„Marcalgergelyi” változatai közötti eltérés
a (→3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)) |
a (→3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?) |
||
| 372. sor: | 372. sor: | ||
===3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?=== | ===3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?=== | ||
| − | + | Volt takács a faluban. | |
| + | 5-6 takács volt egyidőben. | ||
| + | Háznál nem szőttek az asszonyok. (2,3,4,5) | ||
===3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?=== | ===3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?=== | ||
A lap 2014. április 18., 12:07-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | |
| Adatközlők: | (1.) |
| (2.) | |
| Gyűjtötte: | |
| Wiki feldolgozás: | |
| A település a Wikipedián: | |
| weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Bicsak Gergely vára a dombon volt, az övé volt ez a terület. „A Marcal meg itt folyik a kertek alatt.” (1,2,3,4,5)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
A falu régi családjai: Kiss, Boda, Illés (volt a faluban Illés-köz, annyian voltak), Bíró, Sőt, Döbrönte, Kovács, Szabó, Nagy. (1,2,4)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
A cselédmozgást említik. 1945 után sok idegen került be a faluba. (1,2,4)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
A cselédmozgást említik. Az 50-es években a „kulákokat kilakoltatták, a házukból elhajtották őket”. (1,2,4)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Vinár, Külsővát (az evangélikusok ide tartoztak vallásilag, gyönyörű, nagy temploma van a falunak), Szergény, Nemesszalók. (Ezek a falvak valószínűleg egyéb kapcsolatokat is mutatnak, mert megnevezésük határozott.) (1,2,4,5)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Nem tartozik tájegységhez a falu. (1,2,4,5)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Kemenesalja. A faluhoz közeleső kemenesalji faluk: Szergény, Kemenesmagasi, Kemenesszentmárton. (1,2,4)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Nem tudnak ilyent. (1,2,3,5)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Nemesszalókon felhúzták a langalót. Szergényben kimártogatták a holdvilágot. Az itteniekre mondják, hogy kiharangozták a pörköld disznót. Szergény és Marcalgergelyi között van Vas és Veszprém megye határárka. az árok két széléről ezt kiabálták egymásnak a gyerekek: Gyertek ide kobakok, de fehér a fogatok. (1,2,4)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Elvétve házasodtak vidékről. „Egy-kettőt, ha hoztak, kevés legény volt a faluban”. Vecséből, Dabronyból, Szergényből került ide néhány lány. (1,2,3,4)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Cellbe, Pápára jártak. Sümegre, Devecserbe, Kapuvárra mentek állatot venni, eladni. Sümegen és Devecserben olcsón vették, Kapuváron drágán adták el.
b) Piacra:
Nem volt divat a piacozás. Egy-két asszony Pápára járt. Ez drágább volt, mint a celli piac, mert több volt a gyár.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
A következő falukba jártak: Vinár (május harmadik vasárnapja – a faluban is ekkor), Külsővat (augusztus első vasárnapja), Szegény, Nemesszalók, Mihályháza (mindhárom Pünkösd), Kemeneshőgyész (augusztus 20.), Kemenesmagasi (Szt. Háromság), Pórszalók (május első vasárnapja).
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Nem jártak. A falu református. (1,2,3,4)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
„Sok kulák volt a faluban”. Napszámba jártak a nagygazdákhoz. A faluból a férfiak nem jártak ki dolgozni. Néhány lány ment Pápára szolgálni. A nők mentek a pápai dohánygyárba, textilgyárba. (1,2,3,4)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
A nagygazdákhoz jöttek cselédek, 4-5 ember is volt egy gazdánál. Nemesszalókról, Ostffyasszonyfáról voltak itt cselédek. „A falu fele majdnem úgy jött ide”. (1,2,3,4,5)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
A maguk részéről kötöttek zsombort, kosarat, söprűt. Rokonoknak adtak, de eladásra nem kötöttek. (1,2,3,4)
a) kocsikasokat
b) vesszőkosarakat
c) szalmafonatú edényeket
d) szövőbordát
e) favillát
f) fagereblyét
g) faboronát
h) egyebet?
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
„Úgy hozták árunyi”. Herendről, Ajkáról. (1,5) Somlóvásárhelyről, Sümegről. (2,3,4)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Fazekasok jártak szekérrel. „Ókor jöttek drótos-tótok, de nemigen, ilyen kis faluban nem jártak.” (1) „Tótok jöttek a határszélről”. Edényeket javítottak. Ugodról meszesek. A Bakonyból – faeszközöket árultak. Szeged környékéről paprikások. (1,2,3,4)
b) Honnan jöttek?
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
d) Mit árultak?
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
Régen „átlagban mindnek volt” szőlője a faluban. A TSZ után tönkrement. Most is van 6-7 embernek a régi területen. (1,2,3,4)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Régóta ez az egy temetője van a falunak. A „Bicsak-dombon” régen vasajtót talátak, meg fegyvereket is. A dombhoz vezető utat is Bicsak útnak nevezik. (1,2,3,4)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Nincs a falunak fogadott ünnepe. (1,2,3,4)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Két, három levelű fogast használtak. Utóbbit magtakarónak. Egyes fafogas is volt még. (1,2,3,4,5)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
Az I. világháború után közvetlenül a régi öregek, kisgazdák még kézzel vetettek. Hamarosan azonban a gazdák közösen vettek gépet. A két háború között már majdnem mindenki géppel vetett. (2,3,4,5)
====a) kézi vetés:ritka
====b) a gépi vetés: általános
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
A „b” fajtát használták legtöbben, takarós kaszának mondják. „C”-t is használták kevesen, ez is takaró. (2,3,4,5)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Nem lehetett a kötőfába beletenni a sarlét. Lyuk volt rajta, hogy fel lehessen kötni madzagra. Olyan is volt, hogy csak a nadrág szárába dugták. (2,3,4,5)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
Búzából, rozsból 17 kéve volt egy kereszt. A 17-et papnak mondják. A nagygazdák „rúdra kepéltek”, ekkor 18 kéve volt egy kereszt. Árpából, zabból 13 kéve volt egy kereszt. (2,3,4,5)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
„Hossziba csinálják.” Kepének mondják. Nem számított, hogy hány kereszt ment bele egy kepébe, „ki milyent akart”. „A hosszabb jobb volt, mert nem döntötte el a szél.” 9-12 kereszt is volt egy kepében. A termést úgy számították, hogy egy kereszt hány kg termést adott. (2,3,4,5)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
150-160 cm. (2) 160-170 cm – az ember magasságától függött. (4) Talán 2 m is volt. (5) (Becsült adatok)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Részes cséplők dolgoztak, akiket a gép tulajdonosa fogadott fel. „Olyan is volt, hogy a kisgazdák besegítettek egymásnak”. (4) (2,3,4,5)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Eleváterrel. A kisgépeknél nyársaltak, de ez függött az udvartól is. (2,3,4,5)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
A 20-30-as években vetettek hajdinát. Nem sokan. Inkább mohart, kölest vetettek. „Nemigen vetettek, csak egyik-másik”. (2,3,4,5)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
A 20-30-as években már eke után vetették a krumplit. (2,3,4,5)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A lekaszált füvet renden szárították. 3-4 nap múlva forgatták. Utána még börzögették. Petrencébe rakták, szekérrel hazavitték. Ha messze voltak a petrencék egymástól, petrencefával hordták a szekérhez. „A petrencét összehordták boglyákba.” (Elképzelhető, hogy a boglyázás később elmaradt.) A nagygazdáknak már a háború előtt is volt gépe. Ők a sodrásból egyből szekérre rakták. (4) (2,3,4,5)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Kosárral, villával. A pajtába petrencefán hordták be. (2,3,4,5)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
igavonó, hámfa
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
nyakszeg (2), igaszeg (4,5)
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg (2), nyakszeg (4,5) (Valószínű (2) keverte.)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Nagyon régen, amikor még sok tölgy és cserfa erdő volt, használták a fák leveleit almozáshoz. Az erdőket már az I. világháború előtt elkezdték kitermelni. (4)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
Nem nagyon használták, volt elég szalma. (4,5) A kerti leveleket a trágyára dobták. (2,3,4,5)
c) Melyik évszakban?
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
„Köllött a lovaknak, könnyebben megtartotta a szerszámot, mint a nyakával.” (A szügyelőlánc.) Nagyobb helyen nyaklót használtak, hogy ne rángasson. (2,3,4,5)
b) Melyik mód régibb, újabb?
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
A ló után kocsit fogtak, tehén, ökör után szekeret. (2,3,4,5)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
Hosszú szekérrel. 4-5 m hosszú volt. „A kisember meg behordta rövidszekérrel, vendégoldalat (karfát) használva.” A vendégoldalas szállítás a régebbi. (4) (2,3,4,5)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
Elől láncot, hátul kötelet használtak. Kampó vagy csiga segítette a kötelet, hogy könnyebben forduljon. A kötelet duplán fogták. (2,3,4,5)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Saroglyát elől-hátul használtak. Enyhén hajtott volt. (2,3,4,5)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
Nem emlékszik rá (2,5) egy helyen volt. (2) Nem voltak még csézák, azért kellett. Személyszállításra használták. Nem vesszőből volt, hanem gyékényből. Zalából és a Garam mentiről hozták. (4) (2,3,4,5)
b) Használtak-e kettőt is?
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Tehenet, ökröt egyaránt patkoltak, ha fúrt a lábával (fájt a körme). Az első lábat patkolták. (2,3,4,5)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (2,3,4,5)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
nevén, na gyerünk
b) terelik jobbra
csálé
c) és balra
nejde vagy hajsz (Úgy tűnik a „nejde” a régebbi.) (2,3,4,5)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Cocám ne-ne. (2,3,4,5)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pipipi. (2,3,4,5)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Nevén. A „le” hivószót kevesen használják. (2,3,4,5)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Kendertörőt/vágót használtak. Ezzel tilalták kétszer. „Tiralónak” mondják a gerebent. (2,3,4,5)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Az „a” fajtát használták. A háború után már nem termeltek kendert. (2,3,4,5)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
A falu ezen a helyen volt. Említik a Bicsak-dombot. Ott találtak régi vasajtót, fegyvert. (2,3,4,5)
a) Hogy hívták ezeket?
b) Miért volt így?
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
Nem emlékeznek sövényházra. (2,3,5) Volt sövényház a faluban. A legutolsót a 60-as években bontották le. Az I. világháború után már alig-alig volt sövényház. (4) Tömésházak voltak.
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
Amikor elbontották a szabadkéményt, a mászókéményt a fal mellé tették. A szoba és a konyha közfalának a közepére. A cilinderkéményt a falba vagy a falba süllyesztve rakták. Ekkor már a kemence kint volt az udvaron. Fekvőkémény is volt a faluban. (2,3,4,5)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
A házakhoz gádor tartozott az egysoros házaknál. A gádort fa vagy téglaláb tartotta. A legrégebbi szabadkéményes házaknál a szoba is a gádorról nyílt. Általánosabb azonban, hogy a szoba a konyháról nyílt. A kamra általában a gádorról nyílt. A cselédházaknál közös konyhák voltak. 5-6 család is lakott egy udvarban. (2,3,4,5)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
„A szélesebb szobákhoz kellett keresztmestergerenda”. (2,3,4,5)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
A falsporheltet „a háború után kidobták –, meg már előtte is”. Az 50-es években dobták ki őket. (Kezdeti és elterjedési időpont nincs.) (2,3,4,5)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
A 60-as évektől építenek sátortetős tömbházat. Még az 50-es években is épült egy-két egysoros ház egy vagy két szobával. (2) A II. világháborúig épültek egysorosok. (5) Az egyenes házakat meghajtották, így is sátortetős házhoz jutottak. (2,3,4,5)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
Szemes cserépkályha volt nagyon régen. Az ő idejükben már többnyire öntött vaskályhával fűtötték a szobát. (2,3,4,5)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
„Volt egy kis fundamentuma.” 50-60 cm magasan kezdődött a kemence feneke. (2,3,4,5)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
Keresztben vagy hosszában voltak az egyenes pajták a telken. Egy vagy kétkapusak voltak. Sok épült szergényi kőből. Vagy a lába volt kőből és az oldalait bedeszkázták. Nem volt középrészen kiugró pajta. (2,3,4,5)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
Nem tudnak róla. (2,3,5) 60 cm hosszú volt, egyenes ágú, az egész vasból készült. Vagy a fülébe akasztották az edénynek vagy az ágai közé akasztották. (4)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
Nem emlékeznek arra, hogy kerékrépát savanyítottak volna.
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
A káposztát leszelték, birsalmát tettek közé. (2,3,4,5)
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
Az 50-es években már volt gyári kenyér, akkor szűnt meg. (2,3,4,5)
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
Nem használtak kenyértartót. (2,3,4) Kenyérrácsnak mondták. Két póznát párhuzamosan felkötöttek, arra rakták a kenyeret. (2,3,4)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
Cserépből készült tejesfazékban köpültek. A nagygazdáknál volt dongás vajköpülő is. Volt fedője is. Két füle volt. (2,3,4,5)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
Nem használtak törőt. (2,3,4,5)
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
Egyikből sem készítettek emberi táplálékot. (2,3,4,5)
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
Hármas fonású hosszúkás kalácsot sütöttek. Kuglit. „Megfonták, meghajlították kifli formába. Simán is, de jobban fonottan.” (4) (2,3,4,5)
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
A 60-as évek óta télire is tesznek el. A lecsót mindig szerették. Tojást ütnek rá. (2,3,4,5)
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
Mindig megették nyersen is a paprikát és a paradicsomot. (2,3,4,5)
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
Mákos- diós kalácsot. Utóbb bejglit. (2,3,4,5)
3.22.
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
A 20-as évek végéig mindennapos viselet volt, de templomba már a legtöbben nem mentek el benne. (2,3,4,5)
b) Hány szélből készült?
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
A 30-as években már egyberuhában jártak. Az öregasszonyok a 40-es évek legvégéig jártak ráncos szoknyában. (2,3,4,5)
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
Volt takács a faluban. 5-6 takács volt egyidőben. Háznál nem szőttek az asszonyok. (2,3,4,5)
