„Zsennye” változatai közötti eltérés
a (→3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?) |
a (→3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?) |
||
| 375. sor: | 375. sor: | ||
===3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?=== | ===3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?=== | ||
| − | + | A régebbi építésű házakban általában egymás mellett, párhuzamosan helyezkedtek el az ágyak. Az újabb házaknál ez a rendszer felborult. (1) | |
| + | Ahol csak idősebbek élnek, ott ma is a régi rend figyelhető meg. (2,3) | ||
==4. Család, közösség, világkép== | ==4. Család, közösség, világkép== | ||
A lap 2014. április 23., 16:05-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1988. augusztus |
| Adatközlők: | (1.) Németh János, 1915. |
| (2.) Szép Károly, 1907. | |
| (3.) Verhás József, 1900. | |
| Gyűjtötte: | Tarján Gábor |
| Wiki feldolgozás: | Nagy Krisztina |
| A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/Zsennye |
| weboldal: | http://www.zsennye.hu/ |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Eredetmonda nem került elő. A község neve a közelben elhelyezkedő kastély egykori birtokosának nevéhez kapcsolják, amely Zsennyeházi (1) vagy Sennyei (2) volt.
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is, ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Boda, Cser, Körtvélyes, Német, Sulyok, Szép, Verhás, Kulcsár, Molnár, Pados, Horváth. Néhány családról tudják, hogy betelepült. Így pl. a Szépek Zalából jöttek. Ükapja Zalaegerszegen szabadult fel, mint molnár. 12 nemes írta alá a szabaduló levelét 1780 körül. (2) A Kulcsárok Nemeskoltáról származnak. (1) A Horváthok Rumból jöttek. (3)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Egyhangúan azt állítják, hogy a faluban nincs és nem is volt nemzetiség, mindenki magyar. A Német és Horváth nevűek tehát már régen elmagyarosodtak. (1) Cigánytanya volt a falu határában, jelenleg nincs cigány lakos. Egy zsidó cipészt is említenek a 20-as, 30-as években. (2)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számban valahova? Hova, mikor?
Nem volt nagyobb méretű elköltözés. (1,2,3)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Legközelebbi falvak: Töttös, Gutaháza: ezzel a kettővel közös a templom, a temető, az ünnepek. (1,2,3) Rokon falvaknak említik még: Rum, Püspök, Csempeszkopács – ezekkel a falvakkal összejártak ünnepeken (1), de a Rába hídján túlról már nem volt jó nősülni. (2)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Általában „vas megyei”-nek tartják magukat (1), de említik mint kistáj a Rába völgyét, a Bereket (2) és a Rónavidéket (3).
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Beszédjükről ismerik fel a zala és a sopron megyeieket. (1) A szomszédos kistáj a Rábántúl, a Hegyhát. (2,3) Hegyháti falvak: Szemenye, Csipkerek, Bejcgyertyános. (1,2)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Híres községet nem ismernek. A „híres” egyértelműen pejoratív jelentése van. (1,2,3)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
A zsennyeiekről azt mondták, hogy mindig veszekednek. (2) A töttösiek takácsok, a gutaháziak urak, a zsennyeiek emberek, a rumiak parasztok. (1) A gutaháziakat hétszilvafás nemeseknek is mondták. (3)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? Melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Leggyakrabban a faluból vagy a környező községekből házasodtak, kivételt képez Töttös, ahonnan csak akkor nősültek, ha a leányt megejtették. Mindez abból adódott, hogy a töttösieket „felvágósoknak”, illetve „nemeseknek” tartották. (1,2)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Rum (január 10., március 21., június 27., október 15.), Vasvár (szintén évente négyszer), ezenkívül említik még Körmendet, Türjét, Szombathelyet (1), valamint Zalaegerszeget és Bécset (2)
b) Piacra:
Rum (kedd, csütörtök), Vasvár (szerda, péntek), Szombathely (1,2,3)
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
A három falu közös búcsúja Szent Cicelle ünnepén (november 22.), Vasvár Nagyboldogasszony és Vendel napján. (1,2,3)
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Búcsújáróhely: Kám, Szécsény, Celldömölk. (1,2,3)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Egybehangzó állítás szerint a zsennyeiek nem jártak el semmiféle munkára. (1,2,3)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
Csépelni főleg Szemenyéből és Kámból jöttek. (1,2) Cselédnek Püspökiből és Bejcgyertyánosról. (1) Említik még a menhelyi gyerekeket, akiket cselédnek, őrzőgyereknek fogadtak fel. (1)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
a) kocsikasokat
b) vesszőkosarakat
c) szalmafonatú edényeket
d) szövőbordát
e) favillát
f) fagereblyét
g) faboronát
h) egyebet?
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
A jáki és a toronyi fazekasokat említik. Elsősorban a vásárban szerezték be a cserépedényeket, de említik a házalást is. Edényfajták: tejesfazék, butykos korsó (1), cserépfazék, csöcsös korsó, cseréptál, virágcserép (2,3).
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
b) Honnan jöttek?
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
d) Mit árultak?
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
Néhány módosabb gazdának volt szőlője, távolabbi, hegyháti falvakban. Pl. Bejcgyertyánosban (1), Kámban (2).
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
A községnek nem volt szőlőhegye.
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Csak a „cicellei” temetőről tudnak, ami egyébként középkori eredetű. (1,2,3)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
n.a.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Fogadott ünnepként a búcsún kívül a Szentségimádást tartják (október 27.). (1,2,3)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Régebben a kétlevelű borona, majd később a háromlevelű lett általános. A váltás a 30-as években következett be. (1)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
Ritka. Kivételt képezett a kukorica tarlóba való vetése. (2)
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
A gépi volt az általános. (2)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?
Aratásba gereblyés kaszacsapót használtak. Ismerték a hajmókot is. (1)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Ismerték a kévekötő fát. Használatakor a gabonát „cigányfülesre” kötötték. (1,2,3)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
Egy kereszt = két láb, egy láb = 10 kéve. (3) Egy kereszt = 20 kéve. (1,2) Nem változott a kévék száma.
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
A kepe szót ismerték, de meghatározása körül bizonytalanságok mutatkoztak. (1,3) A gabonát kepébe rakták és érlelték. 30-35 kereszt volt az általános, jó termés esetén 50 kereszt is volt egy kepében. (2)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
A csép méretei: nyele 150 cm körül, a hadaró 50 cm hosszú volt. (1,2,3)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Általában volt a faluban cséplőgép. A tulajdonos szerződtette a munkásokat. Helybeliek és a szomszédos faluból is jöttek csépelni. (1,2,3)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
A kicsépelt szalmát általában nyárssal hordták. Csak a TSZ megjelenésével kezdték használni az elevátort. (1,2,3)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Kevés hajdinát termesztettek. A „demokráciában” szűnt meg végleg. (1,2,3)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
A 30-as években kezdték a burgonyát az eke után, barázdába vetni. (1,2,3)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A szénát lekaszálták, széjjel börzögették a rendet, megforgatták, gereblével gyűjtötték, baglákba rakták. Az időjárástól függően 2-3-szor forgatták. Szárító állványt nem használtak. Rumon láttak ilyet. (3)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
A száraztakarmány hordására nagyobbméretű kosarat (2,3), vagy esetleg fűhordó ruhát használtak. (1)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Az almozáshoz nagyon ritkán használtak falevelet. A falevéltől savanyodott a talaj. (1)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
Legfeljebb akkor, ha nagyon kevés volt a széna. (1)
c) Melyik évszakban?
n.a.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Általában a szügykarikába erősítették a tartóláncot. Csak dombos vidéken kellett nyakba tenni. (1)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n.a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Kocsinak a féderes kocsit nevezik. Munkára a lovas, ökrös szekeret használták. (1,2,3)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A szálastakarmányt szállító szekér hossza 5-6 méter körül volt. A faluban csak kevesen használtak vendégoldalt. (1)
2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
A nyomtatórúd leszorítására elől láncot, hátul kötelet használtak. Egyéb nem ismeretes. (1,2,3)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Ezen a vidéken nem volt egyáltalán saroglya. Csak a Hegyháton volt. (1,2)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
Szekérkast nem nagyon használtak. Legfeljebb, ha 1-2 embernek volt. Ezeket inkább a hegyháti kocsikon használták. (1,2,3)
b) Használtak-e kettőt is?
n.a.
2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Ökröket és teheneket is szoktak vonóállatnak használni. Mind a kettőt patkolták is. (1,2,3)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (1,2,3)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Ne! Eriggy!
b) terelik jobbra
Hék!
c) és balra
Nejde!
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Hüccski! Hüccsbe! (1,2,3)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Neee! (1,2,3)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Lee! (1,2,3)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
A kender feldolgozásához „vágót”, „tilalót” (finomabb vágó) és „gerebent” használtak. Más nem ismert. (1,2,3)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
A faluban már az I. világháború után kiveszett a fonás-szövés. Az emlékek alapján a ferde típusú rokkára következtethetünk. (1,2,3)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falu?
A falu határában lévő kastély mellett volt a majorság. Ez a majorság fejlődött tovább a néhány házból álló„Kis-Zsennyé”-vé(1,2,3)
a) Hogy hívták ezeket?
Kis-Zsennye (1,2,3)
b) Miért volt így?
n.a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
A község mindig ugyanitt helyezkedett el. (1,2,3)
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
Boronafalas lakóházról nem tudnak, csak boronafalas pajtáról, amit a 20-as években bontottak el. (1) Talpas fagerendás ház több is volt a faluban, az utolsót a 60-as években bontották el. (2,3)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
Az adatok szerint a szabadkéményes korszak elég rövid lehetett. Az adatközlők egy része nem ismerte ezt a füstelvezetési módot. (1,2) A füstöskonyhás házak még a I. világháború előtt eltűntek. A meglévő szabadkéményes házak a 20-as évekig álltak. (3) Átmeneti forma volt a kb. 70 cm-es „mászókémény”. (2)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
A régi házak beosztása szoba-konyha-kamra volt. Mindegyik helyiség a tornácból nyílt. (1,2,3)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
Egyik adatközlő sem tud az említett keresztmestergerenda egykori meglétéről. (1,2,3)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
Az eredeti tüzelőberendezés a gömbölyű kemence volt. Ehhez építették a múlt század vége felé a téglából rakott sparheltet. Ezt már a kőműves készítette. (1,2) A század elején terjedt el a „csikólábas sparhelt”. Ilyen még található a faluban. (2)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
A század elején terjedtek el a „csapott elejű”, egysoros házak és ezeket építették egészen a 40-es évekig. A kockaházak divatja a 60-as években kezdődött. (1,2)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
A szobában csak a konyhából fűtött kályha állt. Régen a szemeskályha volt az általános. Ezeket legkésőbb a 20-as években bontották el. (2,3)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
A konyhai kemence 50-70 cm magas padkán állt. (1,2,3)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
Nem volt „torkos” pajta, sem L alaprajzú. Egyszerűen csak pajtának nevezték. (1,3)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
Nem emlékeznek arra, hogy a kemencét főzésre használták volna. A kemencében csak sütöttek. (1,2)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
A tarlórépát „tisztán” savanyították. Törkölyt nem használtak. (1)
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
A káposztát reszelve savanyították.
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
A házikenyér sütése az 50-es években szűnt meg. Addig mindenki maga sütötte. Itt nem volt pék. (2)
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
A b) típusú kenyértartó volt az általános a faluban. (1,2,3)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
Füles, dongás „köpü”-t használtak. Már nincs meg. (1,3)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
n.a.
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
Hajdinát termesztettek a II. világháború előtt. Felhasználásáról megoszlanak a vélemények. Hajdinát csak takarmányozásra használták. A gánicát búzadarából vagy kukoricából készítették. (1) Kását főztek belőle és hurkába töltötték. (2,3) A kukoricából prószát készítettek. (2)
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
Csak az a) típusú egyszerű fonott kalácsot sütöttek. Ezen kívül már a háború előtt elterjedt a kuglóf. (1,2)
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
Lecsót a 30-as évektől csináltak. Tejföl is volt benne. (1) Az oroszoktól tanulták az I. világháborúban. Uborkával készítették. (2) A zöme paprika, kevés paradicsom, tojással készült. (3)
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
Már a szülők is ettek nyersen paprikát, paradicsomot. (1) Az oroszoktól látták a nyersen evést. (3)
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
A karácsonyi asztalra fonott kalács került. (1) A karácsonyi asztal alá egy zsombor búzát és egy fej káposztát tettek. A morzsát összegyűjtötték. (2,3) Ennek magyarázatául azt mondták, ha a Kisjézus jön szamárháton, legyen mit ennie. (3)
3.22.
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
A 30-as években még vászongatyában jártak az öreg bácsik. (1) Ki volt rojtozva a széle, bőújjú inget, fekete lájbit és fekete kalapot viseltek hozzá. (2)
b) Hány szélből készült?
Hogy hány szélből készült, azt nem tudták megmondani, de nem lehetett túl bő. (2)
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
Az idősebb asszonyok még ma is felveszik a réklit. (1,3) Egyébként az 50-es években jelent meg az egyberuha.
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
Zsennyén az asszonyok nem szőttek. (1) A szomszéd falu Töttös takácsfalu volt. Oda vitték a kendert megszövetni. (2,3)
3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?
Nem tudnak a „kötelező” érvényű kendőviselet szokásáról. (1) Azért az idősebb asszonyok a mai napig nem jelennek meg az utcán kendő nélkül.
3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?
A régebbi építésű házakban általában egymás mellett, párhuzamosan helyezkedtek el az ágyak. Az újabb házaknál ez a rendszer felborult. (1) Ahol csak idősebbek élnek, ott ma is a régi rend figyelhető meg. (2,3)
