„Felsőcsatár” változatai közötti eltérés
(→c) és balra) |
|||
| (egy szerkesztő egy közbeeső változata nincs mutatva) | |||
| 502. sor: | 502. sor: | ||
[[Kategória:Települések]] | [[Kategória:Települések]] | ||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
[[Kategória:Szombathely]] | [[Kategória:Szombathely]] | ||
| − | [[Kategória: | + | [[Kategória:Felsőcsatári zenészek]] |
| + | [[Kategória:Helybéli zenészek]] | ||
A lap jelenlegi, 2014. szeptember 15., 11:38-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | Felsőcsatár (Gornji Četar), 1990. október |
| Adatközlők: | (1.) Herics János, 1920. |
| (2.) Horváth István, 1910. | |
| (3.) Rudák Géza, 1930. | |
| (4.) Rudák Gézáné, 1933. | |
| Gyűjtötte: | Bedő Zoltánné |
| Wiki feldolgozás: | Kucsera Sándor |
| A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/Fels%C5%91csat%C3%A1r |
| weboldal: | http://www.felsocsatar.hu/ |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Az eredeti település Alsócsatár, innen ered a község kiterjedése. A régiek az itt lévő forrás környékén gombatermesztéssel foglalkoztak. A falu egyébként horvát nemzetiségi. Őseik valamint 1. és 2. adatközlő 1922-ig osztrák állampolgárok voltak. Ebben az évben került ez a szűkebb vidék újra Magyarországhoz. (1,2,3,4)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Homosics, Glavanics, Kovacsics, Osztrosics, Veszelics, Kalcsics, Bencsics, Kolonovics, Tomasics, Csercsics, Érics. (1,2,3,4)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Mivel ez horvát település magyarok betelepülésével kell számolnunk. A II. világháború után Náraiból és Búcsú községből települt át jelentősebb magyar ajkú néptömeg. (1,2,3,4)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Az 50-es években a német lakosságot internálták a faluból, más kitelepülésre, vagy kitelepítésre nem emlékeznek. (1,2,3,4)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Hasonló településnek egyértelműen a többi horvát falut tartják: Alsócsatár (Dolnji Četar), Narda (Velika Narda), Horvátlövő (Horvatske Šitze), Pinkaóvár (Čem), Vaskeresztes, Szentpéterfa, stb. (1,2,3,4)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Községüket a Pinka-völgyébe helyezik, magukat pedig horvátnak és magyaroknak is tartják. (1,2,3,4)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Nem ismernek közeli tájegységeket. (1,2,3,4)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Vaskeresztes nagyon híres szőlőjéről, Ják pedig templomáról. (1,2,3)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Nárait „dobzósoknak” ismerik, illetve csúfolták. Dobzót (vagyis apró szilvát) vittek a püspöknek, hogy egye meg, mert már a malacok sem eszik meg. Nardát „akasztósoknak” csúfolták, mert a domboldalra „kiakasztották” a bikát, hogy lelegelje az ott lévő lekaszálatlan füvet. (1,2,3,4)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Szoktak régebben és ma is más falvakból házasodni. A következőkből: Narda, Vaskeresztes, Szentpéterfa, Horvátzsidány. Olyan faluról nem tudnak, ahonnan különösen nem volt szokás házasodni. (1,2,3,4)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Kedden és pénteken szoktak Szombathelyre járni.
b) Piacra:
Egy évben 3-4-szer szoktak elmenni, emlékeznek a Szent György-napi és András-napira is.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Vasvár, Celldömölk, Lékára mentek el. Saját búcsújukat Szent István napján tartják a mai napig is. (1,2,3,4)
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
A falu határában volt egy major, ott szoktak munkát vállalni az emberek nagyobb számban, mint pl. borsó, lencse szedése és gazolása. Ezenkívül gyakran szoktak munkát vállalni Ausztriában is. (1,2,3,4)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
A településen található kőbányába jöttek dolgozni, télen és tavasszal. Nyáron a mezőgazdaságban dolgoztak. Újév táján cselédeskedni, illetve cselédnek jelentkezni jöttek kisebb számban. (1,2,3)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
A helybeliek nem készítettek eladásra dolgokat. Az eszközöket a szombathelyi vásáron szerezték be. (1,3,4)
a) kocsikasokat
b) vesszőkosarakat
c) szalmafonatú edényeket
d) szövőbordát
e) favillát
f) fagereblyét
g) faboronát
h) egyebet?
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Körmend vidékén készített cserépedényeket használtak, melyeket a szombathelyi vásáron szereztek be. (2,3,4)
1.16.
Az alábbi vándorárusok jártak a faluba: osztrák területről meszesek, Trencsényből bádogosok, üvegesek. (1,2,3,4)
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
b) Honnan jöttek?
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
d) Mit árultak?
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A helybelieknek más falvak határában nem voltak szőlői. Viszont számos szombathelyinek volt itt szőlőbirtoka. Ma már a szőlők többsége nem falubeli tulajdonában van. (1,2,3,4)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
A falunak egy temetője van a falu határánál. Csontokat nem találtak sehol sem más helyen, de egy szántás alkalmával találtak egy feltehetőleg nagyon régi talán ókori épület-maradványt, amit azonban nem tártak fel, nem kezdődött el a régészeti kutatása. (1,2,3,4)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Egyetlen egy ilyen ünnepük van, ez a szeptember 18-ai szentségimádás. (1,2,3,4)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Ismerték a 2-es és 3-as vasboronát is, de inkább a 2-est használták, sőt szegény embereknél csak az egyes faborona volt használatban. (1,2,3,4)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
Általában kézi vetőgépet alkalmaztak, de módosabb gazdáknak már volt gépi, 12 soros vetőgépe is. (1,2,3,4)
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
A gereblyés kaszacsapót b) használták aratáskor, a hajmókot pedig magasabb fű kaszálására. Kb. a századforduló óta ismerik. (1,2,3,4)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Igen, gyakran használták ezt a típusú kévekötőfát. (1,2,3,4)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
Kétféle keresztet használtak: – az egy lábas keresztet, és a – két lábas keresztet. Az egy lábas keresztnél 20 kéve volt 1 kereszt. A két lábas keresztnél 15 kéve volt 1 kereszt. (1,2,3,4)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
A kepe szót több kereszt egymásutániságára használták. Hogy egy kepe hány keresztből állt, azt az határozta meg, hogy milyen elhelyezkedésű volt a terület. (Vagyis minél egyszerűbb legyen összegyűjteni.) (1,2,3,4)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
A csép nyele 150 cm hosszú volt. (1,2,3,4)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Gépi cséplés esetén állandó csapat járt „kalákában”. Az állandó csapat 4 főt jelentett, a többi arató a rokonságból állt össze. (1,2,3,4)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Kétféle nyársat is használtak. Az egyik a hosszú egyágú, amit a mellékelt ábra is mutat, a másik pedig, egy rövid kétágú (villa alakú) nyárs volt. (1,2,3)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Az 50-es években még előfordult a hajdina termelése. (2,3,4)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
Emlékezetük szerint mindig is eke után vetették a burgonyát. (1,2,3,4)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A szénaszárítás munkamenete: általában június 8-a után kaszáltak (rendre lekaszálták), 2-3 napig szárították (közben megforgatták), majd „boglába” rakták. (1,2,3,4)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
A napi száraztakarmányt nagyobb méretű hátikosárban hordták be az istállóba. A kosár aljában egy fadeszka volt elhelyezve, a fenéken keresztül pedig két fül volt ráerősítve a kosárra. (1,2,3,4)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
Az ábrázolt igát is, valamint az ún. egyes igát is alkalmazták. A rudat rögzítő szeget igaszegnek (klin-nek) nevezték, a külső szegeket pedig csak horvátul „kušča”-nak. (1,2,3,4)
a) az iga felső fájának nevét:
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
2.15.
Igen, almozáshoz használták a fák leveleit. Tavasszal és ősszel is. „Csalit”-nak nevezték. (1,2,3,4)
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
c) Melyik évszakban?
2.16.
Igen, alkalmaztak szügyre erősített tartóláncot. „Komet”-nek nevezték. (1,2,3)
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
b) Melyik mód régibb, újabb?
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Nehéz és könnyű szekér elnevezést alkalmazták. A nehéz szekérrel a fuvarozás és mezőgazdasági munka volt jellemző, a könnyű szekérrel a személyszállítás, illetve kisebb munkák. Ismeretes volt a hintó, de ez csak a módosabbaknak jutott. (1,2,3,4)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A szálastakarmányt szállító szekér 500 cm hosszú volt. Csak a nyújtott hosszú szekeret használták. Ismerték a vendégoldallal való szállítást is, de ezt egyáltalán nem alkalmazták. (1,3,4)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
A nyomórúd leszorítására csak rudazókötelet használtak, aminek hossza 1000 cm hosszú volt, mert duplán kötötték. (1,3,4)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
A lovaskocsi saroglyája enyhén ívelt volt. (1,2,3,4)
2.21.
A szekérkas formája köralakhoz hasonló volt, de a lovak vagy ökrök felőli oldal laposan előre kissé egyenesedett. A subert szabadon hagyták. A szekérkas úgy készült, hogy az alja meg volt kötve, berakták az oldalvesszőket, elől pedig két erősítő fogta össze. Fűzfavesszőből készítették. Néha nyírfából, mert az erősebb volt, de ebből (nyírfából) kevés volt. (1,2,3,4)
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
b) Használtak-e kettőt is?
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Előfordult, de nem nagyon volt jellemző. Ha patkoltak is azt a külső körömre tették (félpatkó). (1,2,3,4)
2.23. A fejőedény régi neve?
Dézsa (dižica). (1,2,3,4)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
a) Nyee!
b) terelik jobbra
b) jobbra: Hig!
c) és balra
balra: Hajsz! Megállítás: Oha! (1,2,3,4)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Coc-coc nye. (1,2,3,4)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
A tyúkokat „pi-pi-pipi-pi” kifejezéssel hívogatják. A libáknak azt mondták: „buri buri”. (1,2,3,4)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
A kutyán csak a nevén szokták szólítani, általános elnevezése nem ismert. (1,2,3,4)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
A faluban csak kender volt. Törővályut használtak a töréshez. (1,3,4)
2.29.
Lábhajtásos rokkát használtak, amit kerék hajtott. (1,2,3,4)
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
A mai község határán volt egy elkülönülő házcsoport, amit „Jáplánpuszta” néven emlegettek. Ma ez a terület Náraihoz tartozik. (1,2,3,4)
a) Hogy hívták ezeket?
b) Miért volt így?
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
A régi házak boronafalúak vagy sövényfalúak voltak, fakéménnyel és zsupptetővel. Pár évvel ezelőtt bontották le az utolsó ilyen házat, ami az Arany János utcai Horvátéké volt. (1,2,3,4)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
A régi szabadkéményes és füstöskéményes házak kéményét később a házak falába építették. (1,2,3,4)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
A 3 osztású házak voltak a jellemzőek (szoba, konyha, kamra). A bejárat után a tornácra (ez a szabad ég alatt volt), vagy a gangra (ez zárt volt = előszoba) nyílt az ajtó és a konyhából lehetett mindkét szobába bejutni, persze ahol volt kettő is. A kamra egybe volt építve a házzal, de az udvar felől lehetett bejutni. A következő bútorok voltak a házban: asztal (stol), sarokpad (stolica, klup), székek (stolci), ágy (steje), szekrény (horma), sokfiókos szekrény (sublot), tulipános láda (ladica). (1,2,3,4)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
Sok ilyen mestergerendás ház volt a településen, de sajnos ma már nem található közülük egy sem. (1,3,4)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
Arra nem emlékeznek, hogy melyik évtizedbe lett általános, de azt mondják, hogy a 30-as években már kezdett megszűnőben lenn. (1,2,3,4)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
A kontyolt tetejű „kockaházak” a 60-as évek közepe táján már általánossá váltak. (1,3,4)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
Tudnak olyan házról, de állítólag nemrég bontották le. (1,3,4)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
A kemence alapzaton feküdt, ami 50-60 cm lehetett. (1,2,3,4)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
A pajta az udvarban keresztben állt. Középrészes (torkos) pajta volt a jellemző. (1,2,3,4)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
A fazékkiszedő villát kuruglának nevezték. A kenyeret is ezzel szedték ki a tűzből. (1,3,4)
3.12.
Csak káposztát savanyítottak, az is csak gyalulva volt jellemző. (1,2,3,4)
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
A 60-as évektől kezdve szűnt meg ennek általános gyakorlata, amikor is megalakult a TSZ. Persze ez nem azt jelentette, hogy elvétve ne sütöttek volna még otthon. (1,2,3)
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
A kenyértartók közül a c) fajtát használták általánosan. (1,2,3,4)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
Igen, csak ilyent használtak (rajz). (1,2,3,4)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
Volt hajdinatörő, de inkább koptatták és malomban szokták őrölni. (1,2,3,4)
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
Csak a köleskását ismerik. (1,4) Fogyasztottak néha hajdinamálét is. (2,3)
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
Karácsonyra, lakodalomra és általában ünnepekre két féle kalácsot szoktak sütni: fonott kalács, köralakú kalács (rajz). (2,3,4)
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
Az 50-es évektől kezdve fogyasztanak lecsót általánosan. Csak 1-2 szem paradicsomot tesznek a lecsóba, hogy „szaftos” legyen. Tojással tálalják, régebben apró tésztát csipegettek bele és pörkölt mellé adták. (1,3,4)
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
Kb. 3 évtizede fogyaszt nyersen. (1,2) Már kb. 3 és fél évtizede fogyaszt nyersen. (3,4)
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
Almás, túrós rétest, diós, mákos bejglit tettek az asztalra. Érdekes szokás, hogy a mákot mézzel szokták keverni, hogy ne legyen olyan száraz. (1,2,3,4)
3.22.
A 60-70-es években még hordtak. A népviseletük a következőkből állt: fehér vászongatya, fekete posztónadrág, fehér vászoning, dolmány, fekete kalap, kék vászonkötény, csizma. (1,2,3,4)
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
b) Hány szélből készült?
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
A nők még a 60-70-es években hordták a népviseletet, de ettől az időtől kezdett fokozatosan kihalni a viselete. 2-3 alsószoknya, vászon ing, széles csipkés rékli, hátukon kendő, ami a mellükön volt megkötve, lányoknál egy copf, asszonyoknál konty. (1,2,3,4)
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
A faluban az asszonyok nem szoktak vásznat szőni, mert volt a településen szűcs. (1,2,3,4)
3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?
Kötelező sohasem volt, de sokáig használták a haj és a fej védelme miatt. (1,2,3,4)
3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?
Ahol egymás mellé rakták az ágyakat, ott a vendégek aludtak, ahol a fal mellé, ott pedig a háziak. (1,2,3,4)
4. Család, közösség, világkép
4.1.
A legtöbbet télen, farsang idején tartották. (1,2,3,4)
a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?
b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?
4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?
Mindkét félnél tartották, általában a lányos háznál volt a vacsora 9 órakor. Amelyik vendég korábban érkezett, uzsonnát is kapott. (1,2,3,4)
a) 1910 körül:
b) 1930 körül:
4.3.
Mindkét félnél tartották, de általában a lányos háznál volt a vacsora 9 órakor. Aki esetleg korábban érkezett, uzsonnát is kapott. (1,2,3,4)
a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?
b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?
c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?
4.4.
Kb. 15 éve szokás, hogy Szombathelyen vendéglőkben tartják. Előfordul az is, hogy a helyi kultúrházban rendezik meg. (1,2,3,4)
a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)
b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?
4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)
a) 1910 körül:
a) 1 héttel az esküvő előtt a vendéghívó járt a rokonokhoz, a botjára mindegyik helyen szalagot kötöttek. Volt nála egy kulacs bor is és a meghívottaknak töltött belőle. A meghívás szövege: „Hod’ te žene nos’te Dare pokošare Ka iz puta, ka iz kuta. Jöjjetek asszonyok, hozzátok az ajándékot a sarokból, kosárszámra.”
b) 1930 körül:
b) A jegyespár egy hónappal az esküvő előtt maga megy a rokonságot meghívni. (1,2,3,4)
4.6.
Ez nagyon elterjedt szokás volt. Mielőtt feltálalták az ételt, az első tál mindig üres volt és ezt leejtették. „Onde neka jubav razpravi Kad se zdila još jedno skupa spravi. Akkor menjen szét ez a házasság, Amikor ez a tányér újra összeáll.” Ez a szokás 30 éve, amikor még házaknál tartották a lakodalmat, nagyon népszerű és elterjedt volt. (1,2,3,4)
a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?
b) Ki, mikor és miért tört cserepet?
c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =
d)Meddig élt ez a szokás?
4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)
Helybeli zenekar játszott (fúvószenekar), 9 tagú volt a zenekar, többségük cigány. Főbb hangszereik a trombita és a síp. (1,2,3,4)
a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?
b) Milyen hangszereken játszottak?
c) Hány főből állott a zenekar?
d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?
4.8. Lucázás
December 13-án volt a lucázás. A legények azoknál a házaknál, ahova udvaroltak elszórták a szalmát. Reggel inkább már csak gyerekek csinálták. „Luca, Luca kity-koty, Tojjanak a ludjok.” Ahol nem kaptak semmit, ott hozzámondták, hogy: „Házityúknak csak ez csibe legyen, az is vak legyen.” (1,2,3,4)
a) Volt-e lucázás és mely napon?
b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.
4.9. Regölés
Nem ismerik ezt a szokást. (1,2,3,4)
a) Melyik napon szoktak regölni?
b) Meddig élt ez a szokás?
c) Kik regöltek: legények, gyerekek?
d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.
4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?
Nemigen voltak öreglegények a faluban. Majdnem mindenki megnősült, esetleg a fogyatékosok nem. Ezekből is nagyon kevés volt a faluban. (1,2,3,4)
4.11. X-el díszített tejesfazék
Ismeretes volt a tejesfazék, de nem emlékeznek díszítésre. (1,2,3,4)
a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?
b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?
c) Hol szerezték be ezeket?
4.12
Nem volt ilyen szokás. Csak tömjént égették karácsony este. (1,2,3,4)
4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?
a) Melyik napon,
b) miért,
c) kik végezték?
d) Meddig élt ez a szokás?
4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?
a) Melyik napon,
b) miért,
c) kik végezték?
d) Meddig élt ez a szokás?
4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)
Csörgőláncos mikulások jártak házról-házra, ott cukrot kaptak és süteményt. Fejükön süveg volt, a közepén arany kereszttel, kifordított bunda volt rajtuk. Járt velük egy krampusz is maskarában. (1,2,3,4)
4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.
A betlehemes játék szereplői közül a következőkre emlékeznek: 3 királyra, 7 pásztorra, kisjászolra és benne a kis Jézusra. Járták a házakat és mindenhol megkínálták őket. (1,2,3,4)
4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?
Állatok védőszentjéről nem tudnak, Szent Istvánt ismerik, mint a falu védőszentje. (1,2,3,4)
4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?
„Vigyázz, mert elvisz a bubus.” „Elvisznek a cigányok” – kifejezésekkel. (1,2,3,4)
4.17. Diódobálás
Volt ilyen szokás, karácsony este, lányok és fiúk között. Ha a lányok tudtak több diót összegyűjteni, akkor a jérce lesz több a faluban, ha a fiúk, akkor a kakas. (1,2,3,4)
a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?
b) Mikor, hol, miért?
c) Írjuk le tömören a szokást?
4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?
Nem tudnak róla. (1,2,3,4)
