„Kamond” változatai közötti eltérés
a (→2.23. A fejőedény régi neve?) |
a (→2.24. A befogott marhát milyen szavakkal) |
||
| 257. sor: | 257. sor: | ||
====a) indítják==== | ====a) indítják==== | ||
| − | + | Na, menjünk! Mehetünk! | |
====b) terelik jobbra ==== | ====b) terelik jobbra ==== | ||
| − | + | Hé! | |
| − | ====c) és balra==== | + | ====c) és balra==== |
| − | + | Hajsz! (1,2,3) | |
===2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?=== | ===2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?=== | ||
A lap 2014. május 5., 20:48-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | Kamond, 1992. július |
| Adatközlők: | (1.) Fodor Dezső, 1922. Kiskamond |
| (2.) Molnár László, 1926. Nagykamond | |
| (3.) Sámson Ferenc, 1914. Nagykamond | |
| Gyűjtötte: | Borvendég Attila |
| Wiki feldolgozás: | Nagy Krisztina |
| A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/Kamond |
| weboldal: | http://kamond.hu/ |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Mindig is Kiskamond és Nagykamondra különült el. Valamikor jobbágyok és kisparasztok lakták. Érdemi néphagyomány a község keletkezéséről nem került elő. (1,2,3)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Zsiliek Kiskamondon Kamondiak, Nagykamondon Sámsondiak. (1) Sámson Molnár, Bakos. (2) Sámson, Molnár, Bakos, Bella, Piros, Jakab, Danics, Belegi, Horváth. (3)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Nem tudnak róla. (1,2,3)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Mikor megalakult a TSZ, városokba, üzemekbe. Ajkára a legtöbben. (1) A TSZ szervezés után (1959). (2) A háború után. (3)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
A környékbeli falvak majd nem mind. Mert dolgos emberek lakják. (1,2) Kiskamond, Karakó. (3)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Valamikor a devecseri járáshoz tartozott. (1) Inkább a Somló vidékhez. (2) Somló vidéke. (3)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
n. a.
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Jánosháza volt híres az ott tartott vásárokról. (Nem emlékezik rá, hogy milyen vásárok voltak.) (1) Nem tud híres falvakról. (2) Kerta jegyzői központ volt. Iszkázon született Nagy László. (3)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Bobaiak: kobakosok, potenta (1) Bobaiak: kobakosok (2)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Régebben Piritről és Ságról hoztak asszonyt. (1) A környező falvakból házasodtak, az összeházasodás más falvakból származókkal igen nagy mértékű volt. (2) Zalából hoztak 3-4 asszonyt. „Karakóból nagyon érdemes menyecskéket hoztak.” (3)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Jánosháza, Kerta (novemberben), Devecser (a hó első csütörtökén), Cell, Tüskevár.
b) Piacra:
Jánosháza – heti piac, tojást, csirkét, disznót vittek.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Karakó, Boba, Kerta, Nemeskocs, Cell-be Mária búcsúra.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Cell, Sümeg, Vasvár, Máriacell. (1,2,3)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Egy nagygazda volt Károlyházán (gróf Erdődy), más nem tartott cselédet. (1,2,3)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
Nem jártak ide dolgozni más falvakból. Egy nagygazda volt a faluban (Magyar Károly), a helybéli munkaerőt alkalmazta. (1,2,3)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
Nem készítettek, csak saját használatra. (1,2,3)
a) kocsikasokat
n. a.
b) vesszőkosarakat
n. a.
c) szalmafonatú edényeket
n. a.
d) szövőbordát
n. a.
e) favillát
n. a.
f) fagereblyét
n. a.
g) faboronát
n. a.
h) egyebet?
n. a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?
„Jobban Pálházára jártunk grábláért, kocsinyélért, Pető nevezetűhöz.” (1)
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Tüskevári cserepeket használtak, a jánosházi piacon vásárolták. De helybe is hozták a tüskeváriak a portékát (1,2,3)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Meszesek, üvegesek, edényfoltozó, fazekasok (1) Paprikások, borárusok, meszesek, edényfoltozó, tikász (2) „Nem oly nagyon voltak.” Paprikás, meszes, tikász, fazekasok (3)
b) Honnan jöttek?
Vinkóc, Jánosháza, Somlóvásárhely, Tüskevár, Kalocsa, Zalabér, Szentgrót, Bécs, Ugod, Sümeg, Kópháza
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
n. a.
d) Mit árultak?
n. a.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A falu környékén nem voltak szőlők. Egyedül a Sámson családnak volt a Somló, néhány családnak Hetyefőn és Zalagalsán. (A helybélieknek 1945 után lett szőlejük a Somlón.) (1,2,3)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
n. a.
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Kiskamondon és Nagykamondon egy-egy temető van. Kiskamondon nemrégiben nyílt egy új temető. Régi temetőről tudnak Kiskamondon a Várhely dombon, illetve Nagykamondon a Fő utcán lévő bolt környékén. Ezekről a helyekről kerültek elő régi csontok nagyobb számban. (1,2,3)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
n. a.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Nem tudnak ilyenről. (1,2) Július 20. „Valami tűzvész ellen.” (3)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Általánosan 3 levelű magtakarót használtak. (1,2,3)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
„Már az én időmben géppel, de kézzel is volt a vetés.” (1) „Akinek nem volt tehetsége, az kézzel.” (2) „Akinek volt gépe, az géppel, az ötsorossal, de nem oly sok gazdának volt.” (3)
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
általános
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
általános
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?
A b) betűjelűt használták. Takarónak vagy gráglás kaszának hívták. (1,2,3)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
A kérdéses típusú kévekötőfát nem használták. (1,2,3)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
Búza, rozs 16 + papkéve. Árpa 12 + papkéve. (1) „Tizennégyet mindenből, én így szoktam.” (2) „Mi átlagosan 20 kévét számoltunk egy keresztnek, de mások másképp rakták.” Ezt nevezi lábnak. (3)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Ismerik és használták a kepe szót. Azt jelentette, hogy hány mázsa gabona termett. (1) 8-9 keresztet tettek egy végbe, ezt nevezték kepének. (2) „Mondták azt, hogy 'Na, megkezdtük a kepélést!'” Számolták kepében a termést. (3)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
„Mint egy villanyél.” 150-170 cm. (1,2,3)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Állandó csapat járt, a Kertáról vagy Karakóról érkező géptulajdonos a helybeliekből állította össze. (A karakói gépész Zsidai, a kertai Horvát nevezetű volt.) (1,2,3)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Nyárssal rakták. (1,2,3)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Hajdinatermelés sosem volt. (1,2,3)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
A TSZ megalakulása után kezdték el eke után vetni. (1,3) „Mikor gyerek voltam már eke után vetettünk.” Kb. 1930-as évek eleje. (2)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A szénát renden szárították. Harmadra forgatták, ha nehezen száradt börzögették (borzolták), majd petrencébe hordták. Előfordult, hogy forgatás után sodrásban rakták a szekérre. (1,2,3)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Bakszekérrel. (1,2,3) „Istállóruhával.” (1)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
igavonófa, igavonólap
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
szekérszeg, szeg, derékszeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg vagy nyakszeg (1,2,3)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Igen, használtak, tölgy, cser levelét. (1,2,3) Ennek az alomnak „csalit” a neve. (3)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
Szalmával keverték az almozáshoz.
c) Melyik évszakban?
Télen gereblyézték össze. Előfordult, hogy kihordták a rétre trágyának. (1,2,3)
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Igen, használták, „rúdtartólán” vagy „szügyellő” néven ismerik. (1,2,3)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n. a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n. a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Marhák után szekérnek, lovak után kocsinak nevezik ezeket a járműveket. (1,2) A kocsirudat juharfa támasztja föl és hosszabb, mint a szekér rúdja. A kocsinak lépcsője is van. (3)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A hosszúszekér 4,5-5 m volt. A vendégodlal használata a TSZ idején terjedt el. (1,2,3)
2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
A nyomórúd leszorítás elől rudazólánccal, hátul rudazókötéllel történt. (1,2,3)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Egyenes volt. (1) Ívelt volt, elől is, hátul is „zápos” volt. (2,3)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
Egy szekérkast használtak. Olyan hosszú volt, mint maga a szekér. Elől nyitott volt, hátul zárt. Olyan magas volt, mint a kocsi. (1,2,3)
b) Használtak-e kettőt is?
n. a.
2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Nem szokták patkoltatni a vonómarhát. Volt, amelyik ökör „fújt”, annak lábára a kovács csinált „telipatkót”. Az első lábát patkolták. (1,2,3)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (1,2,3)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Na, menjünk! Mehetünk!
b) terelik jobbra
Hé!
c) és balra
Hajsz! (1,2,3)
