„Pinkamindszent” változatai közötti eltérés

A lap 2014. április 28., 23:11-kori változata

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1988.
Adatközlők:	(1.)Pendli Géza, 1919.
	(2.)Pendli Gézáné Tóth Ilona, 1929. Felsőmarác
	(3.)Orbán József, 1925.
	(4.)Orbán Józsefné Pendli Anna, 1927.
	(5.)Tarafás József, 1913.
	(6.)Tarafás Józsefné Kardos Erzsébet, 1912.
	Gyűjtötte:	Hála József
Wiki feldolgozás:	Széles Ágota
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Pinkamindszent
weboldal:

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A hagyomány szerint a falu régen a Köri-dülőben volt, a törökdúlás után költözött mai helyére. (1,2,3,4,5,6)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Puskás, Orbán, Bognár, Németh, Pendli, Káró, Pálfi, Tarafás, Nóé, Bödő, Kardos. (1,2,3,4,5,6)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem tudnak arról, hogy a faluba valahonnan, valamikor nagyobb számban betelepültek volna. (1,2,3,4,5,6)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Az I. világháború előtt kb. 7-8 ember vándorolt ki Amerikába dolgozni. 1956-ban kb. 20-an (főleg fiatalemberek) távoztak Nyugat-Európába. Kb. hatan visszajöttek.

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

A maguk faluját leginkább Taródfával, Nádaljával és Vasaljával tartják leginkább hasonlónak. Az említett falu lakosai Pinkamindszenttel együtt magyarok és római katolikusok. A termelőszövetkezetük is közös. Jó kapcsolatuk volt a jelenleg Ausztriában lévő Sároslakkal is (kettős birtokosság, cseregyerek intézmény, stb.). (1,2,3,4,5,6)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Pinka-mente, Pinka-vidék. (1,2,3,4,5,6)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Hegyhát, Őrség, Burgenland. (1,2,3,4,5,6)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Híres községeket nem tudtak megemlíteni. (1,2,3,4,5,6)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Vasalja: medvések. „Egyszer agyonlőttek egy sezlont, mert brummogott. Azt hitték, hogy medve.” (1) Rostásoknak is csúfolták őket, mert valamikor rostákat készítettek. „Vasalja lapban van, / Minden hüle abban van.” (5). Lapban: lapos helyen. Szentes mindszentiek. A pinkamindszentiek nagyon vallásosak. Tüdőbajos mindszentiek. Pinkamindszenten régen sok fiatal halt meg tüdőbajban. (1,2,3,4,5,6)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Vasalja, Taródfa, Körmend, Nádalja. Gyakoribb volt, hogy a lányokat vitték el. Sároslakkal is régi házassági kapcsolataik voltak, többen oda nősültek. Gyakran előfordul ma is, hogy a Pinkamindszenten szolgálatot teljesítő határőrök helybeli lányokat vesznek feleségül és az ország különböző részeibe viszik őket. Ritkábban, de előfordult, hogy néhány határőr ide nősült. (1,2,3,4,5,6)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Nagyszüleik idejében Németújvár volt a legfontosabb vásárhely, később főleg Körmendre jártak. Ritkábban a szombathelyi, őriszentpéteri és a zalaegerszegi vásárokba is jártak.

b) Piacra:

Minden héten hétfőn a körmendi piacra jártak és járnak. Elsősorban libát, kacsát és csirkét hordtak eladni, a döröskeiek, a döbörhegyiek és a szarvaskendiek főleg tejtermékeket.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

A falu búcsúja Flórián napján (május 4.) van. Flórián szobor is van a faluban és templomizászlón is ábrázolták.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Pinkakertes, Máriacell, Vasvár. (1,2,3,4,5,6)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Zirc környékére jártak néhányan summáskodni, aratómunkásnak Sároslakra és Pinkakertesre szegődtek. A II. világháború előtt néhány lány Budapesten és Győrben cselédeskedett. (1,2,3,4,5,6)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

2 cséplőgép volt a faluban. A kisebb (benzin meghajtású) gépen helybeliek dolgoztak, a nagyobb géppel felsőmaráciak csépeltek. A nyársalók nádaljaiak voltak. (1,2,3,4,5,6)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

A helybeliek eladásra más faluba nem készítettek eszközöket. Sokan saját maguknak megcsinálták azokat és volt a faluban egy „ezermester” bognár, aki sokféle eszköz elkészítéséhez értett. (1,2,3,4,5,6)

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

n.a.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Magyarszombatfán és Jákon készített cserépedényeket használtak. (1,2,3,4,5,6)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Fazekasok, drótosok, meszesek,erdélyiek, borosok

b) Honnan jöttek?

Fazekasok: Magyarszombatfáról és Jákról jártak, meszesek: Sümegről , borosok: Csáfordról, Zalakoppányból, a Balaton-vidékről, és főleg Karmacsról

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

d) Mit árultak?

Fazekasok: árusítottak tejesfazekakat, bugyogakorsókat, stb. A körmendi piacon is vásároltak a jákiaktól és cigányoktól. Drótosok: A lyukas lábasokat, fazekakat stb. régen tótok foltozták, a legutóbbi időszakban e munkát egy nádaljai cigány végezte. Erdélyiek: Ruhaféléket, ruhaanyagot árultak az 1930-as (?) években. Asszonyok gyalog, illetve vonattal jártak. Borosok: az 1940-es évek végéig jártak. A bort szekéren hozták és pajtákban mérték ki. A bor „Nem volt jó, most nem innánk meg, de olcsó volt.” (3) A folyóbor litere akkor a kocsmában 80 fillér – 1 pengő volt, a borosok 30-50 fillérért adtak 1 litert. (1,2,3,4,5,6)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A szőlőtermesztés jelentéktelen volt, csak 5-6 gazda rendelkezett szőlővel a Kakucon. A bort elsősorban vándorárusoktól szerezték be. Szentpéterfa lakóinak Sároslak (Ausztria) határában volt szőlőjük. A pinkamindszentieknek Sároslakon (a kettős birtokosság keretében) csak szántóik és rétjeik voltak, szőlőik nem. (1,2,3,4,5,6)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n.a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A régi temető a templom körül volt.

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

A templom mellett többször beszakadt az út, ahol emberi csontokat találtak. (1,2,3,4,5,6)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Kb. 1870 körül Flórián napján a kovácsműhely padlásán kigyulladt a széna. A kovácsműhely Főszegen volt, innen a tűz továbbterjedt a többi falurészre, az Ószegre, a Kisutcára is. A falu nagy része leégett. Ettől kezdve ezt a napot megünneplik, e napon van a falu búcsúja. (1,2,3,4,5,6)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

A legtöbb gazdának faboronája volt, ilyet még ma is használnak (a háztájiban húzza a traktor). Az első vasboronák az 1940-es években kerültek a faluba Ausztriából. Ezt csak módosabb gazdák használták, csak azok, akiknek lovaik voltak. Mindkét típust használták összekapcsolva, szántás után kétlevelűt, vetés után (akinek volt vetőgépe) háromlevelűt használtak. (1,2,3,4,5,6)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

A termelőszövetkezet 1959-ben alakult meg, akkor a gazdáknak kb. 80 %-a még kézzel vetett, a két világháború közötti időszakban kb. 95 %-a.

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

6 vetőgép volt a faluban, ezeket az 1930-1940-es években Ausztriából hozták. (1,2,3,4,5,6)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A gereblyés típust használták a legtöbben. Neve: aratógrábla. Néhány gazdának volt villás típusú is. (1,2,3,4,5,6)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

A faluban olyan kévekötőfát használtak, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt. Amikor aratni mentek, ebbe dugták a sarlót. A férfi vitte a kaszát, a marokszedő nő pedig a kévekötőfát, a sarlót és a bugyigakorsót. (1,2,3,4,5,6)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

1 kereszt 17, vagy 21 kévéből állt. Legfelül volt a pap. Búzából általában tizenheteseket, rozsból huszonegyeseket raktak. (1,2,3,4,5,6)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Kepe: meghatározatlan számú (6, 7, 10, 12 stb.), sorba rakott keresztek. E kifejezést a termés mennyiségének meghatározásához nem használták. A mennyiséget a keresztek számával mérték. Ha tizenheteseket raktak, úgy számoltak, hogy az összes kévék számát osztották 21-el. (1,2,3,4,5,6)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyelének hosszúsága nem volt egyforma (1,4-1,6 m), a használó magasságától függött. (1,2,3,4,5,6)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Állandó cséplőbanda járt a géppel. E csapatot csettpona bandának is nevezték, mert a cséplőgép csettegett. Vö. I/13. (1,2,3,4,5,6)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépelt szalmát 3,5-4 m hosszú nyársakkal hordták a kazalba. Ezek vége meg volt vasalva. (1,2,3,4,5,6)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

E kérdésre ellentmondó válaszokat adtak. Egyesek szerint a hajdina termesztése az 1940-es évek végén, mások szerint az 1950-es évek közepén szűnt meg. (1,2,3,4,5,6)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A burgonya eke után való vetése az 1930-as évek végén kezdődött. Először Nóé Mihály alkalmazta ezt a módszert. Az ő fia Sároslakra (Ausztria) nősült, ott látta a burgonya eke után való vetését. (1,2,3,4,5,6)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Kaszálás után a rendhintés következett: kaszával szétverték, villával szétrázták a rendet. Többször megforgatták. Ezután először gráblával csíkba húzták össze, majd favillával petrencékbe rakták, azért, hogy az éjszakai harmattól meg ne vörösödjön. Másnap a petrencéket szétszórták, hogy készre száradjon. (1,2,3,4,5,6)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba 2 fülű szénahordó kosárral szállították. Ezeket Kondorfa vidékén csinálták, szekerekkel hozták ide eladni. A kosárban levő takarmányt kötéllel leszorították, a hátukon vitték úgy, hogy a kötelet fogták. Előfordult, hogy a takarmányt talicskával vitték az istállóba. A szénahordó kosarat hátkosárnak is nevezték. (1,2,3,4,5,6)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

n.a.

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

rúdszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg A hajlított fák: igabéfák. (1,2,3,4,5,6)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Igen, mert elegendő szalmájuk csak a módosabbaknak volt.

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Sokan

c) Melyik évszakban?

A csalitát ősszel és (ha nem volt hó) télen gráblálták (gereblyézték) össze, leginkább a tölgyfák levelét. Az egerfa levelét is használták. (1,2,3,4,5,6)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

A magyar szerszámon volt szügykarika, ehhez erősítették a tartóláncot, amelynek másik vége a rúd végéhez csatlakozott. Nyaklót nem használtak. (1,2,3,4,5,6)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A szekér a teherhordás, a gazdálkodás eszköze volt. A rövidszekér hossza: 2,8-3 m. Ló, tehén, ökör egyaránt húzhatta. Kocsi csak kevés volt a faluban, csak a módosabban rendelkeztek ilyenekkel. Ezek a szekérnél kisebb méretű esetenként díszes járművek voltak. Csak ló húzta. Személyszállításra használtak, pl. ezzel mentek a vásárba, orvoshoz és ezzel szállították a kórházba a betegeket is. A faluban 2 hintó volt. (1,2,3,4,5,6)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A hosszúszekér 4,8-5 m hosszú volt. Vendégoldalt nem használtak. (1,2,3,4,5,6)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Eszközök: lánc, nyomórúd, kötél. A nyomórúd leszorítására a szekér hátulján nem használtak semmiféle eszközt. A nyomórúdat elől lánccal szorították le, hátul kötéllel. Ez utóbbi leszorításához nem kellett eszköz, mert 2 ember úgy meg tudta húzni, hogy „Meggörbűt a rúd.” (5)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A szekereken nem volt saroglya. Vagy kasokat tettek bele, vagy deszkázott oldalú szekereket használtak. Ez utóbbiak elején és hátulján súber volt. (1,2,3,4,5)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Neve: kas Csak a rövid szekereken használták, egyet vagy kettőt. A kasokast a gazdák vagy maguk csinálták fűzfavesszőből, vagy Horvátnádalján, illetve Magyarnádalján vették. A kasokat használták régebben, bedeszkázott oldalú, súberes szekereket csak az 1930-as évektől használtak. Kocsikba 1 darabból álló, egybefont kasokat tettek. (1,2,3,4,5,6)

b) Használtak-e kettőt is?

Általában csak elől volt kas, csak akkor tették bele mind a kettőt, ha pl. répát, burgonyát stb. szállítottak.

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

A vonómarhát szokták patkolni, főleg azt, amelyik fúrós volt (lépés közben egyet tekert a lábával). A marhák első lábainak külső körmeire tette a patkót a kovács. A bazaltos utak könnyen elmarták a marhák körmeit. Amelyiknek a gavics megszakította a talpát, vagy a körme kipattogott, ezeket szintén megpatkolták, előfordult, hogy a hátsó lábaira is. Volt, amelyiket egy évben többször is meg kellett patkolni. (1,2,3,4,5,6)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,3,4,5,6)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Nee!

b) terelik jobbra

Híkk! vagy Hík!

c) és balra

Hajsz! vagy Nájde! Megállítás: Hóó! Tehénnevek: Virág, Zsemlye, Riska. Ökörnevek: Busa, Betyár. Becce: borjú, búbeccének is nevezték. A becce szót indítószóhoz nem kapcsolják. (1,2,3,4,5,6)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Coca ne, ne! Coca, coc, coc! Poca, poca! Popi, poca! Elzavarás: Hüccs! (1,2,3,4,5,6)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pí, pí, pí! Pipi, pipi, ne! Pipi ne, ne! (1,2,3,4,5,6)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Gyere ide Bodri! (Lexi, Sátán, Sárkány, Csöpi, Buksi) Gyere Bodri! „Nevén kell hívni, mint a gyereket.” (3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Tiló. Tilalónak és tilolónak is mondják. (1,2,3,4,5,6)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Az fekvő típusú rokkát használták. (1,2,3,4,5,6)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

A falutól kb. 200 m-re volt egy négy házból álló épületcsoport. A határban több major is volt, pl. Göndőcs-major, Nagy-major, Kapui-major. (1,2,3,4,5,6)

a) Hogy hívták ezeket?

Ezt a részt Pástnak nevezik.

b) Miért volt így?

„Valamikor ott volt egy templom, amelyik elsüllyedt.” (1)

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

n.a.

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

A Páston volt az utolsó boronafalu ház, melynek füstöskonyhája volt. Az 1960-as évek közepéig lakták, az 1970-es években bontották le. (1,2,.3,4,5,6)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A legrégebbi boronafalú házakban füstöskonyha volt. Ezek nem rendelkeztek kéménnyel, a füst az ajtón át távozott. A XX. század eleje táján kezdtek széles mászókéményeket építeni. Ez a konyhában volt, a szobai fal mellett. Ezzel egy időben kezdődött a csikósparheltek használata. Az 1900-as évek első évtizedében több téglaház épült, amelyek közül néhány ma is áll (a homlokzatukon 1907, 1908, 1910 stb. évszám olvasható). Ezek konyhájában rakott sparhelt, kemence és mászókémény van. A kemence és a kémény a szoba felőli falon (félig a falban) helyezkedik el, a kamra felőli oldalon áll a sparhelt. (1,2,3,4,5,6)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A szoba – konyha (esetleg még egy szoba) – kamra beosztású házak minden helyiségének kijárata külön-külön nyílt a folyosóra vagy tornácra. Említést tettek olyan házakról is, amelyekben egymás mellett 2 szoba volt. A nagyszoba a konyhába, a kisszoba a folyosóra nyílt. Nagyszüleik elmondása alapján úgy tudják, hogy elődeiket katonai elszállásolás céljából kötelezték kisszoba építésére. Az ilyen házakon 3 ablak van. A katonák lovai részére külön istállót is kellett építeni. (1,2,3,4,5,6)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

A régi házak többsége keresztmestergerendás volt. (1,2,3,4,5,6)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Rakott sparhelteket az 1900-as évek első évtizedében kezdtek építeni, amelyek használata hamarosan általánossá vált. Az adatközlők emlékezete szerint az ő fiatal korukban már a házak konyháinak többségében ilyenek voltak. (1,2,3,4,5,6)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Az 1960-as évek végétől kezdtek ilyeneket építeni. A legújabb típusú házakat, amelyekben a tetőtért is beépítik, kb. 2 éve építik. (1,2,3,4,5,6)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Olyan házról, amelynek szobájában a konyhából fűtött kemence volt, nem tudnak. (1,2,3,4,5,6)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

Azok a kemencék, amelyek a rakott sparheltekkel egy időben készültek (századunk első évtizedében kezdtek először ilyeneket készíteni), a padló szintjére épültek. E kemencék szája alacsonyan, a padlószint közelében volt. A kemenceajtó előtt volt egy 60-70 cm mély gödör, ebbe állt az asszony, amikor a kenyeret sütötte. (1,2,3,4,5,6)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

A téglalap alaprajzú pajta volt a leggyakoribb. (1,2,3,4,5,6)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

A fazékkiszedő villa egyik típusára sem emlékeznek. (1,2,3,4,5,6)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

A kerékrépát ma is termesztik a kertekben és a háztájiban. A répát lederzálták (legyalulták) és hordókban savanyították, mint a káposztát.

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

Káposztát ma is savanyítanak. A gyalult káposzta közé néhány egész fejet és leveleket is raknak. Ezeket töltöttkáposzta készítéséhez használják fel. (1,2,3,4,5,6)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

A házi kenyér sütése az 1950-es évek végén szűnt meg. (1,2,3,4,5,6)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

A vesszőíves típus volt a gyakoribb, de a egyéb típust is használták. (1,2,3,4,5,6)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Dongás vajköpülőt használtak, 2 füle volt. (1,2,3,4,5,6)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

A hajdinát nem törték. Géppel csépelték és a malomban lisztet őrlettek belőle. (1,2,3,4,5,6)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinalisztből a következő ételeket készítették: Hajdinamálé: A hajdinalisztet, tojást és tejet kikevertek, sót tettek bele, tepsiben sütőben megsütötték és vöröshagymás zsírral meglocsolták. Tejfölt is rakhattak rá, gyakran töpörtyűvel is meghintették. Dühös leves: A hajdinalisztet megpirították és kevés vízzel felengedték. További keverés után darabos, morzsalékos anyagot kaptak, amelyet tejbe tettek. Ez volt a dühös leves. Hajdinagombóc: tejes és rántott leesekbe tették. Hajdina cicimácsik: olyan volt, mint a nudli. Mákkal vagy vöröshagymával fogyasztották. Hajdinagánica: a hajdinalisztet halványsárgára pirították. Utána, zsírt hozzáöntve összedolgozták, addig, amíg turzsás (omlós) nem lett. Ezután (kb. fél ujjnyi nagyságú darabokra) zsírba, vagy hagymás zsírba szaggatták és egy kissé megpirították. Hajdinalisztből kelt tésztát is készítettek. „Az olyan finom, pelyhes, gyenge volt.” (6)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Az a) és b) típust, valamint patkó alakút egyaránt sütöttek. A b) típust perecnek nevezik. A kalácsokat húsvétkor megszenteltették és ezekkel ették a szentelt sonkát. (1,2,3,4,5,6)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Lecsót már gyermekkorukban is gyakran fogyasztottak. A paprika volt benne a több. Pendli Géza (1) szerint a lecsó csak paprikából és hagymából készült, amelyre tojást sütöttek. Az ő családjukban a lecsóba csak kb. az 1950-es évek óta tesznek paradicsomot, felsőmaráci születésű felesége (2) kezdte így készíteni.

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

A paprikát az adatközlők szülei is megették nyersen, de a paradicsomot nem. Ez utóbbit csak az 1950-es években kezdték enni, de van, aki nyersen ma sem eszi meg. Olyan is van (ma is), aki a nyers paprikát nem eszi meg. (1,2,3,4,5,6)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

A „karácsonyi asztal”-ra mákos, diós és töltetlen kalácsot, illetve kuglófot tettek leginkább. (1,2,3,4,5,6)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Széles gatyát utoljára az 1940-es évek közepén hordott 1-2 idős ember. A Puskások (Puskás nevűek) viselték utoljára. A gatyák szárai nagyon szélesek voltak.

b) Hány szélből készült?

Nem tudják, hogy hány szélből készültek. (1,2,3,4,5,6)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Szoknyát és réklit az 1960-as évekig viseltek az idősebb asszonyok. Az adatközlők (2,4,6) már fiatal korukban leginkább egyberuhában jártak. (1,2,3,4,5,6)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Az asszonyok fontak, de nem szőttek. Helybeli, körmendi, csákánydoroszlói stb. takácsokkal szövettek. (1,2,3,4,5,6)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Az adatközlők (2,4,6) már fiatal korukban jártak fedetlen fővel is, de templomba menet mindig kendőt kötöttek. Az 1940-es évek végéig az idősebbek az utcán fejkendőt viseltek, de a fiatalok nagy része már nem. (1,2,3,4,5,6)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

A kérdésre bizonytalan válaszokat kaptam. Úgy tűnik, hogy régen a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek, gyakran így van ez ma is. (1,2,3,4,5,6)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Az esküvőket régen ősszel és főleg tavasszal tartották. (1,2,3,4,5,6)

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

n.a.

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

Az esküvő tartásának hagyományos napja a vasárnap volt

b) 1930 körül:

Az utóbbi időben szombaton tartják. (1,2,3,4,5,6)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

A lakodalmat mindkét fél házánál tartották.

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

n.a.

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

A lányos háznál tartott lakodalom volt a fontosabb. (1,2,3,4,5,6)

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

n.a.

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

A lakodalmakat az 1970-es évek közepe óta leginkább a körmendi vendéglőkben és éttermekben tartják. (1,2,3,4,5,6)

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

Csak hallomásból tudják, hogy valamikor vendéghívó hívta meg a vendégeket.

b) 1930 körül:

Kb. az 1930-as évek óta ez a fiatal pár feladata, ma is. (1,2,3,4,5,6)

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

A lakodalom során nem volt szándékolt tányértörés. (1,2,3,4,5,6)

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

n.a.

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

n.a.

d)Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

A lakodalmakban körmendi cigányzenekarok játszottak. (1,2,3,4,5,6)

b) Milyen hangszereken játszottak?

n.a.

c) Hány főből állott a zenekar?

n.a.

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

n.a.

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

Luca napján este (mások szerint előző este)

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

Fiúgyerekek kettesével jártak lucázni. Fehér szoknyába (öregasszonyoktól kérték) vagy fehér bő gatyába és fehér ingbe (tehát tiszta fehérbe) voltak öltözve. Hónuk alatt szalmát vittek és mentek házról-házra. Bekopogtak, megkérdezték, hogy „Szabad-e lucázni?”. Amikor beengedték őket, letették a szalmát, rákotyútak (ráültek, mint a kotlós) és mondták: „Luca, Luca kity-koty, Tojjanak a tikjok, lúdjok! Disznójuknak olyan vastag szalonnája legyen, Mint a mestergerendájuk! Annyi csibéjük legyen, Mint égen a csillag! Adjanak diót, almát! Luca, Luca, kity-koty, Ha nem adnak szalonnát, Levágjuk a gerendát!” A szalmából a háznál hagytak egy keveset, „Azt a szalmát meg az asszonyok fölvitték a tyúkházba, a tojóba..., hogy majd jobban tojjanak a tyúkok.” (3) A lucázók pénzt, gyümölcsöt kaptak. A lucázás kb. 3-4 éve szűnt meg. (1,2,3,4,5,6)

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

Ebben a faluban regölés nem volt. (1,2,3,4,5,6)

b) Meddig élt ez a szokás?

n.a.

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

n.a.

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

n.a.

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

Régen sok öreglegény volt a faluban és ma is sok van. Régen a férfiak 10-15 százaléka legény maradt. Ma 80 férfiból kb. 10 öreglegény van. A múltban volt olyan család, amelyben 3 öreglegény és 1 öreglány volt. Több olyan család is volt, amelyben 2 öreglegény volt. (1,2,3,4,5,6)

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

X-el díszített tejesfazekakra emlékeznek, de nem tudják, hogy az X mit jelentett. (1,2,3,4,5,6)

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

n.a.

c) Hol szerezték be ezeket?

n.a.

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

Nem tudnak róla.

a) Melyik napon,

n.a.

b) miért,

n.a.

c) kik végezték?

n.a.

d) Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

Nem tudnak róla.

a) Melyik napon,

n.a.

b) miért,

n.a.

c) kik végezték?

n.a.

d) Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Miklós nap előtti este (mások szerint aznap este) történt a miklósozás. 5 fős csoportokban legények jártak miklósozni, Miklósoknak nevezték őket. Álarcos (keménypapírból készített, kifestett álarc volt rajtuk), bundás alakok (medvetáncoltató, medve, házaspár, hegedűs) voltak. Kezükben láncok, láncos botok voltak, a medve derekára is lánc volt tekerve. A Miklósok bementek a házakba, ijesztgették a háziakat, főleg a lányokat. Csörgették a láncokat, a medve négykézlábra állt, stb. Távozáskor pénzt kaptak, amit a végén elittak a kocsmában (közösen). A miklósozás kb. az 1950-es évek végén ért véget. (1,2,3,4,5,6)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

A betlehemes játék szereplői közül 2-3 pásztorra és 2 angyalra emlékeznek. (1,2,3,4,5,6)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Az állatok védőszentjeként Szent Vendelt tisztelték. „Az apósom aszonta, amikó hozott a bátyjától egy malacot, megnézte, aszongya: – Szent Vendel őrköggyön fölötted! Aztán mondta neki az anyósom: – Azér, hogy megin elvigye?” (2) „Ha megdöglik egy állat, azt szokták mondani, hogy elvitte a Vendel.” (3)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Vigyázz, jön a böbőbácsi! Elvisz a böbő! Elvisz a mumus! (1,2,3,4,5,6)

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

Igen

b) Mikor, hol, miért?

Karácsonykor, az éjféli mise előtt

c) Írjuk le tömören a szokást?

Karácsonykor, az éjféli mise előtt lövöldöztek, a kanász járkált a faluban, durrogtatott, a kutyáját vonyította és kürtölt. Éjféli mise előtt, mielőtt a templomba mentek „Öreganyám egy zsomborba szokott diót, almát raknyi, oszt akkó úgy sorba: – Ne, ne!, úgy mint amikor a tyúkoknak az ennivalót szórja. És akkor ugrátunk a fődön, kapkottuk össze, kinek mennyi sikerűt... Má nagyok vótunk, akkor is mindig csináta.” (4) „Karácsony este nagyanyám, mikor gyerekek voltunk, beöntött egy zsombor diót, aztán mi meg kapkodtunk.” (6)

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

A cigány viszi a putriba a szénát. A cigány viszi a hátán a szénát. Cigánygyerek szénát lop. (1,2,3,4,5,6)

@@ 23. sor: / 23. sor: @@
 |
 |(6.)Tarafás Józsefné Kardos Erzsébet, 1912.
+|-
+|
 |'''Gyűjtötte:'''
 |Hála József