„Vasalja” változatai közötti eltérés
a (/* 3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezekne…) |
a (→3.12.) |
||
| 308. sor: | 308. sor: | ||
====a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon? ==== | ====a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon? ==== | ||
| − | + | Nem. Lederzálva (vágva) hordóba. (5) | |
====b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?==== | ====b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?==== | ||
| − | + | Nem. Lederzálva (vágva) hordóba. (5) | |
===3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)=== | ===3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)=== | ||
A lap 2014. április 20., 14:44-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: 1984. november | |
| Adatközlők:
(1.)Pataki József, 1910. Tarótfa, katolikus, Vasalja, Rákóczi út 46. | |
| (2.)Pataki Mária, 1913. Tarótfa, katolikus, Vasalja, Rákóczi út 46. | |
| (3.)Dobos Istvánné Köbli Mária, 1912. katolikus, Vasalja, Petőfi út 8. | |
| (4.)Gellisz Lajosné Egyed Mária, 1909. katolikus, Vasalja, Kossuth u. 41. | |
| (5.)Gombnás János, 1910. | |
| Gyűjtötte: Nagy Zoltán | |
| Wiki feldolgozás: Zajkás Bernadett | |
| A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/Vasalja |
| weboldal: | http://www.vasalja.hu/ |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
A község mindig magyar falu volt. Valamikor régen rostások (rostakészítők) telepedtek itt le, ők alapították, de azok már régen kihaltak. (1,2,3,4) Valaha, valamikor a hely neve Avasalja volt, később Vasalla lett, ma Vasalja. A falun túl régen (ma is) rétség volt, végig a Pinkáig ilyen öreg makkfákkal volt teli, voltak ott még négyméteres tölgyfák is. Ezt az erdőt hívták avas aljának. Innen van a név. Először avas alja, majd kihagyták az a-t, így lett Vasalja. Eredetéről régi lakóiról nem tud. A helyi plébános beszélte, hogy 1200-ban már állt a templom. (5)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Laki, Lőrincz, Gombás, Zimits, Pál, Szájer, Horváth, Huszár, Egyed. (1,2,3,4)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
A faluba nagyobb számban nem települtek be, csak néhányan kerültek be házasság útján. (1,2,3,4)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
A faluból nem költöztek el, legfeljebb házasság útján kerültek el néhányan. (1,2,3,4)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Pinkamindszent a környéken a központi hely (régen) mindig „nagyobbra nézték magukat” sohasem egyezett Vasaljával a vasaljaiak nem tudtak velük barátkozni. Magyarnádalja, Taródfa, Horvátnádalja (utóbbi pedig horvát község) ezekkel viszont együtt érzett a falu népe hasonlónak tartja. (5)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
A vasaljaiak nem sorolják magukat egyik ismertebb tájegységhez sem. (5)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Ismerik az Őrséget, Hegyhát, Vendek, Hegyalja azok a területek, melyekhez több község tartozik. (5)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Híres községekről nem beszéltek. (5)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
A tarótfaiakak csúfolták: a templomjukon kinőtt a fű, és föl akartak vezetni egy bikát, hogy legelje le. A tarótfaiakra mondták a környékbeli falvak: „Agyonlőtték a diványt!” (Medvének hitték.) Egymás csúfolása: „Nálatok búcsúkor tökleves van.” Tarótfára mondták: „Gyepőltök!” (Kertművelésre.) (1,2,3,4) Igen, a vasaljaiak rálőttek a medvére. (A vasaljaiak agyölüték a divánt.) A felső faluvégen egy rossz díványt kidobtak, egyszer nagy vihar volt, fújt a szél, a dívány kiálló rugói „morogtak”. Volt itt egy kőműves mester Smal Mihály őt szekálták, hogy agyonlőtte a medvét. Ő ugyanis este rálőtt a diványra, mert az morgott és azt hitte, hogy medve. Egyes vasaljaiakat úgy csúfolnak, hogy brumik utalva az esetre. Taródfaiakat: a taródfaiaknak egy kis kápolnájuk van a toronynak szegélye van fent, ez mind kimohásult, azt hitték, hogy zöld gyöp. A bíró összehívatta az előljáróságot és a képviselőtestületet, hogy mit csináljanak evvel. Igen csúnya így föl kéne menni. Azt határozták, hogy fölhúzzák a bikát, majd az lelegeli. Csináltak egy kötelet, azt a bika nyakára kötötték, és úgy húzták fel. Szorult a kötél, fulladozott a bika és kivetette a nyelvét. Mondták a lent állók: Né már kanyarét. Evvel szekálják őket. Má kanyarét. Rátót: keresztbe vitték az erdőbe a létrát. (5)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Igen, elsősorban Pinkamindszentről. A valamirevaló érdemesebb legény a maga falujába is talált párt. Általában falun belül házasodtak. Kemestaródfalváról, Magyarnádaljáról is kerültek ide, de kevesen, Horvátnádaljából, vagy onnan talán sohasem házasodtak. Régebben a század elején Trianon előtt Karácsfáról, Sároslakról, Novaszadból is kerültek ide. A határ módusulásával ez megszűnt. (5)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Körmend
b) Piacra:
Körmend
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Minden hónap első vasárnapján, Újhold vasárnapján Kertesre gyalog. Máriacellbe gyalog. Vasvárra minden évben egy keresztallával, Szombathelyre, Magyarnádaljára olvasóvasárnapon október első vasárnapján a rózsafűzér búcsúja (ott volt egy idős ember, azt vezérnek hívták, ő imádkozott elől végig az úton). (5)
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
n.a.
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Cselédlánynak, szolgáló lánynak sokan mentek Pestre, kevesebben Szombathelyre. Férfiak munkába Szellére, Bakófalvára, Táplánszentkeresztre, Büki cukorgyárba egy-egy személy. Summásnak nemigen jártak. Többen Ausztriába jártak segédnek. Pl. Stémbe. (3)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
Ide alig jött valaki. (3)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
n.a.
c) szalmafonatú edényeket
n.a.
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
Eladásra Bognár Lajos (már nem él) készített.
f) fagereblyét
Eladásra Bognár Lajos (már nem él) készített.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
Bognár Lajos a favillát, gereblyét a faluban adta el, de a környező falvakból is jöttek ide hozzá. Jobban szerették az ő munkáját, mert hajlított volt a villa ága, nem olyan, mint a gyári. Villát pl. Gombás János is készített magának, a rokonságnak. (5)
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
n.a.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Körmendi piacon vásárolták, vagy magyarszombatfai gerencsérektől. Vasaljára is jöttek ezek szekérre egy évben egyszer-kétszer. Fazekat! Fazekat! kiabálták. (5)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Kolompár cigányok jártak, teknyősök voltak. 2-3 család vándorolt. Egy-egy faluba kikötöttek. Akinek volt fizfájuk azt megcsinálták teknyőnek. Háború előtt jártak. (5)
b) Honnan jöttek?
n.a.
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
teknyősök
d) Mit árultak?
n.a.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
Szőlő nem volt, csak egy-egy családnak volt Kemestaródfán. Hegy volt régen. (5)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
Külbirtokosnak itt nem volt szőlője.(5.)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Régen a templom mellett a templomkertben volt a temető. Ma egy temető van a falu közepén (a miseút mellett). (5)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
n.a.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Magyarnádalja, Taródfa, Vasalja. Védszent István király augusztus 20. Fogadott ünnepről nem tudnak. Pinkamindszenten a falu leégett Flórián napján – ennek a tiszteletére volt-e napon búcsú. (5)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Nem. Kizárólag egy boronát használtak. (5)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
====a) kézi vetés: általános, ritka, nincs ====Általános az 1930-as évekig.
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
Az 1930-as évektől a falu 1/3-a, a falu módosabb rétege vetőgéppel vetett. (5)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Gráblás kaszacsapót ismerik kizárólag, 3-4 foga volt. (5)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Igen. (5)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
21 kéve: 1 kereszt. Rozsból, búzából egyformán. (5)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Kepe: 13-14-17. 13: rendes kepe (egy pap volt), 14: dupla pap, 17: rozsból, de búzából is. A számok kévét jelentenek. A gabonát keresztben tartották számon, nem kepében. (5)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
160-165 cm. (5)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Állandó csapat járt a faluból és máshonnan is. Csak a II. világháború után szerződtetett a gépész csapatot. (5)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Nyárssal kizárólag. (5)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
1930-as, 40-es években. Ezekben az években volt még termés, de elvörösült, nem érett be. A föld nem volt nekivaló, de nem meszezték a földet. (5)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
1940-es években, addig kapával vágtak neki lyukat. (5)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
Rendet szétterítve. Este össze is gyűjtötték petrencébe, másik nap elhintették, ha meleg volt, lehetett rakodni. (5)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Egyikkel sem;A szénát istálló ruhában hordták be a kazalból.Ez egy Négyszögletes lepedő, két végén kis rövid rávarrott fogantyúja volt ezt össze lehetett kötni. Evvel hordták a szénát, szalmát az istállóba. Hegyhátsálba köcölének hívják. (5)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
====a) az iga felső fájának nevét: ====n.a.
====b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/: ====Igaszeg
====c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:====Igaszeg (5.)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Igen.
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
kevés mértékben.
c) Melyik évszakban?
Gereblyézték az erdőt ősszel, aztán elmentek rövidszekérrel, melybe cserény volt (ezt trágyaszállításnál is használták), jó magasan felrakták levéllel. Csak akkor almoztak levéllel, ha szukibe voltak a szalmának. A levelet csalitának hívták. (5)
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Szügyhámhoz erősített tartóláncot használtak (szügykarikához volt erősítve) mást nem ismertek. (5)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n.a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Kocsi: fiáker, hintó Szekér: tehénszekér, oldalasszekér, hosszúszekér: marhafoga Lovasszekér: kisszekér: piacra jártak vele, a nagyobb gazdáknak volt. (5)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
4-4,8 m. 5 m ló, tehénszekér: 4, 4,2 m. Nyújtott szekér + hosszúszekér általános (szénát, búzát, rozst). Vendégoldalt nem ismerik. (5)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
Rudazókötéllel, más nem volt. (5)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Kisszekérnek enyhén hajtott volt (domború). Más szekérnek nem volt saroglyája. (5)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
Sarkos (amilyen a szekér) a vége egy kicsit íves volt, két részből állt. Krumplit, kukoricát, burgendit, burgundit (takarmányrépát) hordtak vele, ilyenkor akkor kettőt tettek, de amikor csak szántani mentek, akkor elől egyet használtak. (5)
b) Használtak-e kettőt is?
Igen,mikor krumplit, kukoricát, takarmányrépát hordtak vele.
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Igen, ritkán, volt olyan tehén, amit meg kellett vasanyi, de volt olyan tehén is, amit soha se kellett megvasanyi, mert olyan körme volt, hogy ne vásott el. Volt olyan is, aki ne tudott a kövecses úton menni. A két első lábának külső körmét, külső patáját patkoltatták, a belsőre nem raktak vasat. (5)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (5)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Nee!
b) terelik jobbra
Hiik!
c) és balra
Hook! Becce kisboci neve: gyerekeknek mondták. (5)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Poca, poca, pocas, poca ne! (5)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Ne? Ne? Ne? Pipe ne? (5)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Nevén. Cuki le, le! (5)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Sulok, tiloló. Mezőn, mikor megérett, megsárgult a len szára, kinyütték, kis kévéket csináltak belőle, hetet állítottak egy kúpba. Mikor megszáradt, hazahozták. Sulyokkal a len gubályát letörték, így nyertek magot. Utána nagyobb csombókba összekötötték zsuppkötéllel, elvitték a kövecses parragba (ott vízbe áztatták), arra földet raktak, hogy a víz el ne borítsa, itt ázott egy hétig is. Kiszedték, megszárították, majd lerakták a harmatra. A harmaton volt egy hónapig. Onnan felszedték, a sulokkal újra megtörték, hogy a szálak hasadjanak meg. Utána meg kellett szárogatni kemencébe, sütőbe. Azt tilalták aztán meg. (5)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Fekvőt használtak kizárólagosan. (5)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
Volt.
a) Hogy hívták ezeket?
Erdődyek majorja: Szentkirály templom, iskola és major volt (a falun belül). Külváros 6-7 ház Pinkamindszent felé, a falu szegélyétől 4-500 m-re Kukoló falu végén 5 ház (zsuppos tetejű füstöskonyhás házak). Csutikert: egy ház a gyümölcsös közepében, de még a falun belül. Kisberek: a falun belül volt, ott régen tó volt, mellette 1 ház. Ójszeg: haranglábtól délre, Föjszeg: haranglábtól északra. (5)
b) Miért volt így?
n.a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
n.a.
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
1960 körül. (5)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
Fal mellé rakták a kéményt (füstöskonyhás ház). (5)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
Mindegyik helyiség külön az udvarba nyílik. (5)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
Igen. (5)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
A kőházak (téglából épített házak) már mind rakott sparhelttel készültek. Úgy gondolják, hogy 1876-os évszámos ház már ilyennel bírt, de 1905-ben saját házukban már ilyen volt. (5)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
1945 után. (5)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
Nem volt ilyen. (Bubos kemencét említettek, 1,5x1,5 m nagyságú volt, négyszögletes, de cserépből volt, cserép volt az oldala.) (5)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
A konyhai kemencét 50-60 cm-es padkára építették. Előfordult a faluban néhány olyan is, amely a földpadlóra épült, a kemence szája így a földdel egy szintben volt, ezért elé egy kisebb gödröt ástak, és abba álltak, amikor a kenyeret bevetették. (1,2,3,4)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
Igen, nem torkospajtának hívták, hanem cséplőpajtának nevezték a középső fiókot, mert három fiókos pajták voltak. A fiókokat kispajtának nevezték. (5)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
Nem ismerik a villát. (5)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
Nem. Lederzálva (vágva) hordóba. (5)
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
Nem. Lederzálva (vágva) hordóba. (5)
