„Mersevát” változatai közötti eltérés
a (→2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?) |
a (→2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?) |
||
179. sor: | 179. sor: | ||
===2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?=== | ===2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?=== | ||
− | + | Nem. (3,4) | |
===2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve? === | ===2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve? === |
A lap 2014. április 22., 00:00-kori változata
Adatlap
Adatfelvétel ideje: | Mersevát, 1985. október |
Adatközlők: | Horváth Imréné (72), Mersevát, Bajcsy-Zsilinszky u. 11.
2. Dr. Kovács Jenő (74), Szombathely, Szabó M. u. 15. 3. Kovács Lajos (70), Mersevát, Dózsa Gy. u. 11. 4. Somogyi János (77), Mersevát, Dózsa Gy. u. 15. 5. Somogyi Jánosné (45), Mersevát, Dózsa Gy. u. 15. 6. Dr. Körmendy József, Felsőörs 7. Vörös István (89), Mersevát, Ady tér |
Gyűjtötte: | Dr. Kovács Jenő |
Wiki feldolgozás: | Szabó Gabriella |
A település a Wikipedián: | |
weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Úgy tudják, hogy a falu eredetileg nem a mai helyén volt, hanem a Himeskű dülőben. (Ez csak félig igaz, mert ott egy Himeskű, Himeske nevű falu volt, amely a török időkben pusztult el.) Temploma is volt, s a merseiek is odajártak istentiszteletre. (2) Maga Merse település távolabb volt a Marcal folyótól, csak amikor 1885-ben elkészült a Vas megyei mellékcsatorna (Malom árok) és a szabályozás következtében a vizek keskenyebb ártérre vonultak vissza, akkor építették közelebb a házakat. (2,3,4,7)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Okmányok alapján: Mesre 1252-1460 között. Vati (Wathy) a XV. században, Aczél (Achel) és Rohodi (Bokodi) a XV. sz-ban, Kalanda (Kalenda) a XVI. sz-ban, Káldy a XVII. sz-ban. 1750-1900 közt Armpruszter, Barcza, Babos, Balás, Blaskovits, Bölöndj, Burgyán, Csányi, Jankovits, Jánosi, Kállótzy, Körmendy, Laki, Majsai, Miley, Perneszi, Pozsgai, Szalóky. 1900-1940 között: Bakonyi, Boros, Csóka, Egry, Farkas, Fesler, Fodor, Horváth, Imre, Józsa, Kelemen, Kocsis, Kovács, Lendvay, Márkus, Molnár, Maráczi, Nagy, Németh, Orbán, Pálfy, Szalay, Szűcs, Tóth, Varga, Viola. A század fordulón kerültek ide: Kisfaludy Imre 1888 Répcelakról, Nagy Péter 1890 Kemenespálfáról, Töreki János 1895 Kemenesszentpéterről, Farkas Károly 1900 körül Nagypiritről, Orbán József (Erdős) 1905 körül Martonfáról, Guigitzer János 1901 Kemeneshőgyészről, Kovács János 1909 Radó majorból (celldömölki határ), Mayer Miklós 1920-as évek Balatonudvariból. (2,3,4)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Arról senki sem tud, hogy valamikor nagyobb számban települtek volna idegenek a faluba. De Pesty Frigyes 1864. évi gyűjtésében olvashatjuk: „Merse 400 éve, Zala, Veszprém, Sopron és Vas megyékből népesítetett.” (Merse-Belső Vath 59-34-36, 5, 323-4) Arról vannak adataink, hogy a török időkben időnkint elbújdosott a népesség, de ha elmúlt a veszély, akkor újból visszatért. (A 400 éves időadat azonban téves lehet, mert 1864-ben legfeljebb 200-300 évről beszélhetett volna Pesty a török időket illettőleg. (2) Az viszont nincs kizárva, hogy veszélyeztetett területről menekülők helyet találtak itt, mint ahogy az elpusztult Himeskő falu lakóinak egy része is Mersén telepedett le. (2,4,6)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Arról nem tudnak, hogy nagyobb számban elköltöztek volna a faluból. Bár Amerikát többen megjárták, de kevés kivétellel hazajöttek. A XX. század első harmadában a leányok egy része háztartási alkalmazottként, a férfiak pedig ipari munkásként Budapesten és Pápán találtak munkahelyet. Számuk 31 nő és 12 férfi. Amerikából 11-en tértek vissza és 4-en maradtak kint. (3,4,5)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Fekvésnél és az egy plébániához való tartozás miatt Külsővat a hasonló. Alig másfél-két km-re van. 1871-ig a külsővati tanító tanította a Merse-Felsővati gyerekeket is. Az ünnepi istentiszteletekre a katolikusok és evangélikusok egyaránt Külsővatra jártak. Az iskolában és a templomokban összeismerkedtek és sógos-koma barátságban sokan éltek. A többi falu közül Magasival volt még kapcsolat, mert a takácsokhoz odajártak szövetni. A magasi erdőkben vettek tüzifát és építésre követ. (2,3,4,7)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
A falu kimondottan nem tartozik bele tájegységbe. Földrajzilag a Kemenesaljához sorolják. A kemenesi faluk vonulata távol van és a múltban csak Celldömölkön át lehetett azokhoz eljutni jó úton, Kemenessömjénbe, Szentmártonba, Vönöckre és Kemensmagasiba. A községtől délre levő falvakkal szinte semmi kapcsolata nem volt a lakosságnak, de annál több a járási székhellyel Celldömölkkel. Piac, vásár, búcsújáróhely és többeknek munkaalkalom is volt itt. (2,3,4)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Kemenesaljáról, Sághegyről, Somlóról tudnak legtöbbet. Kemenesaljához tartozónak sorolják: Mihályfa (Miháfa), Sömjén (Sömgyén), Szentmárton (Szemmárton), Vönöck, Magasi, Szergény (Szergin), Hőgyész, Magyargencs, Szentpéter, Pápóc. (3,4,5)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Híres községek: Celldömölk (Kis-Czell) járási székhely, piac és búcsújáróhely, Alsóság a Ságheggyel, ahol jó bor terem. Somlóhegy, ahol szintén jó bor terem. Pápa város (20 km-re) iskoláiról és vásárairól híres. (1,3,4,5)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Merseváton július 13-a utáni vasárnapon van a búcsú, amelyet a környékbeliek „tökös búcsúnak” mondanak. Régen ilyenkor tökös-mákos rétest szoktak sütni. Beke Manó nyelvész gyűjtésében (1906) olvashatjuk, hogy a merseiek a Malomrétre kitették a szekcskavágót legelni. (Olyan nagy volt a szárazság, hogy nem volt mit szecskázni.) (2) Kemenesmagasiról: Magasiba döglött zsiba, szádon follyon le a zsírja. Mesteriről: Ég, mint Mesteriben a lúdkatróc. Tokorcsról: A ködmönbü ecetet sajtoltak. Valamelyik környékbeli faluról: Akkora vót a sár, hogy az ebet az ablakbu sütőlapáton tartották ki ugatni. (5) (2,3,4,5)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Sokan házasodtak más falvakból. Szinte több, mint a felerész. Elsősorban a szomszédos Külsővátról és Vámoscsaládról. Kemenesszentmártonból, Kemeneshőgyészből, Kemenessömjénből, Kemenesmagasiból, Kemeneskápolnáról, Kemenesszentpéterről, Vásárosmiskéről, Iszkázról, Vicáról, Nickről, Nemesszalókról, Kőszegről, Pápócról, Celldömökről, Alsóságról. (2,3,4,5)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Celldömölk, Pápa, Sárvár Állatvásárra: Celldömölk, Pápa, Jánosháza, Miske, Tüskevár
b) Piacra:
Celldömölk (csütörtökön és vasárnap és vásáros napokon)
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Külsővatra (augusztus első vasárnapján), Magasiba (Szentháromság vasárnapján), Szentmártonba (november 11-e utáni vasárnap)
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Celldömölkre (Kis Máriacell) szeptember 8-án Kisasszonykor (3,4,5)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Nem szoktak innen máshova munkába menni, csak néhányan dolgoztak a celldömölki vasútállomáson. (2,3,4)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
Az 1930-as években Zala megyéből a Radó uradalomban hoztak alkalmi munkásokat cukorrépa munkálataira. Egy major épületben (Nelli major – Succki) laktak. Számuk 20-25 között volt. (2,3)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
a) kocsikasokat
b) vesszőkosarakat
Előfordult, hogy vesszőből kosarat, szalmából zsombort, vékát készítettek eladásra, de ez nem volt általános. Ilyenekért nem kellett más faluba menni, mert vagy maga vagy ismerős megcsinálta.
c) szalmafonatú edényeket
d) szövőbordát
e) favillát
A faáru készítők Városlődről valók voltak. Ezek árultak gereblyét, falapátot, favillát, szerszámnyeleket, lisztmerőlapátokat, stb. Egy mondás (rossz kívánat) is utal a városlődiekre: „Az Isten tenne bele a városlődi vellahajtóba!” (A megfőzött bükkfát a faragás után hajlítóba tették, hogy a villaág formáját felvegye.”) (2,3,4)
f) fagereblyét
Járamot, boronát, gereblyét szintén helyben megcsinálta faragnitudó ember. De a celldömölki piacon és vásározó árusoktól is meg lehetett venni.
g) faboronát
h) egyebet?
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Cserépedényeket nem készítettek a faluban. A celldömölki kirakodóvásárokon vették pápai, jáki, városlődi fazekasoktól. Időnkint vándorárusok is kirakodtak a faluban, vagy az utcákat végigjárva kínálták áruikat, de nem pénzért, hanem gabonáért, vagy babért adták. „Egyszer tele, kétszer tele” azaz amennyi gabona belefért az edénybe, egyszer, kétszer, háromszor. A kis edényekért kétszer-háromszor, a nagyobbakért egyszer, kétszer kérték tele. (3,4,5)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Az I. világháború alatt és azt követő három-négy évig jártak a drótosok (a mai Szlovákiából) és kiabálták „Van-e valami drótozni, fótozni való?” De volt köztük ablakos tót is, akik a hátukon farekeszben hordták az üveget és ezzel javítottak. A bosnyákok késféléket és ollót árultak, főleg Sarajevo helynévvel ellátott zsebkéseket kínáltak. A meszesek (Ugodból, Veszprém m.), a faárusok (Városlődről és Szentgálról), a tűzhely javítók (a kolompárok Celldömölkről). A borárusok (Zala megyéből) szekérre tett hordóból árulták a bort. Az ugodi mészárus állítólag süket volt, mert ha kérdezték tőle, bácsi mit árul – Ugodba, hova valósi – meszet volt a válasz. A szalóki Lang Izidor más néven a Bizik zsidó zsibárus volt, nevét mondóka is őrzi: „Lang Izidor meszet árul, megismerni a lováról Lovának Linda neve, le van ütve a csipeje!” Egy lovas szekéren járta a falukat és mészárusítás után áttért a rongy, bőr, toll vásárlásra, de nem pénzt fizetett értük, hanem gombot, tűt, gyüszüt, üveggolyót és egyéb csecsebecsét a gyerekeknek. Kiabálta: Nyúlbőr, tiktoll, vintoll, van-e eladó? Veszek rongyot, rossz kalapot adok érte gimbet, gombot. Kemenesmagasiból pék is járt a faluba zsemlyét, kiflit árult. (2,3,4,7)
b) Honnan jöttek?
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
d) Mit árultak?
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A mersei határban csak Horváth Ferenc tanítónak és Fodor János kisgazdának volt kis területen szőlője. A Somló hegyen Vidos Dánielnek, Kelemen Józsefnek, Czuppon Kálmánnak volt kisebb szőlő ültetvénye. A Ság hegyen Farkas Ignác malomtulajdonosnak volt kisebb szőlője. (2,4,5)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
A falu határában a mai Himeskő dülőben létezett árpádkori település, amelynek temploma is volt. Itt a templom körül temetkeztek, ezt bizonyítja onnan előkerült női koponya is. A templom romjait 1793-ban a szomszédos Külsőváti templom ujjáépítéséhez hordták el. A falunak a jelenlegi egyetlen temetője emberemlékezet óta a mai helyén volt, csak az 1930-as években nagyobbították. (2,4,7)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Fogadott ünnepe nincs és nem is volt a falunak. (3,4,5)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Egyeseknek volt csak 3 levelű boronájuk, de ez nem volt általános. (3,4)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
A közepes gazdaságokban a gépi-vetés volt az általános. Kézivetés csak nagyon ritkán fordult elő, s főleg olyankor, ha nagyon puha volt a föld és az állatok s a gép mély csapát hagyott volna. (3,4,5)
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Emberemlékezet óta kaszacsapóval aratták a gabonát. A mintával (b) ellentétben leginkább három foga volt a gereblyerésznek. (2,3,4)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Nem. (3,4)