„Bucsu” változatai közötti eltérés

A lap jelenlegi, 2014. szeptember 15., 09:09-kori változata

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	2014.Február
Mikrotáji kutatás:	Bucsu, 1989. július
Adatközlők:
Gerencsér Károlyné Gáspár Ilona, 1911. Kőszeg, katolikus
Horváth József, 1912. katolikus
Horváth Józsefné Binger Ilona 1923. katolikus
Magyar István , 1905. katolikus
Magyar Nándor, 1898. katolikus
Magyar Istvánné Prisnyák Mária 1912. katolikus
Gyűjtötte:		Horváth Sándor, Joó Emese
Wiki feldolgozás:	Kőrösi Dalma
A település a Wikipedián:
weboldal:

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A község keletkezéséről érdemlegeset nem igen tudnak. Mindig magyar falu volt, van adat a templom 1600-as leégéséről. A falu tehát a XVI. században már létezett, 1700 körül csoda történt: az egyébként csodás módon korábban a tűzkor le ne égett Mária mise alatt (4-szer egymás után) jött előre az oltár mögül. A falu nevét Bulcsú vezérről kapta, aki erre ment Rohonc felé, és megpihent a faluban.

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Magyar, Horváth, Német, Szakály, Binger, Pomogovits, Kovács, Jánosi. .

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

A faluba nagyobb számban nem települtek be, csupán az uradalmi cselédek (majoriak) költöztek be a faluba a II. világháború után.

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

A faluból nagyobb számban nem költöztek el.

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Bozsok. Onnan sok rokonság van. Az öltözésről is. A bozsokiakat a beszédük alapján, az elválik, másképp beszélnek. A toronyiak rátartibbak. A bozsokiak mindig szebben öltöztek egy kicsit, divatosabban.

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Kérdésre nem adtak választ.

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Tájegységről, vidékről, csoportról nem tudnak. Valamikor megkülönböztették a horvátokat most mára nem.

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Nem tudnak híres községről.

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A búcsúiak gáncások, mert megboronálták a gáncát (gánicát). A dozmatiak gyántások. A toronyiak a tikszarcsirázók. A séiek a sérhoklisok. A nardaiak a krobótok (horvátok). Bozsokot istenégetőknek hívták mert a templomzászlót egyszer egy fának támasztották, alatta tüzet raktak és a zászló véletlenül elégett. A csúfnevek nagy részének jelentését már nem tudják.

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Bozsok főleg. Kevésbé: Dozmat, Torony. Távolabbi helyekről későbben, de nem nagy számban házasodtak.

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Kőszeg, Rohonc, Szombathely, Körmend

b) Piacra:

Szombathelyre vonattal, busszal, szekérrel, gyalog. Most is járnak néhányan tojással. Még hagymát, burgonyát.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Vasvár, Kiscell, Búcsúszentlászló, Kertes, Léka (a II. világháború előtt még néha), Nagycell (most újabban is voltak), Ausztriába.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

n.a

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Búcsúból nem jártak munkába.

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

A környékről jártak Bucsuba munkába főleg az uradalmakba. Torony, Narda, Csatár részesaratóknak az uradalomnak, de a gazdáknak is.

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

Nem.

b) vesszőkosarakat

Kosarat régebben majdnem minden háznál tudtak.

c) szalmafonatú edényeket

Készítettek zsombort is helyben (szalmafonatú edény).

d) szövőbordát

Nem.

e) favillát

Nem.

f) fagereblyét

Nem.

g) faboronát

Nem.

h) egyebet?

Boronát csináltak a helybeliek (bognár és kovács).

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

Kocsikast a piacon vettek: Szombathelyen, Kőszegen. Gereblyét esetleg csinált néhány ember magának. A villát is a piacon vették. A többiek kihaltak. Szőni már régebb óta nem szőttek.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Jáki fazekasok. Főleg vásárokon vették meg, faluba már az adatközlő emlékezete óta nem jártak.

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Ilyen fuvarozó, kereskedő emberek. Magyar emberek voltak.

b) Honnan jöttek?

Trencsén megyéből, Kanizsa környékéről, Rohoncról, Ondódról.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Lsd.: d pont.

d) Mit árultak?

Felsőőrek deszkával (visszafelé búzát vittek). Azt kiabálták a faluban, amit árultak. Drótosok: „Druótozni való!” Üveges: „Ablakot csinálni!” „Paprikát, őrölt paprikát.” (Kalocsa helyett Kanizsát téveszt.) Bosnyákok: kampós botot, „nyérő gépeket”, „hajnyérő gépeket”. A bosnyákok ide tartoztak Magyarországhoz, Bosznia-Hercegovina idetartozott. A ruházatuk nem volt különösebben furcsa, csak egy sapka, egy piros sapka volt a fejükön. A bosnyákok rendezvényre, bálra jelentek meg leginkább, búcsúkor. Olyankor jelentek meg a tömegben. Gombokat, kefét, stb. is a bosnyákok árusítottak. Tojást szedtek: Rohoncon volt egy tikász, azt kiabálta, hogy „Tojást!”. Rohonci zsidó ember volt. Ezek a vándorárusítók, kereskedők az I. világháború után megszűntek jönni. Cigányok jártak koldulni (Ondódról). Teknővájó cigányok jártak nagyon ritkán.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Az elmondás alapján nem a saját faluban, sem a falun kívül nem volt jelentős szőlő. Korábban egyáltalán nem volt a falun kívül.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Csak egy temető volt és van, bár elmondás alapján „az csak úgy hallani”, hogy valamikor a templom körül volt a temető.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Bucsu önálló plébánia. Korábban Dozmathoz tartoztak a II. világháború után. A templom védőszentje Szent Mihály. (A dozmátié Szent György.) Fogadott ünnep nem volt, de nyáron minden nap 3 órakor haragoztak. „Az jobban azér szól, hogy imádkozzanak a népek jégeső eltávolításáért.” Ez Flóriántól Nagyasszonyig van. Délután háromkor harangoznak, csak a nagy haranggal. Már régóta van ez. Volt nagy jégeső 1909-ben, 1912-ben, 1940-ben, 1942-ben.

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Legelőbb csak 1 tagú, favázas volt. A II. világháború után a lovakkal terjedt el a vasból készült 2-3-4 tagú borona. De korábban már volt vasborona (több-tagú) az uradalomban.

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Az I. világháború után már folyamatosan, egyre többen vettek vetőgépet. Előtte még kézzel vetettek. A II. világháborúig kb. 35 gép volt és 52 gazda volt.

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Csordi-nak hívták, gereblye-féle. A kaszapenge feléig értek a fogak. Volt külön gráblás-kasza is. Ezt csak aratáskor használták, ez csak aratókasza volt. Ez az utóbbi az I. világháborúig, az előtt volt. A csordit a falusiak készítették, ha valaki nem értett hozzá, akkor valaki megcsinálta neki.

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Kévekötő, luk volt rajta, a sarlót akasztották belé.

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

A kévéket kepébe rakták. 1 lábba 13 kévét raktak. Lehetett az 4-5 láb, vagy 10 láb is. Ha 2 vagy több láb volt, akkor már kepe. Általában 5-6 lábat raktak, annyit, amennyit könnyebb volt összehordani. „A keresztnek 20 kévét számítottunk. Úgy, hogyha három lábat összeraktunk tizenháormáva és eggye több vót mé allu, az vuot kiét kereszt.” A legtetején lévőt papnak hívták, az alsó, hosszanti sort „zsinuornak” hívták.

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Meghatározatlan számú keresztet jelent a kepe.

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

155 cm fölötti volt.

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A géppel cséplés kb. 1915-től általános volt. Voltak részesmunkások, bérmunkások is, de volt kalákában is. A géptulajdonos volt a gépész, meg az etető is vele jött. A kaláka volt a gyakoribb. Szomszédok és a gazdák segítettek egymásnak. Itt a rokonság nem számított. 14-15 ember kellett a gépi csépléshze. A gépészen kívül és az etetőn kívül. A kicsépelendő gabona aránya sem számított a visszasegítésnél, végig visszaszolgálták.

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Kb. 1914-ig járgánnyal csépeltek, ekkor vasvillával hordták a szalmát a kazalba. Utána a gépi cséplésnél „nyárs”-sal hordták: 3-4 m hosszú, hegyes végű fa, a végén megvasalva. A másik vége felé egy fa volt keresztbe, hogy a szalma le ne csússzon, s meg lehessen támasztani. Egy ember segítette felvenni, villával tolta. A TSZ-szel jött az eleváter. A TSZ 1952-ben alakult meg, s nem szűnt meg. Persze csak oda ment az eleváter, ahova be tudott menni.

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Hajdina termesztés a TSZ megalakulásáig volt.

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A krumplit eke után. Az emlékezet óta eke után vetették, esetleg volt olyan, aki csak keveset vetett, az kapa után csinálta.

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

a), renden hagyják, pár nap múlva, attól függ, milyen az idő, megforgatják. ű

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Hajdivánt nem ismernek. Talicskával, hívják bakszekérnek is. Hátaskosárban, fűhordóruhában, ahol kevesebb állat volt (2-3 állattal).

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

Az iga fölső része: vonó. Van egy alsó fája. Ezeket összekötik az: igabéfák. A rúdra rögzítő szög: derikszög. A másik kettő: igaszög.

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Ha rossz volt a termés, kevés volt a szalma, akkor hoztak csalitot (falevelet).

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Elég sokan.

c) Melyik évszakban?

Ősszel hordtak inkább. Még a TSZ idő alatt is hoztak.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

A szügyhámon volt. Vidékiek voltak, ahol nyakló volt. Ebbe a közelségben nem látott, talán az Alföldön.

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Kocsi: parádés, négy üléses, féderes. Szekér: amin fuvaroztak. Lovasszekér: ökörszekér, tehénszekér.

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szálas takarmányhoz való szekér 4 m hosszú volt. Nyújtott oldalas volt csak.

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Csak rudazókötelet használtak hátul.

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A lovasszekérnek nem volt saroglyája. Csak suber volt.

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

b) Használtak-e kettőt is?

Négy oldalú. A szekér eleje, illetve vége felé álló oldal enyhén ívelt.

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Az ökröket és a teheneket is szokták patkolni, azokat a teheneket, amelyek szekeret húztak. Ha a munkában, a úton a marhának a körme már annyira levásott, hogy érzékeny volt, fájt neki az úton menni, akkor megvasalták. Ha nem kopott le, akkor nem vasalták meg sosem. Az arányt nem lehetett pontosan meghatározni. Ökör a TSZ-ig volt.

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. Fejőzséter.

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Neee!

b) terelik jobbra

Hokk!

c) és balra

Hokk! Megállítás: Hóó! Lovaknál: Jobbra: Hótte! Balra: Hii! Indítás: Győő! Megállítás: Kőő!

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Cocám gyere! Zavarás: Hüccs!

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipi! Zavarás: Siii!

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Györe! Meg a nevét is mondják. Zavarás: Nem miész!

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Nem emlékeznek a kender és a len megmunkálására. Egyöntetű véleményük az volt, hogy az ő idejükben már nem volt.

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

n.a

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

Van egy ház a hajdani vasútállomáson.

a) Hogy hívták ezeket?

A határban majorok voltak: Nyeste-major, Újerdő-major.

b) Miért volt így?

n.a

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

n.a

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Döngölt falu házra emlékeznek csak. A II. világháborúig. Egy volt még, kb. a 60-as évekig.

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

Lebontották és a fal mellé építettek kéményt. Gyakran egy füstölővel párba épített kenyérsütő kemence került a szabadkémény helyébe.

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A konyhából volt egy ajtó. A kamrának lehetett külön ajtaja az udvarról. A régi házaknál volt tornác.

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Az emlékezet szerint keresztmestergerendák voltak a faluban.

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Rakott sparhelt volt. Ez volt a II. világháborúig. A legtöbb helyen ez volt.

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A kockaházakat a TSZ-től vagy inkább később építik (a 60-as évektől). Már az emlékezet óta volt nem egysoros ház.

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Nincs válasz.

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A konyhai kemencét 20-30 cm-es padkára építették.

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Leginkább a kétépületes pajták voltak: volt cséplő és volt szénás. A cséplőben nem volt mestergerenda, hogy lehessen csépelni. A másikban már volt, ami összetartotta. Volt torkos- és hajlított pajta is, de a legáltalánosabb a két épületes pajta volt.

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Az emlékezet szerinti időben nem volt kemencében főzés, így nem tudnak a kiszedő villáról.

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

A 10-es, 20-as években néhányan savanyítottak répát. Bővebben nem tudnak.

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

n.a

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

Kb. 1954-55-ben szűnt meg a kenyér házi sütése.

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Vesszőíves. (rajz)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Használtak köpülőt, aminek egy füle volt, s dongás volt.

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Egy vastagságú mozsár ütőről tudnak.

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinából: Hajdinamálé: leorrázni, lekeverni (őrölt hajdinát). Megsütötték, előtte kicsit állni hagyták, hogy egy picit keljen. Gáncát: megmelegíteni a hajdinalisztet, amikor megizzadt, akkor le kell forrázni sima vízzel. Hajdinagánca a neve. Használtak hajdinát hurkához is.

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Karácsonyra kukoricából sütöttek kenyerest (felesbe a búzaliszttel). Készítettek kalácsot, pusztakalácsot is. Lakodalomra kalinkót sütöttek: a megfont, gömbölyűre hajlított kalácstésztára, a tésztából egy nagy keresztet tettek, mellette a négy részbe pedig virágokat hajlítottak.

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Kb. a II. világháború óta ismerik a lecsót. 5 tagú családnál: 2 fej vöröshagyma, egy jó fakanál zsír alá. Kis paradicsomot, ahhoz kell tenni a kb. ½ kiló paprikát, hosszúra vágva. Ezt lefödni és úgy diszntelődik. Még nem gyengül, addig marad a tűzön. A tojást utoljára teszik bele, 2-3 tojást. A tojás beleütése elég általános. Mások, ha kolbászt tesznek, akkor nem tesznek tojást, de egyébként igen. (2,4)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

A paradicsomot és paprikát már a két háború között ismerték és termesztették, nyers fogyasztásukat elősegítette, hogy Szombathely környékén sok bolgár kertész is termelte. A paradicsomot régen nem ették nyerse, a paprikát igen a 20-30-as évek óta már.

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

A karácsonyi asztalra kerek kukoricáskenyeret (fele liszt, fele kukorica) tettek, valamint gömbölyű, töltetlen üreskalácsot, hosszúkás, mákos kalácsot, fonottkalácsot, hosszúkás diós kalácsot, szőlős, almás lepényt és csírázó gabonából készült szaladós ételt.

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

b) Hány szélből készült?

Viseltek a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként, amely egy szélből készült. 1920-30 körül kezdett elmaradni nagyobb mértékben, de a legidősebbek még a II. világháború után sem vetették le.

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Az asszonyok a derékban rögzített szoknyát a 30-40-es években kezdték nagyobb mértékben elhagyni.

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Az asszonyok nem szőttek a faluban, csak fontak, a fonalat takácshoz hordták Kisnardára, Bozsókra.

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

A fejkendőt fokozatosan a II. világháború után hagyták el az asszonyok.

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

A lakószobában a két ágyat 1950-60-as évekig, az új bútorokat tették egymás mellé.

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

1910 körül a legtöbb esküvőt farsangkor (januárban, februárban) tartották, valamint húsvét után.

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Nem tartottak esküvőt Nagyböjt és ádvent idején.

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

Régen csak szerdán volt lakodalom.

b) 1930 körül:

Kb. a 40-es évektől volt szombaton. Vasárnap nem volt. Szombaton azért nem volt, mert akkor vasárnap nem mentek volna misére. Mostanában néha tartanak vasárnap.

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

A lánynál volt a lakodalom.

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

A lánynál volt a fő étkezés

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

Másik nap reggel, amikor a fiú házához kísérték, akkor ott volt amolyan reggeli féle.

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

A lakodalom leginkább otthon volt.

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

Pár éve legtöbben Szombathelyen tartják: vendéglőben vannak, a süteményt a háznál sütik is, viszik oda. Korábban csak néhány volt, amelyiket a kultúrban tartották.

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

Régebben volt vendéghívó. Ő 1-2 héttel a lakodalom előtt hívott meg mindenkit. A tanukat és a koszorúslányokat és vőfélyeket 2-3 héttel korábban s jegyesek hívták meg.

b) 1930 körül:

Kb. a 60-as évek óta csak a fiatalok hívnak.

4.6.

Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Tányértörés nem volt.

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

Ondódi cigányok. Volt ilyen banda itt Bucsuban is.

b) Milyen hangszereken játszottak?

bőgős, cimbalmos, a többi hegedűs

c) Hány főből állott a zenekar?

4-5 zenész

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

Sem harmonikás nem volt, sem más banda.

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

Igen.

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

A legények beszalmáztak vagy lucáztak. Az egész udvart teleszórták a lányos házaknál. A gyerekek jártak (fiúk) reggel. Szalmát vittek a kezükben, azt mondókájuk közben szétszórták. A szalmát otthonról vitték, vagy esetleg a háznál lopták. 2-3-an jártak. „Tikjok, lúdjok ülősek legyenek Fejszéje, furajok élessek legyenek Annyi töpörtöjük legyen, Mint a kútba a föhény. Annyi zsírgyuk legyen, Mint kútba a víz. Lányuknak akkora csöcse lgyen, Mint a bugyogakorsuó Ollan vastag szalannájuk legyen, Mint a mestergerenda. Ollan hosszú kalbászuk legyen, Mint a rudazókötiél.” A legények, ha módjukban állott, akkor mást is széthordtak a lányos házaktól. A lucázó gyerekek után a szalmát összeszedték és a tyúkólba vitték, hogy a tyúkok jobban tojjanak.

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

n.a

b) Meddig élt ez a szokás?

A regölésről az a véleményük, hogy nem igen volt a faluban. Kb. az 1910-20-as években voltak regölések.

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

n.a

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

n.a

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

Öreglegény mindig volt, most is van, 7-8 kb. A falu lakossága kb. 700 fő. Az 1910-es években kb. 730-an voltak.

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

Az emlékezet szerint nem ismerete.

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

n.a

c) Hol szerezték be ezeket?

n.a

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

Nem.

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

a) Melyik napon,

n.a

b) miért,

Dozmatra mentek, s akkor söprűt gyújtottak meg.

c) kik végezték?

n.a

d) Meddig élt ez a szokás?

Az 1910-es, 20-as években éjféli misére menet Volt, hogy a saját falujukban lopták a söprűt az égetéshez.

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

14-15 éves fiúk öltöztek fel Mikulásnak, láncos Miklósnak, krampusznak. Álarcot tettek, bundába, mindenféle rossz ruhába. Nem lehetett megismerni őket. Lánccal, bottal. Hordtak csokit is a jó gyerekeknek. Kérdezték: „Juo tanuló vagy-ö? Tudsz-ö imádkoznyi?”

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

5 szereplő van: angyal, aki a templomot viszi, 4 pásztor.

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Szent Vendel az állatok védőszentje.

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Láncos Mikulás, krampusz, kéményseprő, csendőr.

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

Diódobálás az I. világháború után volt egy ideig.

b) Mikor, hol, miért?

A templomban, karácsonykor

c) Írjuk le tömören a szokást?

Az éjféli misén a fiúk dióval megdobálták a lányokat (nem tudták megmagyarázni mi okból).

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Tüskevágó vagy valami bokorvágó ember, vágja a fejszével a tüskét. Nem tudni, hogy miért van ott.

@@ 4. sor: / 4. sor: @@
 {| style="color: black; background-color: #ffffcc;" width="50%"
 |'''Adatfelvétel ideje: '''
+|2014.Február
+|-
+|'''Mikrotáji kutatás: '''
 |Bucsu, 1989. július
 |-
@@ 521. sor: / 524. sor: @@
 [[Kategória: Vasvár]]
 [[Kategória: Kisnarda]]
+[[Kategória:Ondódi zenészek]]