„Vaskeresztes” változatai közötti eltérés
a (→2.24. A befogott marhát milyen szavakkal) |
a (→2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?) |
||
| 242. sor: | 242. sor: | ||
===2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?=== | ===2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?=== | ||
| − | + | A disznónak azt mondták hívogatáskor: „puc puic pujci na”. (1,2,3,4,5) | |
===2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?=== | ===2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?=== | ||
A lap 2014. április 24., 15:26-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1990. október |
| Adatközlők: | (1.)Wágner Ernőné (1931), Vaskeresztes |
| (2.)Wölfinger Ferenc (1898), Vaskeresztes | |
| (3.)Éder József (1913), Vaskeresztes | |
| (4.)Fixl János (1914), Vaskeresztes | |
| (5.)Fixl Jánosné (1918), Vaskeresztes | |
| Gyűjtötte: | Bedő Zoltánné |
| Wiki feldolgozás: | Zajkás Bernadett |
| A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/Vaskeresztes |
| weboldal: | http://www.vaskeresztes.hu/ |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
A régi falu helye a Pinka mellett volt, ahol most rét található. Az volt az Öregfalu (Olddorf) és innen települtek át a mai falu területére. Ez a mai Vaskeresztes, de Újfalunak is emlegetik (Neudorf). (1,2,3,4)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Érdekes, hogy a vezetéknév mellett volt mindegyik családnak „házineve” is, mint pl. a Gábriel családot Endrélnek nevezték. (1) A régi, ősi családok: Wágner, Fixl, Matzer, Taschler, Wizner, Windisch. (1,2,3,4)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
A faluba nem települtek be sohasem nagyobb számban. (1,2,3,4)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Kitelepítés 1946-ban volt, amikor azokat az embereket internálták, akik volksbundisták voltak. (1,2,3,4,)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
A környékbeli falvakat mind hasonlónak tartják, ahol szőlőművelés folyik. Valamint az összes német nemzetiségi település hasonló. (1,2,3,4)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
A falu a Pinka-völgyéhez tartozik. Német nemzetiséginek tartják magukat. (1,2,3,4)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Közeli tájegység a Vashegy (Aisenberg), pl. a Csejke nevezetű falu is itt található. (1,2,3,4)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Pornóapátiban valamikor nagyon híres volt az apátsági templom, Vaskeresztes és nemeslövő a híres borai miatt elismert. (1,2,3,4)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
A környék a falu lakosságát „büdös sváboknak” csúfolta. Ők csak Nárairól tudják, hogy „dobzósoknak” csúfolták őket, mert a püspök elé vitték a rossz minőségű szilvát (dobzót), mert azt már a malacok sem ették meg. (1,2,3,4)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
A magyarországi falvakból való házasodás nem jellemző, inkább osztrák területről házasodtak, vagy pedig falun belül. Persze előfordult a környező településekből is, de nem jellemző. (1,2,3,4)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Vásárba Szombathelyre szoktak járni, kedden és Grazba. Híres a szombathelyi András-napi vásár.
b) Piacra:
Piacra szintén Szombathelyre jártak.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Búcsúba a legtöbbször osztrák területre jártak, de Csejkére is júliusban, Németlövőre szeptemberben.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
n.a.
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
A II. vh. előtt Németországba jártak az emberek ún. „zöldmunkára”. Tavasszal elmentek és ősszel jöttek vissza. (1,2,3)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
Nem volt jellemző az idegenek munkavállalása, maguk dolgoztak a földeken. Helybelieket foglalkoztattak az uradalmak is. (1,2,3,4)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
n.a.
c) szalmafonatú edényeket
n.a.
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
n.a.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
n.a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
Eladásra nem készítettek ilyen árukat, csak a saját céljukra. (1,2,3,4)
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
A cserépedények származási helyét nem ismerik, csak azt, hogy a szombathelyi vásárban vásárolták azokat. (1,2,3,4)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
A II. vh. után paprikás, tojásszedő, Gyula bácsi a kötényanyagárus, drótos-tótok, esernyőcsináló és köszörűs járt a faluban, akik gyakran egyes házak istállóiban aludtak éjszaka. (1,2,3,4)
b) Honnan jöttek?
n.a.
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
paprikás, tojásszedő,kötényanyagárus, drótos-tótok, esernyőcsináló és köszörűs
d) Mit árultak?
n.a.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A németlövőieknek voltak itt nagy számban szőlői és vannak ma is. Ez fordítva is igaz. De mindkét falu esetében helybelieknek is volt és van is a falu határában nagyobb szőlőbirtoka. (1,2,3,4)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
A németlövőieknek voltak itt nagy számban szőlői és vannak ma is. Ez fordítva is igaz. De mindkét falu esetében helybelieknek is volt és van is a falu határában nagyobb szőlőbirtoka. (1,2,3,4)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Régen három temető volt a faluban, az egyiket ami a falu határában volt 1973-ban megszüntették. 1,2,3,4)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
Csontokat a faluban más helyen nem találtak a temetőkön kívül. (1,2,3,4)
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Fogadott ünnepei a következők: január 20. Fábián-Sebestyén ünnep. A régiek úgy tudják, hogy valamikor ezen a napon szűnt meg a pestis-járvány a faluban, a másik május 4-én Szt. Flórián ünnepe, aki a tűzoltók védőszentje, mert régen tűzvész pusztított itt. (1,2,3,4)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Kettes vasboronát használtak. Használtak egyes faboronát is sokan. (1,2,3,4,5)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
Általában kézzel vetettek, mert nagyon szegények voltak és kevés földjük volt. (1,3,5)
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
Volt gép is. (1,3,5) Ritka
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
A gereblyés kaszacsapót használták. (1,3,5)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Nagyon gyakran használtak ilyen kévekötőfát. (1,2,3,4,5)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
13 kéve (goam) volt egy kereszt (paikl). (1,2,3,4,5)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
A kepe szót nem ismerik. (1,2,3,4,5)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
144 és 155 cm közötti volt a csép nyele. (1,2,3,4,5)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
A két világháború között összesegítettek egymásnak, a világháború után már állandó csapat járt a géppel. (1,2,3,4,5)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
A kicsépelt szalmát 1930 körül nyárssal hordták kazalba. Hogy mikor került a faluba, arra nem emlékeznek. (1,2,3,4,5)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Hajdinát a Tsz is próbált erőltetni, de nem sikerült. Az 1960-as években megszűnt a hajdina termelése. (1,2,3,4,5)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
Azt mondják, hogy csak a Tsz vetett eke után burgonyát. (1,2,3,4,5)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A szénaszárítás munkamenete: rendre vágták, 1-2-3 napig szárították (ha volt idejük széjjel is rázták), kupacokba (boglyákba) gyűjtötték, szekéren hazaszállították. (1,3,5)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
A napi száraztakarmányt hátikosárban (puglkoá) és talicskában hordták az istállóba. (1,2,3,4,5)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
Kettes és egyes igát is használtak. A kettes igát „jeu”-nak nevezték, az egyes igát „jehl”-nek. A szegeket (mindhármat) „jeunogl”-nak nevezték. (1,2,3,4,5)
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
A szegeket (mindhármat) „jeunogl”-nak nevezték. (1,2,3,4,5)
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
A szegeket (mindhármat) „jeunogl”-nak nevezték. (1,2,3,4,5)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Nagyon sokat szoktak „csaritot gráblázni”. (Schtrei lava.) Főleg ősszel és tavasszal. (1,2,3,4,5)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
Sokan.
c) Melyik évszakban?
Főleg ősszel és tavasszal. (1,2,3,4,5)
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Igen alkalmaztak szügyre erősített tartóláncot. Három fajtát is ismertek. Ez bőrből készült. (1,3,5)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n.a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Csak a szekér kifejezést használták. A hosszú szekéren szénát, szalmát szállítottak, elől is meg hátul is volt rajta súber. Volt a deszkás (praidlbohm) szekér, amire a szekérkast tették. A kocsi szót nem használták. Hintó nagyon kevés volt a faluban. (1,2,3,4,5)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A szálastakarmányt szállító szekér 400 cm volt. Vendégoldallal nem szállítottak. (1,2,3,4,5)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
A nyomórúd leszorítására rudazókötelet (hajsol) használtak. Más eszközt nem. (1,2,3,4,5)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
A lovasszekér saroglyája zárt volt, és enyhén ívet kivitelben készült. (1,3,5)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
A vesszőből készült szekérkast „vohnkoá”-nak mondták. A formája elölről egyenesen lefelé ívelődött. U alakú volt, egyet használtak belőle csak. (1,2,3,4,5)
b) Használtak-e kettőt is?
Nem.
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Szokták patkoltatni a vonómarhát. Főleg nyáron a nagy munkák idejében. A külső körömre tették a patkót (félpatkót). (1,2,3,4,5)
2.23. A fejőedény régi neve?
A fejőedényt zséternek (saikte) nevezték. (1,2,3,4)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
nyea!
b) terelik jobbra
higa!
c) és balra
hajsz! (1,2,3,4)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
A disznónak azt mondták hívogatáskor: „puc puic pujci na”. (1,2,3,4,5)
