„Viszák” változatai közötti eltérés
a (→2.29.) |
a (→2.29.) |
||
| 272. sor: | 272. sor: | ||
====a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)? ==== | ====a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)? ==== | ||
| − | + | n. a. | |
====b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.==== | ====b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.==== | ||
| + | n. a. | ||
==3. Ház és háztartás == | ==3. Ház és háztartás == | ||
A lap 2014. május 12., 18:33-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | Viszák, 1987. július |
| Adatközlők: | (1.) Horváth István, 1923. Viszák, református, Viszák, Fő u. 136. |
| (2.) Horváth Istvánné Galambos Irma, 1922. Viszák, református, Viszák, Fő u. 136. | |
| (3.) Pál Sándorné Vadász Margit, 1921. Viszák, katolikus, Viszák, Fő u. 9. | |
| (4.) Szabó Gyula, 1923. Viszák, református, Fő u. 26. | |
| Gyűjtötte: | Paál Zsuzsanna |
| Wiki feldolgozás: | Nagy Krisztina |
| A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/Visz%C3%A1k |
| weboldal: | http://www.viszak.hu/pages/telepules.aspx |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Lugospusztáról, a Zsigrai gróf majorjából telepedtek ide. A faluban nem volt sok iparos, paraszt falu volt. (1,2,3,4)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Sebők, Pungor, Pető, Csupor, Dávid, Kapitány, Lukács, Ivány, Galambos, Kovács, Mihály és kevés Török. A hagyomány szerint egyszer régen, mikor a falu még nemes volt, összehívták őket, s miután jól beitatták, elszedték nemesi leveleiket. Így szűnt meg a nemesség Viszákon. (3,4)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Nem volt nagyobb betelepülés, itt TSZ sem volt, kevés német jött, Schrekner, Lendl, de a többi név már eltűnt. (1,2,3,4) „Hegyhátszentjakabon a fél falu német ajkú.” (3)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Nem. 1951-ben a Hortobágyra költöztették a kulákokat. (1,2,3,4)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Őrimagyarósd, Kisrákos, Ivánc, Szaknyér, ezek a falvak, melyeknek a fiatalsága összejrát a viszákiakkal, „de volt tájszólásbeli különbség”. (3,4) A gazdálkodásban is volt hasonlóság e falvak között. Itt nem alakították meg a TSZ-t soha. 11 községet környéken nems zerveztek be. Őrimagyarósd és Szaknyér a legjobb gazda falu hírében állt. (1,3,4)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Az Őrségbe tartozónak tekintik magukat, annak is a szélére. „A hegyi időjárás hatása érződik: ha az eső elkezd esni, csak lassan megy el.” (1,2) „Felsőmarác meg mink az Őrség szélén vagyunk.” (4)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Göcsej (Pajszeg, Barabás-szeg), keletre a Hegyhát. Vonaton beszélgettek, s ott valaki azt mondta, hogy Cserhát, az a kövecses rész elnyúlik egészen Nádasdig. (4)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
„Vadásató”, hidegfürdő Hegyhátszentjakabon. Viszákon szeszfőzde van. Pankaszon a harangláb. Őriszentpéteri vásár. (1,2,3) Szentgyörgyvölgyén a vásár. Hegyhátszentjakab a kőműveseiről. (4)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Őrimagyarósdiakról: „Két magyarósdi ember elindult Körmendre a vásárra, s útközben, mikor mentek az erdőn keresztül, nagy szélfújás volt. Mikor a fél utat megtették vizelni köllött nekik. Dehát szél ellen pisálni nem lehet, megköllött állni nekik. Hogy a szél ne fújjon elejbek, megfordultak, elvégezték a dolgukat, indútnak tovább, de nem fordutak vissza. Elmentek egy jó darab helen, az egyik sógor mondja a másiknak: Te sógor, de jót tett velünk az Isten, megfordította a szelet. De ők csak mentek tovább. Amikor visszaértek Magyarósdra a szélső házhó beértek, az egyik észreveszi, aszongya: Te sógor, hiszen ez a Bozsoki Jancsi sógor háza, akkor Csicsó, csak forduljunk vissza! Megfordultak, elmentek vissza Körmendre.” Szintén: „Kenyeret sütött az asszony, este megsütötte, a kis vakarcsot kikészítette. Reggel az ura ment kaszányi, mondta neki az asszony, hogy a vakarcsot elviheti. Dehát a sötétben amikor megfogta a likdugaszt (amivel a kemence likát bedugják) és eltette a tarisznyájába és elment kaszányi. Mikor meg akar reggelizni, előveszi, hát nem a vakarus volt ott, hanem a likdugasz. Az a szó járta régen, hogy elvittétek a likdugaszt is kaszányi. Vakarusoknak csúfolták őket.” Szintén: „Magyarósdról került ide egy asszony, volt itt egy lakodalom, mikor a menyasszonyt hozták át, meg a mennyasszony-ajándékot, kidíszítették a likdugaszt tortának, hogy a magyarósdiakat tudják szekányi és azt el akarták ide hozni. De egyszer megállt a szekér, mert valakit megkínáltak borral, a magyarósdiak odamentek a viszáki szekérhez észrevették ottan valamillen formában, hogy a likdugasz szépen föl van virágozva tortának. Lekapták a szekérről, a viszákiak ugye nem vették észre, a szederfáhó hozzávágták, összetörték. Így a viszákiak tréfája nem sikerült.” Szalafőiekről: „A szalafőiek elvótak Őriszentpéterre vásárra, aztán mikor este mentek haza, későn, mert elidőztek sokáig, már sötét volt, aztán nagy tábla hajdina virágzott, olyankor volt ez. Virágzott a nagy tábla hajdina a szalafői mezőbe, s mikor mentek hazafelé, valamellik azt mondja: nini komám, micsoda nagy víz van itten! Ebbe köllene egyet úszni. Hát aztán neki, úsznak benne. Tizen voltak, úsztak a hajdinában a szalafőiek. Mikor átúszták a hadinát, körösztü mentek a vizen, akkor a túloldalon meg kő számolni valaki nem fulladott-e ben. Megszámollák: Én, meg a komám, az egy, aztán sorba mindet, hát egy hiányzott, egy benn fulladt a hajdinában, vagy hát a vízen. Hát, mégegyszer meg köll olvasny, ki hiányzik még. Körülnézek, hát mindenki itt van, dehát kedzték számolni. Én, meg a komám egy, aztán meg a másik sorra... megin nem vót meg egy. Úgy hogy nagyon idü beletellett, mire rágyüttek, hiszen megvannak mind a tizen.” Szintén: „Szalafőn hétszer van és sok gyalogút van. A szalafőiek valahonnan gyüttek hazafelé a gyalogúton, holdvilág vót. A gyalogút nem volt füjes, mert ugye feltiporták, fejérzett. Aztán az egyik aszongya: Idenézzetek, micsoda hosszi vászon van itten! Mintha egy vászon le lett vóna terítve, aszongya: Hallátok, ezt legjobb vóna csak felszabni gatyaülepnek, mennyi lenne ebbü! A szalafőieket evvel is szekáták, mindig, hogy a gyalogútat főszabták gatyüllepnek.” (4)
Vas megye: rossebb megye. Katolikus: pápista. Református: vastag nyakú kálomista. Evangélikus: lutránus. (3)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Szoktak: Kisrákosból, Pankaszról, Hegyhátszentjakabról, Őrimagyarósdról, Iváncról, Felsőmarácról. A környező falvak közül: katolikusok Rábagyarmatról, Iváncról; reformátusok az Őrség felől; evangélikusok Őrimagyarósdról (a falu vegyes vallású: 50 % katolikus, 50 % evangélikus, református). (4) Nem szoktak Kondorfáról házasodni. (1,2)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Körmendre: Gergő-napi, kaszálási, Luca-napi. Zalalövőre: évente ötször (január 10., április 1., június 10., augusztus, november 4.). Őriszentpéter, Nádasd, Csákánydoroszló, Lenti, Zalaegerszeg (András-napi, mert olcsóbb), Búcsúszentlászló.
b) Piacra:
Körmendre: hétfőn (ma is), „vittek disznót, gabonát is, tüzifát, érte nagykabátot vettek”.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Ivánc (december 6. Miklós nap), Felsőmarác (november 19. Erzsébet), Őrimagyarósd (Pünkösd után vasárnap) gyalog.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Vasvár (augusztus 15. Nagyboldogasszony, szeptember 8. Kisboldogasszony, szeptember 12. Mária nevenapján). Pusztacsatár: augusztus 15. (1,2,3,4)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Igen. A 30-as években kapálni a Zsigrai birtokra. Fehér megyébe kukoricát és burgundit kapálni, 1942-ben Párkányba pénzért kapálni. Kb. 10-en mentek évente 6 hónapra aratni, eleinte kapáltak, ősszel kukoricát szedtek. Cserébe terményt kaptak. Nagyvelegre egy csoport cukorrépát szedni. Télen Zalába, Somogyba fakitermelésre, pénzért, egy-két hónapra. (1,2,3,4)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
Csak a 40-es években jöttek: a falu nyugati felére, azaz a Zsigrai területre erdélyi magyarok jöttek. Volt, aki itt házasodott. A 3. adatközlő férje is székely volt. (1,2,3,4)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
Ők nem készítettek.
a) kocsikasokat
n. a.
b) vesszőkosarakat
n. a.
c) szalmafonatú edényeket
n. a.
d) szövőbordát
n. a.
e) favillát
n. a.
f) fagereblyét
n. a.
g) faboronát
n. a.
h) egyebet?
n. a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?
Zalalövőn, Körmenden a vásáron szerezték be, ami kellett. Ispánkon készített kasokat vettek, Kondorfáról hoztak nagy, sziácsból készült szénahordó kosarakat. Egyébként mindent maguk készítettek. Jó szövők voltak, kendert nem, de lent termeltek. 46-ban indult szövőtanfolyam a faluban. (1,2,3,4)
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Gerencsérek készítették az Őrségben. Gödörházáról, Velemérről, Magyarszombatfáról hozták szekéren, terményért adták. Volt, aki az őriszentpéteri vásáron szerezte be. (1,2,3,4) „A régi égetett cserép tartósabb volt, mint a mai.” (4)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Bádogos, köszörűs cigányok. Licsés volt a faluban, Orbán Kálmán. Péntekfalváról is vettek licsét. Zalalövőről jött paprikás. Kondorfán is volt egy paprikás. Iváncról kelmeráus zsidó, végbe hozta a vásznat. Meszesek is jöttek, a meszet zsomborba vitték haza. 1960 óta nem igen járnak árusok. (1,2,3,4)
b) Honnan jöttek?
Zalalövő, Ivánc, Péntekfalva, Kondorfa
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
n. a.
d) Mit árultak?
Szövőbordát itt is kötötek, eladni Zalába szokták vinni. A gránnerek, azaz dongafaragók Viszákról Zalába és Sopron megyébe mentek. 1960 óta nem igen járnak árusok. (1,2,3,4)
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
Más község határában nem volt szőlőjük. Akkor mindenki arra törekedett, hogy ha a feleségének más faluban volt birtoka, azt eladja és itt vegyen helyette. (1,2,3,4)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
n. a.
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Az új temetőtől kicsit nyugatra volt a régi, az ivánci postaúton. A temető beosztása régen: a felső fele katolikus, az alsó vegyes. Voltak kunhalmok a határban, de szétszántották, találtak építkezésnél patkókat, más nem került elő. (1,2,3,4)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
n. a.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Nincs. (1,2,3,4) „1916-ban volt egy nagy tűzvész, de ünnep nincs, mert a katolikusoknak úgyis sok az ünnepük.” (3)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Igen, használtak. A Rába vidékén szélesebb közöket szántottak, ezért 1-es, de széles boronát használtak. Itt Viszákon 2-es borona kellett, mert az feküdt meg jól a közön, azaz a Bakháton (bakhátas művelés volt). Két boronát egymás mellé tettek, s két tehén húzta. Mindenkinek ilyen volt. (1,2,3,4)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
A 40-es évekig szinte mindenki kézzel, azután volt a faluban 3 vetőgép (az egyik a kocsmárosé volt), de még sokáig kézzel vetettek ennek ellenére. A 4. adatközlő még ma is használja a faekét. (1,2,3,4)
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
n. a.
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?
Aratóvella a neve. Az a) típus ismeretes náluk, mindig ezt használták, a különbség csak az, hogy a villa négyágú. (1,2,3,4)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Igen, használtak. (1,2,3,4)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
Leginkább 17, 19, vagy 21 kévét, mindig a nagyságtól függően. 3,4,5-öt, mert az volt egy szekér rakomány, meg a villámcsapás miatt. Ennek neve kepe volt (3,4,5 kereszt = egy kepe). (1,2,3,4)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Az összerakott keresztgabonát nevezték kepének. Termésmennyiség meghatározására nem használták. (1,2,3,4)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
Találtam 150 és 160 cm hosszú csépnyelet is. (1,3,4)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
„Kölcsönös csapat” járt. Akit hívtak, oda vissza kellett menni. (1,2,3,4) „Tizennyolc házat végig jártam én is.” (3) Állandó csapat csak a demokráciában volt. (4)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Nyárssal hordták mindig és mindenki. 4 m hosszú. (1,2,3,4)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Az 50-es években már nem termett meg, talán a műtrágya használata miatt. Már amikor meszezés volt a földön észrevették, hogy árt a hajdinának. Iván Dezsőnek, aki a legjobb gazda hírébren állt 1982-ig termett hajdina. „Micsoda finom eledel volt a véres hurkában.” (1,2,3,4)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
1940 körül kezdték, 46-ra általánossá lett. (1,2,3,4)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A rendet szétterítették kaszálás után, és este begyűjtötték. Az összetakart petrencét másnap ágyakba elhintették és kétszer megforgatták, majd „boglába” gyűjtötték. Boglába addig maradt, amíg a többit is be nem gyűjtötték. (1,2,3,4)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Szénás ruhában háton vagy hajdivánnal. Hajdiván a régebbi és használatosabb. (1,2,3,4)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
vonyó
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
rúdszeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg (1,2,3,4)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
A falu 90 %-a használta.
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
n. a.
c) Melyik évszakban?
Van, aki ősszel, van, aki tavasszal gyűjtötte be a saját erdejéből, ha az nem volt, a Zsigraiéból. A tölgyfáé a legalkalmasabb. (1,2,3,4)
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Csak szügykarikába fűzött tartóláncot hasznátlak. A nyakló bőrből volt. A kötőfék kenderből vagy bőrből volt. Mindig így volt. (1,2,3,4)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n. a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n. a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Kocsiszekér és a hintó csak személyszállításra alkalmazott, mindig ló húzza, vásárra, lakodalomra mennek vele, ülésére két-három ember fért el. Szekér: lovas vagy marhafogat, mindenféle gazdasági munkára ezt használták. Alakítható volt: rövid és hosszú szekér. A hosszú oldalt nyújtónak hívták. A tehén szekérrúd lejjebb állt, mint a lovaskocsi rúdja. A rövid szekér trágyát hord, ültet, szántani, boronálni mennek vele. A hosszú szekéren szénát, gabonát hordanak. (1,2,3,4)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
Vendégoldalas szállítás nincs, csak nyújtott hosszú szekeret használnak. A hosszú szekér 4,5 m volt. A sukkot nem ismerik. (1,2,3,4)
2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
A neve rudazó-kötél. Elől lánc, hátul kötéllel meghúzva. Más eszköz nem volt. (1,2,3,4)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Nem használtak saroglyát. (1,2,3,4)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
n. a.
b) Használtak-e kettőt is?
A kocsiszekéren egy kocsikast használtak. Szekéren leginkább 2 nyitott kocsikast toltak egymásba. Mindig használták csak trágyahordáskor nem. (1,2,3,4)
2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
„A franciás lábú” marhát régen szokták patkoltatni, a másikat nem kellett, mert nem vásott ki a talpa. Tavasszal, a munkálatok előtt patkoltak. Agyagos vidék volt, nem volt kő, vagy homok: ritkán kellett patkoltatni. (1,2,3,4)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (1,2,3,4)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Neáá ... (neve)
b) terelik jobbra
Hikk!
c) és balra
Hokk! „Böcce”: Kisebb gyereknek így mondják a tehenet. Emberre mondják: „Áll, mint a böcce”! (3) Indítószóhoz nem kapcsolják. (1,2,3,4)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Coca nee... („Nem igen szoktam hivogatni.”) (1,2,3,4)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pipi neee... (1,2,3,4)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Kuszi-kuszi, vagy nevén szólítják. (1,2,3,4)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Először sulykot, majd amikor ez megtörte, illetve mikor „megharmatosodott” a len, illetve amikor lejött már a pozdorja, vitték a tilóra. (1,2,3,4)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
n. a.
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n. a.
