a többi evangélikus meg református, régen volt pár zsidó család. Mindenki tartja a vallását, ma kb. 350 katolikus templomjáró ember van Hegyfalun. (1,2,3)

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

n.a.

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

n.a.

d)Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

Pósfáról hívtak zenészeket. (1,2) A Tóni bandája szokott jönni, öten vannak. (3)

b) Milyen hangszereken játszottak?

Prímás, kontrás, bőgős, harmónikás, cimbalmos. (1,2)

c) Hány főből állott a zenekar?

öttagú cigánybanda szokott jönni

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

Harmónika nemrég szerepel a lakodalmakon. (3)

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

December 13-án Luca napján lucáztak.

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

4-5 szalmacsutakkal a hónuk alatt hárman, négyen bejöttek, kérdezték, szabad-e lucázni. Letették a szalmacsutakot a földre, rátérdeltek, és ezt mondták: „Luca, luca, kitty-kotty, tojjanak a tiktyok, vagy ha nem adnak, litty-lotty (lip-lop) A tyúkjaik jó ülőssek legyenek, Teheneik jó fejőssek legyenek, Annyi zsírjok legyen, mint kútban a víz, Annyi csirkéjek legyen, mint égen a csillag, Annyi pénzek legyen, mint erdőn a csalit Kétek lányának akkora csöcsei legyenek, mint a bugyogakorsó (az aratóbugyoga) Kétek lányának akkora fogai legyenek, mint az aratógerebla.” (1,2,3)

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

Karácsony napján, 25-én.

b) Meddig élt ez a szokás?

n.a.

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

5-6 suhanc legényke, 16-18 évesek regöltek

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

Csóka Károly szöveg: „Amott elindual (3: keletkezik) egy nagy sebes folyóvíz, azt körülfogja szép zöld pázsit, azon legelészik Csodaféle szarvas Csodaféle szarvasnak ezer ága-boga, ezer misegyertya gyulladvány gyulladjék, aludván aludjék, ej regö-rejtem, neked ejtem. Itt is mondanának (3: De mégis mondanának)” innen a 3. ak. a ritmus alapján az övé az ép szöveg: „De mégis mondanának Egy eladó legényt (1: egy szép leányt) kinek neve volna Varga Jóska volna De mégis mondanának egy eladó leányt kinek neve volna Nagy Marika volna Ej regö-rejtem Neked ejtem. Mit visz neki Maris? Lágy párnát, puha vánkost feje alá! Mit visz neki Jóska? Hippet-huppot, furkósbotot a hátára. Regöljük a gazdát, vele az asszonyát. Ej regö-rejtem, Neked ejtem.” (3) (1,2,3)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

Vannak öreglegények is, leányok is. 6-7 van mindegyikéből most a faluban. Azt mondta Csóka Károly, minden negyedik férfi agglegény a faluban. (1,3)

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

Nem tudnak ilyenről. (1,2,3)

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

n.a.

c) Hol szerezték be ezeket?

n.a.

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

Nem élt ilyen szokás a faluban. (1,2,3)

a) Melyik napon,

n.a.

b) miért,

n.a.

c) kik végezték?

n.a.

d) Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

Nem élt ilyen szokás a faluban. (1,2,3)

a) Melyik napon,

n.a.

b) miért,

n.a.

c) kik végezték?

n.a.

d) Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Maskarába öltöztek, kifordított kucsmába hosszú szűrbe, kenderből szakállat csináltak, derekukra láncot kötöttek, ijesztgették a gyerekeket, imádkoztak velük. Almát, diót pár fillért kaptak. (1,2,3)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Betlehemest nem játszottak, csupán 3-4 gyerek járt kis betlehemmel karácsonyi énekeket énekelni. (1,2,3)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Szent Vendelt. (1,2,3)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Azzal, hogy ha rossz lesz, elviszi a kankus. Ez olyan medveféle. (3)

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

Ilyen szokás nem volt,

b) Mikor, hol, miért?

n.a.

c) Írjuk le tömören a szokást?

n.a.

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Nem élt ilyen hiedelem. „Őnáluk sohasem volt ilyen babonaság!” (1,2,3) [Kategória:Szentgotthárd]]

@@ 357. sor: / 357. sor: @@
 ===3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.===
-a)csillagos formájú, b)vesszőíves (1,2,3)
+a)csillagos formájú, c)egyéb (1,2,3)
 ===3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.===